Jubilált a Honismereti Mozgó Egyetem

ma7 2019. október 04., 19:31

Az idén immár 20. alkalommal került megszervezésre, a már hagyományossá vált Honismereti Mozgó Egyetem, mely Szlovákia egyik legnagyobb magyar középiskolai honismereti rendezvénye.

Az alapítók, Himmler György, párkányi tanár és Köteles László, helytörténész eredeti célja az volt, hogy szorgalmazza az ország különböző részein tanuló diákok közti kapcsolatépítést. Egyben a közös rendezvényen segítse a tágabb szülőföldünknek, az etnikai határon túl található kulturális, valamint történelmi örökségeinek megismerését és feltérképezését. A résztvevők célja azonban nemcsak a dicsőséges múlttal, s a kicsit lehangoló jelennel való ismerkedés, hanem a jövő számára való átörökítése is. A mai napig vonatkozik ez, elsősorban az etnikai határon túli nemzeti kulturális és történelmi emlékhelyeink felkutatására, megismerésére és megtartására.

A szervezők az október elején megszervezett honismereti rendezvénybe, több mint félszáz, a történelem iránt érdeklődő nagykaposi, kassai, szepsi, illetve a rimaszombati gimnazistát szólítottak meg.

A több mint 50 fős diáksereg számára Nagysáros városa és a nagysárosi várrom is tartogatott meglepetéseket. II. Rákóczi Ferenc itt foglalta el Sáros vármegye örökös főispánjának székét. Ugyanitt, a nagysárosi kastélyában fogta őt el Solari császári tábornok. A város ma is emlékszik rá. Nagysáros az egyedüli szlovák többségű város, ahol utcanév is megörökíti a Rákócziak emlékét. Sajátos, de a helyi Matica Slovenská elnöke Štefan Sárosi az, aki élteti a nagyságos fejedelem emlékét, és mondhatnánk úgy is, hogy egy egyszerű furikkal kezdte el, a még romjaiban is erőt sugárzó sárosi vár rendbehozatalát.

A diákok első megállója a Branyiszkói-hágó tetején volt, ahonnan tiszta időben belátható szinte az egész Szepesi-medence. A Szepesség történelméről és az 1849. február 5-én lezajlott győztes  Branyiszkói csatáról tartott rövid előadás hangzott el. A hágót megvívó magyar seregek emlékét hirdető emlékművet a múlt század negyvenes éveiben lerombolták. Viszont az eredeti emlékmű felállításának helyétől nem messze, egy kopjafa tanúskodik a 48-as magyar, szlovák és német nyelvet beszélő honvédek hősiességéről. A kopjafa a jövőbe előremutató bölcsesség jelképe, mivel azt a közös történelmet megbecsülő környékbeli szlovák lokálpatrióták tartják rendben. A hágóról hajtűkanyarokban bővelkedő út vezet le Korotnok községbe. Eme a kis szlovák falunak a temetőjében áll a hágó bevételénél 1849 februárjában elesett magyar honvédek síremléke. Az 1848/49-es szabadságharc történéseinek felidézése után, a következő megálló, a kies Hernád-áttörés, a mai szóhasználatban a „Szlovák paradicsom” volt.  Az időjárás megcáfolta a meteorológusok előrejelzéseit, mivel ekkorra mindenki nagy örömére-napfényesre fordult az idő. A többórás hegyi túra mindenki számára más-más élményt jelentett. Voltak résztvevők, akiknek a túra kihívást jelentett ám voltak olyanok is, akiknek kellemes kikapcsolódást vagy akár egy életre szóló élményt nyújtott.

Képgalériánk:

A félnapos gyaloglás vadregényes, sötét és nehezen megközelíthető, völgyszakadékokkal és zuhogó vízesésekkel tarkított turistaútvonalon vezetett. A szurdoktúra során eljutottak a Tompa Mihály által is megénekelt Menedékkőre. Itt a karthauzi Vörös Kolostornál a diákok megismerték a Menedékkő történetét, és a karthauziak életét egy rövid előadás keretében. A visszaút a Hernád partján, acéllétrákon illetve láncos kapaszkodókkal ellátott hegyi úton vezetett vissza a kiindulóponthoz. Ezt a fárasztó, ám ennek ellenére gyönyörű napot több mint 6 órás gyaloglás, amely modern technikának köszönhetően számokban is kifejezhető tehát 18 km, 23 400 lépés és 101 emelet szintkülönbség megtétele zárta le.

