Kézzel készül, tehát felbecsülhetetlen
A kézművesek számára a karácsony előtti időszak megterhelő, mert nagyon sokat dolgoznak. A Nyárasdon élő Nagy Csabának azonban maga a munka, a fafaragás jelenti a kikapcsolódást és a felszabadulást. Ő a helyi betlehem szobrainak az alkotója. Munkáját nemcsak a falubeliek, de már a Csallóközön túl is elismerik.
Csaba több mint tíz évvel ezelőtt a fejébe vette, vagy ahogy szerinte történt: a Jóisten megsúgta neki, hogy a kamionvezetés mellett, szabadidejében fával kellene foglalkoznia. S mint mondja, ugyan az alkotás minden szabad percét elveszi, megélni ebből nem lehet. Szereti csinálni, mert kikapcsolja, feltölti és kellemesen elfárad az örömmel végzett nehéz munkában.
– Ezt másképp nem is lehetne csinálni. Ha az ember nem szeretettel végzi azt, amit csinál, ott ette meg a fene! – mondja vidáman. A népzene inspirálja, műhelyében a duruzsoló kályha, a vidám muzsika ihleti újabb szobrok kifaragására. Emlékszik, első munkája egy idős házaspár mellszobra volt, ekkor még csak egy vésővel dolgozott. Mára már nem csak vésőből van több, szoborból is. Eddig százötven egyedi művet készített, amelyekre nagy szeretettel gondol vissza.
Nagy Csaba elmondása szerint rengeteg múlik a technikán, a szerszámismereten és a fa minőségén.
– Nagyon fontos, hogy jó minőségűek legyenek a szerszámok. Emellett az élezésük is fontos, hiszen a jó vésőnek élesnek kell lennie. Az „ütleg” azért van fából, hogy ne verjük szét vele a véső végét. A faanyagot pedig vagy veszem, vagy hozzák nekem rönk formájában, és én szárítom a fát. Évek kellenek egy fának, amíg kiszárad, utána tudok csak dolgozni vele – magyarázza a fafaragó. Azt is hozzáteszi, hogy a cseresznyefa a legjobb, s ha elkészült egy darabbal, az utolsó művelet a lakkozás.
– Darut kellett hívnom minden egyes alkalommal, amikor át szerettem volna fordítani a fát az egyik oldaláról a másikra. Nagy kihívás volt ez számomra, de örülök a felkéréseknek. A kézzel készült alkotások egyediek, ezért számomra felbecsülhetetlen értékűek is. Nincs két egyforma munkám – nevet fel Csaba.
– Anyukám kérdezte tőlem egyszer, hogy miért nem faragok meg a nyárasdi templomkertbe egy betlehemet. Végül nem a templomkertben állították fel Krascsenics Lajos barátomék, hanem a főtérre. Ehhez faragtam ki a félméteres alakokat. A község biztosította számomra a gyönyörűszép cseresznyefát, s megjegyzem, nagy cseresznyefába vágtam a fejszémet, mert 2017 karácsonyára nem is készült el a teljes betlehem, csupán Mária, József és a kisded szobrát sikerült megfaragnom, valamint az esthajnalcsillagot – avat be Csaba. Az utóbbinak három fa volt az alapja: az alja tölgy, maga a csillag bükkfa és a csóvája pedig hárs. Azóta minden évben hozzátesz a betlehemhez, előbb a háromkirályokat, később az állatokat.
– Egyik ismerősöm a keleti régióból származik, s ő kért tőlem egy asztali betlehemet, amelyet ajándéknak szán. Nagyon jólesett a bizalma. Nagyjából huszonöt centiméter magasságú figurákat készítettem. A Mária-szobroknál nagyon odafigyelek a magasztos anyai arc megformálására, egyáltalán a testtartására, hiszen szakrális üzenetet közvetít.
Csaba meglepetéseket is készít szerettei számára: rénszarvasokat, szánkókat, hiszen ajándékozni mindig is nagyon szeretett, de karácsonykor ez az érzés még inkább felerősödik benne.
Megjelent a Magyar7 2021/51-52. számában.
