Ki őrzi az őrzőket? - Gáz a nagykaposi járdák körül
Tíz éven keresztül kénytelen fizetni a kelet-szlovákiai Nagykapos városa a járdák felújítási munkáinak a számláját. Annak ellenére, hogy a munkák felét állítólag el sem végezték, a pénzt kiszámlázták. Ezt nem kisebb ember, mint a város főellenőre fogalmazta meg. A rendőrség vizsgálódott, de bűncselekményt nem állapított meg. Kinek hihet ezek után az egyszerű választópolgár?
Megdöbbentő számviteli adatokat és repedező köztéri burkolatok fotóit kapta meg szerkesztőségünk a nagykaposi járdafelújítások ügyével kapcsolatban. A hozzánk érkező dokumentumok alapján kirajzolódik a beruházás néhány érdekessége. Hasonló eseteket nyilván az ország más településein is találhatnánk, de maradjunk a Latorca és az Ung folyó között fekvő, mintegy tízezer lakosú, kellemes hangulatú kisvárosnál.
A nagykaposi önkormányzat még az előző választási időszakban a helyi járdahálózat nagyszabású felújítását határozta el. Mintegy 18 ezer négyzetméternyi járdát kívántak rendbe hozni, nem kevesebb mint egy és fél millió eurós értékben.
A város vezetése nyilvános versenypályázatot hirdetett, amelyet igyekezett úgy megfogalmazni, hogy a munka elvégzésének lehetőségét csak megfelelő szakmai és pénzügyi háttérrel rendelkező építővállalat nyerhesse el. Ez így is történt, a kivitelezést az ország egyik legnagyobb középítő vállalata, az Eurovia Kft. nyerte el. Hozzá kell tennünk, hogy rajtuk kívül csak egyetlen ajánlattevő akadt, egy kassai építőipari cég. Az Eurovia talán azért tudott leheletnyivel jobb árajánlatot kínálni, mert az ország nagyvállalatai közül neki volt a közeli Nagymihályban részlege.
Bár a járdafelújítási szerződés igazán sok pénzről, egy és fél millió euróról szólt, az összeg egyharmada az adót és a banki kamatot tette ki. A város ugyanis olyan megoldás mellett döntött, hogy a munka árát 120 hónapon, azaz tíz éven keresztül törleszti majd egy hitelkonstrukció keretében.
A költségek ismertetése során az első furcsasággal akkor találkozunk, amikor áttanulmányozzuk az építési munkák felügyeletével megbízott vállalkozó szerződését. Ahogy említettük, a járdafelújítás csaknem egy évig tartott. A felügyelőnek ezt kétnaponta kellett ellenőriznie, úgy, hogy a Nagykapostól 43 kilométerre fekvő Csörgő településről járt be. Ez eddig nem is lenne meglepő, ha nem tudnánk, hogy az ellenőrzési munkákat végző vállalkozó ezért a munkáért 400 euró tiszteletdíjat kért. Nem havonta, hanem az egész tíz hónapos időszakra!
A város vezetését az ügyben képviselő ifj. Gyimesi György akkori hivatalvezető elmondta, hogy az építési felügyeletet végző vállalkozót szintén versenytárgyaláson választották ki. A kínálatból a csörgői ajánlat volt a legkedvezőbb. Azt meg sem vizsgálták, hogy az illető vállalkozó hogyan tudja ebből az összegből megoldani a kétnaponkénti jelenlétet. Lehet, hogy egyszerre több helybeli építkezés felügyeletét is ellátta, így a költségei megosztódhattak, véli a rendőrségi jegyzőkönyvet megelőző képviselői ülésen ifj. Gyimesi.
Hogy a járdafelújítás rendőrségi jegyzőkönyvet is eredményezett? Ez sajnos Szlovákiában gyakori velejárója egy-egy nagyberuházásnak. Ugyanakkor jó érzéssel vehetnénk tudomásul, hogy a dél-szlovákiai magyarlakta településeket eddig elkerülték az ilyen ügyek. Mindeddig.
Most már egy ilyen város is érintetté vált. Nagykapos főellenőre, Michal Hriš ugyanis átfogó jelentést készített a járdafelújítási munkálatokról. A jelentésben szinte elképesztő megállapítások szerepelnek, amelyek lényege, hogy több mint félmillió euró értékű kiszámlázott munka a valóságban nem került elvégzésre.
Hriš főellenőr a jelentését benyújtotta a város önkormányzatának, ahol azonban nem talált támogatásra, így azt különösen nagy kárt okozó visszaélés gyanújával a helyi ügyészségre továbbította.
A munkálatok megrendelése egyetlen rajz mellékelése nélkül, gyenge minőségben történt.
