Kepes András laza, humoros előadása Párkányban

Boldogan élünk még meg nem halunk?  Lehetséges ez, vagy csak a mesében van így? – tette fel a kérdést előadása elején az ismert tévés.

 A paraszti nagycsaládból kiindulva, a panellakókig mutatta be a családmodell változásait, kitérve a vallások által megjelenített mintákra.

Elmondta, nálunk és a világ nagy részén férfi központú társadalmak vannak, és a lakodalmak szimbolikája is ezt erősíti. A menyasszony elbúcsúzik a családjától, apja pedig átadja őt a férjének és a férj a nevére veszi, mondhatni örökbe fogadja.

A világból hozott fel példákat, nincs mindenhol férfiközpontúság.

Az andoki népeknél például a férfi és a nő szerepe kiegyenlítődik, a férfiak kiveszik a részüket úgy a házimunkából, mind a gyermeknevelésből. Ott létezik próbaházasság, a fiatalok kipróbálhatják, tudnak-e együtt élni.

Ha nem, tovább is próbálkozhatnak, ám amikor választottak és kimondják, ők összeházasodnak, ezt annyira komolyan veszik, hogy a későbbiekben már egy személyként tekintenek rájuk. Válni ebben a kultúrában nem lehet. Amíg nálunk azt mondják, a házasság akkor működik jól, ha a férj és feleség is megőriz valamit a szabadságából, ők azt vallják, fel kell mindkettőnek adnia a szabadságát, amiből egy magasabb rendű szabadság jön létre.

Kepes András saját családjának életét, bonyolult kapcsolatrendszerét is beleszőtte mondandójába, amit különösen díjazott a közönség.

Előadását a Harvard Egyetem 75 évig tartó követéses kutatásának eredményeivel zárta. A fiatalok általában a luxust, a vagyont, a szakmai dicsőséget és a hírnevet tartották boldogságnak, de a kutatás eredményei arra mutattak rá, se a magas intelligencia hányados, se szakmai elismerés, se számtalan párkapcsolat nem tett valakit boldoggá.

Az egyetlen dolog, amitől az ember boldogabb, az a minőségi párkapcsolat és a minőségi barátok. Valami olyasfajta mély kötődés, amely az ember lelki egyensúlyát megtartja. Ennek elérésére kell törekedni, akkor igaz lesz a mese vége: Boldogan éltek, még meg nem haltak.