„Honismereti túránk” második napján a Magas Tátra kiszámíthatatlan éghajlata ellenére az ég kegyes volt a csoporthoz. Gyönyörű őszi időjárás tette emlékezetessé a további programot. Következett Késmárk városa, melynek egyik híressége a késmárki evangélikus fatemplom, melynek építésekor egyetlen egy fém-szöget sem használtak fel. Ennek szomszédságában egy nagyobb, vörös kupolájával ékeskedő evangélikus templom oldalkápolnájában található gr. Thököly Imrének a Habsburg-ellenes függetlenségi harc kuruc vezérének, Felső Magyarország és Erdély fejedelmének mauzóleuma. Rövid történelmi ismertetés után a Mozgó Egyetem tagjai, a Himnusz eléneklésével tisztelegtek, az egykor itt született és örök nyugalomra itt elhelyezett fejedelem hamvai előtt. 1945. június 19-én a přerovi vasútállomásnál 73 gyermek, 116 nő és 65 többségében időskorú férfi, közöttük sok késmárki lett a csehszlovák hadsereg vérontásának áldozata. A templomban emléktábla hirdeti emléküket.

Az út innét Toporcra vezetett, ahol a történelmi Görgey család felújítás alatt lévő kastélya előtt előadás hangzott el a község híres szülöttjeiről- Görgei Artúr honvédtábornokról, Irányi Dániel 48-as kormánybiztosról, a későbbi 48-as párt elnökéről és Reisz Keresztély a Szoroskőn átvezető út tervezőjéről.

A közeli Podolínban a mai napig megtekinthetőek, a valamikor német szóra ide küldött Krúdy Gyula emlék tárgyai. A helyi kolostorban rejtőzködött II. Rákóczi Ferenc mielőtt sikerült megszöknie Lengyelországba az őt üldöző császári hatóság elől. A csodálatos természeti és kulturális emlékhelyek között vezető út következő megállója Szepesbéla városa lett.  A városka főterén 1770-ben az újításokat nem értékelő egyházi méltóságok ünnepélyesen égették el a Vörös Kolostor Ciprián barátjának, repülő alkalmatosságát, /valószínűleg az első magyar repülőt/ mint az „ördög szekerét”.  A múzeum alkalmazottjai időhiányában, végül a túravezető mutatta be Petzval József, a város szülötteinek emlékházát, és fotómúzeumát. A szepességi családból származó Petzval József, a modern fotográfia megteremtője volt. Matematikai számításainak köszönhetően, 1840 körül a szerkesztett, nagy fényerejű objektívja kialakításával az addig szükséges hosszú megvilágítási ún. fényképezési időt, 3-20 percről másodperc töredékére csökkentette. Találmányára jellemző, hogy továbbfejlesztett objektív, az utána következő modern technológiában is megtalálható így a fényképezőgépek és a mobil telefonok objektívjaiban is.

A honismereti rendezvény legészakibb pontja a ma már Popráddal összeépült hangulatos Szepesszombat városkája lett. A résztvevők megcsodálhatták a városka mai napig eredeti állapotában megőrzött reneszánsz stílusú épületeit. A városka főterén emelkedő, 1848/49-es emlékmű magyar szövege is történelmi múltunk gyökereit idézi. Az emlékoszlop négy oldalát díszítő emléktábláját még az elmúlt időszakban is, az oda kapkodva felkent cement réteg borította. Viszont hála egy-két lokálpatriótának az emlékművet a közelmúltban felújították, így emléktáblája ismét büszkén hirdetheti, a felállíttatóinak szellemét: „ÉDES MAGYAR HAZÁNK IRÁNTI SZERETETBŐL. A városról, valamint az emlékműről tartott előadást követően itt közös fotók készítésére is sor került.

A Mozgó Egyetem útja innét hazafelé vezetett, viszont így is meg lehetett mutatni a XIX. és XX. század egyik legjelentősebb festőinek szülő és –alkotóműhelyeinek helyszínét. Nagyőrön Mednyánszky László, Jérnyén s Szinyén Szinyei Merse Pál, Kisszebenben pedig Csontvári Kosztka Tivadar alkotásai születtek. Utána már a Eperjes városa és a sztrádaépítés lázában élő útkarbantartók intethettek búcsút a hazafelé tartó megfáradt, s reméljük visszatérő emlékekkel és élményekkel feltöltődött diákoknak.

A főszervező Köteles László szavai szerint, „a Mozgó Egyetem ismét bizonyította, hogy a fiatalok felelősségüknek tartják, hogy részt vegyenek a honismereti rendezvényünkön, ahol megismerhetik a magyar nemzet történelmét és jelenét. Az etnikai határon túl, szlovák, ruszin, goral és német lakosságú községekben a mai napig számos magyar vonatkozású emlékhely található. Ha mi elfeledkezünk ezekről, nem lesz, aki számon tartsa őket, és el fognak tűnni. Nemzeti örökségünk, kulturális és történelmi múltunk hagyatéka így tovább élhet, hiszen sikerült ismét átvennünk és újból átadnunk valamit ebből.”

Idén az anyagi támogatások jelentős csökkenése a részvételi hozzájárulás megemelését eredményezte, ennek ellenére már most, több iskola is igényt tart arra, hogy diákjai jövőre is részt vegyenek honismereti rendezvényünkön. Reméljük, hogy a térség magyar parlamenti képviselőinek megszólításával sikerül bebiztosítani az anyagi hátterét.

(szilágyi)

0 HOZZÁSZÓLÁS