A munkák elvégzéséről szóló havi jelentések egyetlen hónapban sem készültek el.
Az építési napló a főellenőri szúrópróba vizsgálata során nem volt az építkezés helyszínén.
Az építési naplóban egyetlen felhívás sincs a burkolások előtti ellenőrzésekre.
A kivitelező egyetlen alkalommal sem kérte a megrendelőt arra, hogy az elkészített szakaszokon mérési vizsgálatokat végezzen.
Az építési felügyelő a bejegyzések alapján csak 18 alkalommal volt jelen az építkezésen, miközben ennek a négyszeresét kellett volna teljesítenie.
S álljon itt az összes megállapítás közül talán a legsúlyosabb:
Az el nem végzett, de kiszámlázott munkák jegyzéke 522 154 eurónyi összeget tesz ki.
Az önkormányzatban parázs vita zajlik a főellenőri jelentésről. Michal Hriš fenntartja a véleményét, míg a város polgármestere, Petrikán Péter személyeskedésnek nevezi a magatartását, és visszautasítja a vádakat. A város azóta lemondott hivatalvezetője, ifj. Gyimesi György pedig képtelenségnek nevezi, hogy a félmilliónyi kamat és adó utáni egymillió értékű befektetésnek több mint a felét nem végezték el. Az önkormányzati képviselők az ülésről készült videófelvétel alapján tanácstalanok, egy-két képviselő próbál csak tárgyszerű felvetéseket megfogalmazni. Minden ellenvetést semmissé tesz azonban az a tény, hogy a 400 euróért felbérelt építkezési felügyelő a munkák elvégzését az aláírásával hitelesítette.
A főellenőr, mint említettük, továbbmegy, és az ügyészséghez fordul, amely vizsgálatra megküldi a beadványt a kassai kerületi rendőrigazgatóságnak. Ennek bűnügyi részlege el is kezdi a kihallgatások sorát, amely során minden érintettet meghallgatnak. Kivéve a főellenőrt. A rendelkezésre álló rendőrségi jegyzőkönyv alapján tudható, hogy a város és a kivitelező vállalat képviselői, akárcsak az építési felügyelő, egybehangzóan visszautasítják a vádakat, és pontról pontra cáfolják azokat.
Ugyanakkor rejtély, hogy a rendőrség miért nem volt kíváncsi a főellenőr véleményére. A rendőrségi vizsgálat mintegy három hónap alatt lezárul, és kimondja, hogy elutasítja a beadványt, mivel nem találtak okot a bűnügyi eljárás megkezdésére. A rendőrség mindössze három nap gondolkozási időt ad a főellenőrnek, hogy az előbbi határozat ellen fellebbezéssel éljen. A főellenőr nem él a fellebbezés lehetőségével, és az önkormányzat sem tesz további lépéseket.
Bár a rendőrség nem helyettesíti a bíróságot, kívülállóként nincs okunk kételkedni a pártatlan állásfoglalásában. Ezt a bejelentő, vagy az ügyben legilletékesebb, az önkormányzat tehette volna meg. Ugyanígy nem lenne okunk kételkedni a főellenőr megállapításaiban sem, hiszen két szélsőség áll egymással szemben. Vagy nulla euró vétség történt (a rendőrség szerint), vagy félmilliót is meghaladó a kár (a főellenőr szerint). Két állítás áll egymással szemben. Az egyik magabiztosan állíthatja az igazát, mert egy egész apparátus áll mögötte, a másik pedig egy ember véleményét jelenti, aki mögött nem áll senki. Vajon lehet félmillió eurót tévedni?
Bár a vitatott összeg nagy, az erkölcsi kár még ennél is sokkal jelentősebb. A választópolgár ugyanis elveszíti az abba vetett bizalmát, hogy az általa választott képviselők képesek odafigyelni a közügyekre. Egy városi önkormányzat munkája során nem egy, hanem több tucat nagy volumenű döntés születik. Mindegyik döntés más-más irányú tájékozottságot igényel. Egy-egy önkormányzati képviselő díjazása pár száz euróban mérhető. Ez inkább csak szimbolikus honoráriumként fogható fel, arra egyáltalán nem futja, hogy ebből szakértőket kérjen fel és fizessen meg.
Ki őrzi akkor az őrzőket? Senki más, csak a választópolgár maga. S bár ez sokak számára szinte kétségbeejtő feladat, mégsem adható fel. A társadalmi ellenőrzés az egyetlen hatékony módja annak, hogy egy önkormányzatnak, legyen az helyi vagy országos, félmillióval több vagy kevesebb pénze legyen.
Megjelent a Magyar7 c.hetilap 2019/44.számában.
