Két és fél hónapon át lefelé a Dunán

A túra a németországi Ingolstadtból indul, a Fekete tengerig tart és több útszakaszon is lehet hozzá csatlakozni. Aki az egész távot végigevezi, az két és fél hónapot tölt a vízen és a Duna partjain, 2516 kilométert téve meg.

A résztvevők maguk viszik a poggyászukat, az ember szinte hinni se akarja, hogy a sátor, a hálózsák, a konyha és egyéb eszközök elférnek a kenuk és kajakok belsejében.

A résztvevők úgy 50 kilométerenként letáboroznak, ahol a szervezők és az érdeklődők várják őket. Párkányban is így volt, és a polgármester Szabó Eugen , valamint az alpolgármester asszony Blaháková Dominika is az üdvözlésükre érkeztek.

A Duna partján, az érkezőkre várva, olyan zuhét kaptunk a nyakunkba, hogy bőrig áztunk. Nem úgy a hajósok, akik esernyőt tartva maguk fölé, szárazon vészelték át az esőt. A legtöbben egyedül ültek járműveikben, mint például az a 74 éves hölgy is, aki Ausztráliából érkezett és úgy tervezi, végigmegy az egész szakaszon. Egy kenuból hárman szálltak ki a nagypapa, kilencéves unokája és Lili kutyusuk. Németh Judit és Juhász Attila házaspár Salgótarjánból. Elmondták, nekik a túra itt véget is ér, mert ennyi szabadságot tudtak erre fordítani, de jövőre az út egy újabb szakaszát tervezik megtenni.

A párkányi Radics Pál, a vízisportok szerelmese a kezdetektől részt vesz a szervezésben. Elmondta, a túra 1956-ban indult. 34 pozsonyi főiskolás elhatározta, leeveznek Pozsonyból Budapestre. Ők vetették el a magot, mely egyre növekedett és ebben a leghosszabb nemzetközi kajak-kenu túrában csúcsosodott ki.

„Kaland ez a javából. Jómagam is végigmentem az egész szakaszon 1985-ben, akkor még 1230-an voltunk (a mostani résztvevők száma 86). Igaz, az utat három évig terveztem és igyekeztem, hogy legyen erre szabadságom és pénzem is. Budapesten a Tungsram üdülőtelepen országok szerint voltunk felosztva, kis utcácskákkal. Számomra az első 3 hét volt a nehezebb, utána már az ember automatikusan felveszi a tempót. Rengeteg barátra tettem szert, akik később meghívtak a saját országukba, akár vadvízi evezésekre is“ – mesélte a minden résztvevő által ismert Pali bácsi.

Emlékezetes pillanatokat is fel tudott idézni, amikor 4-5 csónakot lehorgonyoztak, összekötöttek, és ezekben aludtak, mert lehetetlenség volt kimenni a parrta a sok szúnyog miatt. Az átkeléseket a vízierőműveknél, vagy a keleti szél keltette kétméteres hullámokat azon a szakaszon, ahol a Kárpátok szétnyílnak.

A kajak-kenusok leverték sátraikat a tisztáson, majd  Nemes Zoltán és családja falatozójába siettek, akik már évek óta meleg étellel és hűsítő itallal várják a fáradt evezősöket a szlovák szervezők kérésére.