Jobb ma egy komp, mint holnap egy alagút

P. Vonyik Erzsébet 2019. július 07., 12:37

Éppen két éve mutatta meg az újságíróknak Sólymos László, a Most-Híd környezetvédelmi minisztere az addig hétpecsétes titokként őrzött egyik vízáteresztő alagút bejáratát a bősi felvízcsatorna 4. kilométerénél, Vajka és Nagybodak között.

A nedves, dohos betonfalak láttán kissé sci-fibe illőnek tűnt az állítása, hogy ezen az alagúton közúti forgalom lesz a víz alatt, a két part között. Minden azon múlik, hogy megkapjuk az engedélyeket, a többi már csak finanszírozás kérdése, mondta akkor a miniszter. 

Azóta felpörögtek az események.  Megvalósíthatósági tanulmány készült, többek között az esetleges környezeti hatásokról is, amelyek Sólymos szerint elhanyagolhatóak. A hivatalok kiadták a szükséges engedélyeket, tavasszal megkapták a beépítési engedélyt. Olajozottan ment minden, mert ugyan ki akadékoskodott volna a minisztert is adó Most-Híd kormánypárt járási intézményekben ülő hivatalnokai közül? Közben alaposan felduzzadt az összeg, amit a megvalósítás költségeként emlegetnek. Nagy József 2015-ben még 2,3 millió euróról beszélt, ma már a tízszereséről, 25 milliós tételről szólnak a hírek. 2016 tavaszán Érsek Árpád a Smer kompmutyijáról szóló sztorival traktálta a vajkai kocsma hallgatóságát, a smeres hátterű cég által bezsebelt 25 milliót óriási tételnek tartották akkor a Most-Híd-as politikusok. Pofátlanságnak minősítették, hogy a Vajka és Keszölcés között járó komp smeres hátterű működtetője naponta 4 500 eurót tesz zsebre, ráadásul 15 éven keresztül. Attól a Smertől irigyelték a bizniszt, amellyel nemsokára lepaktáltak, és máig közösen kormányoznak.

Most meg majd jön az alagútmutyi?

Ezt a logikus kérdést teszi fel manapság a kisember, amikor újabban az alagútügy kapcsán is ugyanilyen csillagászati összegekről hallani. Az 1992 őszén átadott bősi vízi erőművet kiszolgáló felvízcsatorna alatt akkor helyezték üzembe az 5 vízáteresztő alagutat is, hogy a bal parti szivárgócsatornából a jobb parti ágvízrendszerbe juttassa a vizet. Ezek közül az első két alagutat alakítanák át közlekedési célokra, amelyet már 2022-ben átadnának. Az elsőben gépkocsik közlekednének, egy sávban oda és egy sávban vissza, a másikban biciklisták és gyalogosok. Az alagút méretei adottak: 4,50 méter széles és 2,20 méter magas, a hossza mintegy 500 méter, az alagút fölötti vízréteg információink szerint kb. 9 méternyi. Nagyobb furgonok, teherautók, traktorok, vagy akár egy tűzoltóautó vagy gyorsmentő nem fér el benne, de ugyanígy a naponta közlekedő vajkai kisbusz sem. Ezek a járművek jelenleg gond nélkül átjutnak a komppal, de ha ez a lehetőség az alagút beindítása után megszűnne, csak Bősön keresztül, 30-40 kilométeres kitérővel juthatnának át a túloldalra, ami egy mentő, tűzoltóautó esetében elég súlyos dolog.

Ki állja a fuvarozás többletköltségeit?

Erre a hátrányos megkülönböztetésre is felhívta a figyelmet a nagybodaki polgármester. Világi Tamás szerint nem tudják, mi lesz például a szén fuvarozásával.  Kevésbé köztudott, hogy a három elzárt faluba, Nagybodakra, Vajkára és Doborgazra a vízi erőmű miatt biztonsági okokból nincs bevezetve a gáz. Fával vagy szénnel fűtenek, amit a túlparton lévő Légről hozatnak. Mivel a teherautó nem fér be az alagútba, ha már a kompot leállítják, a fuvarköltség sokkal nagyobb lesz a nagy kerülő miatt, mondja jogos aggodalommal. Világi Tamás a kérdést szívesen feltenné a miniszternek is, aki eddig nem tartotta fontosnak, hogy találkozzon a Kis-Csallóköz polgármestereivel. Kérdezgetnek, érdeklődnek az emberek, de konkrét válaszokra hiába várnak, mert ilyen részletekről eddig senki nem beszélt a polgármesterekkel.

Kíváncsiságból kipróbálná az alagutat

Világi Tamás a legfontosabbnak azt tartja, hogy biztonságos legyen a megoldás. Mivel jelzőlámpa irányítaná a forgalmat mindkét oldalon, Világi szerint ismerve a sofőrök türelmetlenségét, biztosan lesz fennakadás az alagútban. Nem tudom, ezt bent hogyan fogják megoldani, lesz-e erre hely a szűk folyosóban. És mi történik akkor, ha eldugul az alagút? Vagy befér-e a gyorsmentő? Ki fogja napi 24 órában figyelni a biztonsági kamerákat? Netán Pozsonyban, mint a kompnál a chiprendszert?

