Kereszt az esőben
Néhány nappal ezelőtt, amikor hosszú hónapok után az eső végre meglepte a bodrogközi falvakat, hazafelé tartva különös jelenségre figyeltem fel. Körtvélyes közelében egy nagyjából tízfős társaság bandukolt az út mentén esőkabátban. A menet elején haladó férfi nagy keresztet emelt a magasba, mögötte csendesen lépkedtek a többiek.
Kissé meghökkentő, már-már szürreális látvány volt egy szomorkás, esős, egyébként teljesen átlagos napon itt, az ország legkeletibb csücskében. Már jócskán tovább haladtam, de a kép valahogy velem maradt. Aztán egyszer csak beugrott: ezek az emberek éppen a mi falunkba, Bodrogszentmáriára tartanak! Úgy látszik, ez a meglepő tapasztalat kellett hozzá, hogy rádöbbenjek – egy apró szlovákiai Medjugorje a lakhelyem, gondoltam magamban és elmosolyodtam.
Mária-jelenés és ami mögötte van
Gyerekként egy közeli faluban nőttem fel, de Szentmárián élt édesanyám egyik nővére a családjával, így időről időre megfordultunk náluk. Már akkor hallottam a falu legendáját, hogy nem más, mint Jézus anyja járt ezen a helyen. Tisztán emlékszem, ahogy a buszon ülve, az ablakon kifelé bámulva próbáltam elképzelni ezt a számomra felfoghatatlan történetet. És – gondolkodó gyermek lévén – meglehetősen komolyan foglalkoztatott a kérdés, hogy Szűz Mária vajon hogyan tanult meg magyarul?
Ez természetesen további kérdéseket is felvetett bennem, amelyeket felnőttként már nem erőltettem. A hit ugyanis másféle válaszokat keres, mint a gyermeki logika. Szűz Mária pedig – sokak meggyőződése szerint – valóban ezt a Jeruzsálemtől távoli vidéket választotta egyik megjelenésének helyszínéül. És nem az ottani papot kereste fel, hanem egy egyszerű pásztornak adott jelet.
Miről szól a történet?
A bodrogszentmáriai legenda valamikor több mint három évszázaddal ezelőtt kezdődhetett. A történet szerint a Ticce közelében egy pásztor őrizte a nyáját, amikor egy bokor árnyékában elszenderedett. Szárnysuhogásra ébredt: egy fehér galamb telepedett mellé. A madár valamiért felbosszantotta, ezért botjával felé sújtott, mire az elrepült. A pásztor aligha sejthette, hogy ezzel majd egy több száz éven át mesélt történet főszereplőjévé válik. A legenda szerint ugyanis másnap ugyanazon a helyen Szűz Mária jelent meg a falubeliek előtt, arcán a pásztor ütésének nyomával. A történetet úgy őrizte meg az emlékezet, hogy előző nap ő érkezett galamb képében, hogy kijelölje azt a helyet, ahol tiszteletére szent helyet kívánt. Miután azonban nem fogadták túlságosan barátságosan, a galamb továbbrepült Máriapócs felé, ahol már nagyobb szerencsével járt.
A két település történetét így kapcsolta össze a népi emlékezet. A jelenést a hagyomány 1696-ra, vagy az azt megelőző évekre teszi, Máriapócs nevezetes könnyezéséhez kötve. Hogy mi történt valójában a Ticce partján, arra három évszázad távlatából nincs bizonyítható válasz, arra viszont igen, hogy a történet élénken él a nép emlékezetében.
A hagyomány szerinti jelenés helyét keresztek jelölték, a történetet pedig generációk adták tovább. A régi településrészen álló templomot 1979-ben a kommunista hatalom felrobbantotta. Az épület eltűnt, a hely jelentősége azonban nem. A rendszerváltás után Gabriel Eigel atya kolostort és zarándokházat tervezett ide, a terv azonban nem valósult meg. Az összegyűjtött építőanyagból végül a helyiek emeltek kápolnát, amelyet 1996. október 8-án szenteltek fel. Bodrogszentmária azóta is zarándokhely és a Kassai Főegyházmegye zarándokhelyei között is számon tartják.
Noha ez a hihetetlenül különleges, több száz éves történet főként a hívők emlékezetében él, a kegyhely a falu mindennapjainak is a része. Évente három kiemelt alkalom hívja ide a híveket: májusban, Mária hónapjában és októberben egynapos zarándoklatot tartanak, szeptemberben, Kisboldogasszony ünnepéhez kapcsolódva pedig kétnapos búcsút. Ilyenkor újra benépesedik az a településrész, amelyet a szentmáriaiak ma már csak „ócskafalunak” neveznek.
A zarándokokat kedves vendégként fogadják
Hogy szerepet játszott-e maga a zarándokhely abban, hogy Samuel Migaľ regionális fejlesztési miniszter a napokban éppen ebben a kis bodrogközi községben találkozott a térség polgármestereivel, azt nem tudhatjuk. Az viszont tény, hogy bodrogszentmáriai programjának része volt a kápolna és a kegyhely felkeresése, majd ezt követően ült tárgyalóasztalhoz a környék településvezetőivel, hogy a kisebb községek fejlesztési lehetőségeiről egyeztessen. Mátyás Erzsébet polgármester különös jelentőséget tulajdonított a látogatásnak, tudomása szerint ugyanis Bodrogszentmárián korábban még soha nem járt miniszter.
A faluban természetesen örömmel fogadják az ide érkező zarándokokat. A csoportokról rendszerint előre tudnak, így a helyiek már érkezésük előtt készülnek a fogadásukra. A látogatók érkezésekor sátrakat állítanak, padokat visznek ki a kegyhelyhez, étellel és itallal kínálják az érkezőket, és igyekeznek velük tölteni az időt. A kápolna és a környék rendben tartására egyébként is nagy figyelmet fordítanak, hiszen a hely nemcsak ünnepi alkalmakkor, hanem egész évben része a falu életének.
A község jelenlegi vezetése a zarándokhely környezetének fejlesztését is tervezi, hogy az ide érkezők számára rendezettebb, korszerűbb és kényelmesebb körülményeket teremtsen. A legfontosabb feladatok között a vízellátás és az elektromos áram biztosítása szerepel, utóbbi többek között a terület megfelelő megvilágítását is lehetővé tenné.
A csodán innen és túl
Fiatal lány voltam, amikor a szülőfalumban először hallottam Medjugorjéról. Az egyik szomszéd néni mesélte el az élményét: számos betegsége ellenére milyen hosszú szakaszt gyalogolt végig a zarándokhelyig, és – mint mondta – közben úgy érezte, mintha minden baja elszállt volna egy időre. Feltöltődve tért haza, de néhány nappal később kórházba került. Bevallom, ez akkor kissé megkérdőjelezte bennem a történet varázslatos részét. Ma már azonban tudom: nem az volt a lényeg, hogy a zarándoklat meggyógyította-e, hanem az, hogy reményt, erőt, lelki kapaszkodót adott neki.
Egy csodásnak hitt hely felkeresése, az ima, a böjt vagy egyszerűen a kiszakadás a hétköznapokból természetesen nem helyettesít semmilyen szükséges gyógykezelést. Adhat viszont nyugalmat, reményt, lelki erőt – és meghagyhatja bennünk a kérdést, vajon létezik-e valami azon túl, amit látni, mérni és bizonyítani tudunk.
Ki tudja, talán még a magyarul kifogástalanul beszélő szentek is ott vannak valahol egy másik dimenzióban, és vigyáznak ránk…
Megjelent a Magyar7 2026/41. számában.
