2020. július 19., 15:00

Jubilál a Hídverő Napok

A felvidéki magyarság pár évvel a rendszerváltás után a nacionalista mečiarizmus igáját nyögte. Eközben a Duna két oldalán akadtak olyan tettre kész polgármesterek, akik elszántan verték le az összetartozás és együttműködés hídjának tartópilléreit, s életre hívták a nemrég 25. alkalommal megtartott Hídverő Napok rendezvénysorozatot.

 

A nagyszerű kezdeményezésről és annak eddigi hozadékáról az egyik alapító taggal, Szabó Olgával, Path község volt polgármesterével, egykori parlamenti és Nyitra megyei képviselővel beszélgettünk.

Negyed évszázaddal ezelőtt kik és milyen céllal ötlötték ki a Hídverő Napok rendezvénysorozatát?

Az ötletgazda Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke volt, aki meglátta a Duna két partján fekvő önkormányzatok nagy lehetőségét: össze kell kötniük a két partot.

Hidat kell verni összefogásból, szeretetből, együvé tartozásból, magyarságból.

Az elképzelését rajtam kívül Hegedűs Sándor Csallóközaranyos, Bugris Katalin Vágfüzes, Tóth Kurucz Mária Izsa, Kovács János Virt, Bödők László Dunaradvány, Banai Tóth Pál Dunamocs, Szabó Edit Bátorkeszi, Szigeti János Búcs, Vanek Ferenc Madar, Tóth Tibor Karva, Csintalan Csaba Hetény, Jobbágy István Neszmély és Maár András Dunaalmás polgármestere váltotta aprópénzre.

1996 nyarán a hatalom urai gördítettek-e akadályokat a határon átnyúló magyar–magyar összefogás elé?

Akkoriban szigorúan tilos volt az átjárás a Duna két partja között, ezért nagyon szerettük volna, ha a Hídverő Napok kapcsán ez a tilalom érvényét veszti. Intéztük a szükséges engedélyeket, hogy legalább a rendezvény idején komp vagy kishajó kösse össze a két partot.

Hitegettek bennünket, hogy majd ekkor, majd akkor kiadják a dokumentumokat, s a végén kifutottunk az időből. De a Hídverő Napokat megtartottuk Neszmély és Path hídfővel, mert ahhoz csak a két község által kiadott engedélyre volt szükség.

Kérem, szóljon az alapozó rendezvényük műsoráról, fogadtatásáról és a határtalan örömüket beárnyékoló tragédiáról!

1996. június 7-én, pénteken estefelé a neszmélyi Duna-parton volt az ünnepélyes megnyitó, másnap pedig a pathi fürdő kertmozijában Path község címerét és zászlaját avattuk fel, amit színes kultúrműsor követett, rengeteg szereplővel. Neszmélyen volt a Hídverő Napok ünnepélyes befejezése, énekkarok, táncosok, amatőr színjátszók fellépésével színesítve. A helyi lakosok örömmel fogadták a rendezvényt. Mivel rekkenő hőség volt, így néhányan a Dunában kerestek felüdülést. Nem ismerték azonban a hirtelen mélyülő medret, az örvényeket, így nem volt esély arra, hogy megmentsék Retkes János 16 éves gimnazista életét, akit a Duna magával ragadott. Sajnos, e tragédia beárnyékolja az I. Hídverő Napok emlékét.

Az immár 25. éve minden nyáron – felváltva a határ két oldalán – megtartott napoknak milyen hozadékát emelné ki?

Barátságok szövődtek a Duna két partján élők között, amelyek szükségben is kitartottak. A búcsi és a bátorkeszi iskolaigazgató leváltása elleni tiltakozásban részt vettek a hídverő polgármesterek is, sőt az emberláncban, amely a két iskolát kötötte össze, magyarországi barátainkra is számíthattunk. Később közös pályázatokat nyújtottunk be, elkészült a kerékpárút jelentős része, együtt takarítottuk a Duna mentét... Mikor mire volt szükség.

Nagy öröm számunkra, hogy végre készül a rév Dunaradvány és Neszmély között, megvalósul az alapító polgármesterek álma.

Hálás vagyok Neszmély és Dunaradvány polgármesterének, Janovics Istvánnak és Púchovský Ľubomírnak, hogy felvállalták az ezzel járó jelentős többletmunkát.

Hídverő Napok

A honi és a magyarországi politikusok közül Duray Miklóson kívül kik támogatták a kezdeményezést?

Képtelenség lenne mindnyájukat felsorolni, hiszen nagyon sokan tartották fontosnak az együvé tartozás eszméjének támogatását. Közülük kiemelném a Rákóczi Szövetséget, Halzl József vezetésével, több magyarországi alapítványt, továbbá a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés soros elnökeit, köztük Völner Pált, illetve országgyűlési képviselőket. A kezdeti időszakból Zatykó Jánost, a későbbiből Czunyiné Bertalan Juditot és nem utolsósorban a hídverő községek önkormányzatait. Megemlítendő, hogy sok évig a neszmélyi szervezés motorja Benkő Ferenc volt.

A 25. Hídverő Napokat július 5-én Neszmélyen rendezték meg. Milyen lélekerősítő program részesei lehettek?

Sajnos a volt tagjaink közül időközben hárman, Bugris Katalin és Forró László Vágfüzes, valamint Jobbágy István, Neszmély polgármestere már csak lélekben lehetett jelen. Most is nagyszerű lélek- és összetartozás-erősítő műsor részesei voltunk. Először a helyi református templomban tartott istentiszteleten, majd a Millecentenáriumi Parkban koszorúzáson vettünk részt. Aztán újabb koszorút engedtünk le a Dunán Retkes János emlékére. Végül elbeszélgettünk, felidéztük a közös élményeinket, emlékeinket a Rétespajta- és az Apartman-házban.

Hány hídverő községet jegyeznek jelenleg, s az újabb tagok is kiállnak-e az egykor megfogalmazott értékek mellett? Melyek a jelenlegi legfontosabb céljaik?

Tudomásom szerint a felvidéki községek közül kilépett Csallóközaranyos, viszont csatlakozott Marcelháza, valamint a Duna túlsó partjáról Almásfüzitő, Kocs és Süttő. Most tehát 18 hídverő község van. Mindnyájan tapasztaljuk, hogy a megüresedett házakat szlovákok veszik meg, így az utóbbi időben megváltozott községeink nemzetiségi összetétele.

Több hídverő községnek már szlovák polgármestere van. Ők a magyarságtudat és a nemzeti összetartozás erősítését kevéssé tartják fontosnak, de a gazdasági vonatkozású célok elérését támogatják.

Ilyennek tartom a kerékpárút és a rév építését Neszmély és Dunaradvány között. De nagyon sajnálnám, ha az együvé tartozás eszméjét végérvényesen a pénz szava váltaná fel.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/29. számában. 

        

 
 
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.