Kiállítás a Sennyey kastélyban
Az Ung-vidéki Imregről származó Béres Beáta, miután Kassán gépészmérnöki oklevelet szerzett, Budapesten talált munkát. Ott egy betegség okán vált spirituális festővé.
Mondhatni, a betegség kellett ahhoz, hogy 180 fokos fordulat következzék be életében. Mivel tudta, hogy a bajt saját érzésvilága idézte elő, így teljesen világos volt számára az is, hogy önmagának kell azt megszüntetnie. Egy magazinban találkozott Csattos Ilona nevével, aki nemcsak rajzoktatást, hanem önismereti előadásokat is tartott. Hat éven át járt Ilike előadásaira és táboraiba, és az élete kiszínesedett.
Kilépett az önsajnálatból, önmagára és környezetére kezdett figyelni, tudatosan kezdte élni az életét. Ehhez megtalálta a megfelelő munkahelyet, az otthont, a társat, az istent. És a rajzolásból egyszer csak festés lett. Azóta, ahogyan ő fogalmaz: "egyszerűen festek, mert szeretek festeni, mert kiteljesít, mert gyógyít, mert örömöt szerez, mert nem tudok nem festeni".
Rajzolni már gyerekként is szeretet, ám édesanyja nem engedte őt rajziskolába. Ma már örül annak, hogy anno nem tanult festeni, mert akkor ma valószínűleg a fizikai világot ábrázolná, és az elméjével, nem a szellemével festene. A rajz és a festés által megtalálta azt a tevékenységet, amely kiteljesítette életét. Ezen túl, ha élete vakvágányra fut, már tudatosan keresi saját útját. A szépség bennünk és körülöttünk van – vallja, és a festészetben is te köszönsz vissza önmagadnak!
Szívesen készít személyre szabottan is képeket másoknak. Ilyenkor az illető érzéseit lefordítja a kép nyelvére, a képek meg elkezdenek élni.
Ráadásul hiszi, hogy nem véletlenül lett gépészmérnök sem, hiszen a mérnöki precizitásra egy festőnek is nagy szüksége van. Kell, hogy rend vegye körül.
Abból a 21 képből, amelyet a Sennyey kastélyban kiállított, valamennyinek története van. Most, hogy jobb és bal agyféltekét harmonikusan használja, egyformán terheli, az orvosok megdöbbenésére a betegsége is elmúlt.