Világi azt is fölveti, hogy a június 17-én az alagút bejáratánál tartott tájékoztatón a miniszter és a vezérigazgató idillikus képet festett, mindent szépnek és jónak feltüntetve. Nem érti, miért nem hívták meg a polgármestereket is. Pedig Daniel Kvocera vezérigazgató azt mondta, együtt kíván működni velük. Arra a kérdésre, hogy fogja-e használni az alagutat, azt válaszolta, kíváncsiságból egyszer majd kipróbálja, de aztán inkább kerül Bős felé.

Döntés róluk, nélkülük

Vajka község önkormányzata, miután átnézte a megvalósíthatósági tanulmányt, írásos állásfoglalásban küldte meg észrevételeit a Vízügyi Beruházó Vállalatnak.  Az alagút szerintük nem oldja meg a Kis-Csallóköz közlekedését a felvízcsatornán keresztül, hiszen az csak a személygépkocsikra, a gyalogosokra és a kerékpárosokra lesz méretezve. Nem oldja meg a nagyobb járművek, a teherautók, a traktorok, a kisbuszok és a speciális járművek átjutását a csatornán, amelyek átkelése jelenleg a komppal megoldott. A vajkai polgármester átfogó megoldást sürget, amely ezekre a járművekre is vonatkozna.

Kérjük a választ arra is, hogy a Bős felé nagyobb kerülőt jelentő utazás többletköltségeit hogyan fogják megtéríteni a lakosoknak. Figyelmeztettük az illetékeseket, hogy biztosítani kell a gyorsmentő és a tűzoltók időben való ide érkezését

– mondja Álló Donát.

Mivel a község által 25 éve működtetett kisbusz nem fér be az alagútba, a bősi kerülővel a költségek az ötszörösére fognak emelkedni. Ki fogja nekik megtéríteni a pluszkiadásokat? A teherjárművek tulajdonosaira is ugyanez vonatkozik, akik többletkiadásokkal számolhatnak. A levél azt is hangsúlyozza, fontos, hogy a községek megkérdezése nélkül semmilyen őket érintő kérdésben ne döntsenek.  A falubelieket így is sok hátrány érné, ha megvalósulna az alagút terve.

– Az elromlott háztartási gépekhez például Somorjából jön a szerelő. Ha a furgonja nem fér be az alagútba és kerülővel kell eljutnia a falunkba, jóval nagyobb útiköltséget kell felszámolnia. Ugyanez vonatkozik a szemételszállításra is, ami eddig 50 euró volt, az akár 150 euró is lehet. De eddig nem kaptam választ arra, hogyan lesz mindez megoldva és hogyan leszünk kárpótolva.

Nincs szó általános veszélyeztetésről?

Álló Donát polgármesterként jól ismeri az alagútról készített átfogó tanulmányt, amelyet a Vízgazdálkodási Vállalat rendelt meg a Basler and Hofmann Slovakia pozsonyi részlegénél. Ez az elemzés egyértelműen kivitelezhetőnek és biztonságosnak tartja az alagúttervet. Igaz, elismeri, hogy néhány szabványt nem tudnak majd betartani. Létezik egy másik kritikus szakvélemény is, amelynek szerzője a lapunknak nyilatkozó Ľubomír Palčák. Ő több komoly kockázati tényezőre is felhívja a figyelmet, így arra is, hogy az alagút úttestének a burkolata nem készülhet gyúlékony anyagból. De azt sem hallgatja el, hogy az erőmű stratégiai létesítményként ellenséges tevékenység célpontja is lehet, erre külön oda kell figyelni. Ha Palčák elemzése szakmailag helytálló, ez a szakvélemény szöges ellentétben van azzal, amit a Basler and Hofmann kidolgozott. A vajkai polgármester szerint az ügyészségnek meg kellene vizsgálnia, hogyan lehetséges, hogy a két intézet elemzése homlokegyenest ellentmond egymásnak. Például azt, hogy nem történt-e manipuláció, akárcsak a 63 éves holland komp esetében.  A legfontosabb annak felmérése lenne, hogy a beruházás megvalósításával nem kerül-e veszélybe a lakosok biztonsága, nem állhat-e fenn általános veszélyeztetés, ami nem zárható ki.  Ráadásul, ha utánanézünk, kiderül, hogy a pozitív kicsengésű elemzést készítő svájci hátterű cégnek ugyanolyan nevű szlovákiai ügyvezetője van, mint az évekkel ezelőtt kipattant Branisko alagút körüli nagy botrány egyik szereplőjének.

Pótmegoldás a beígért híd helyett

László Zoltán, a felvízcsatorna bal partján fekvő Nagyszarva polgármestere pótmegoldásnak tartja a beígért híd helyett az alagutat.

– Örülnék, ha megépülne és biztonságos lenne. De bevallom, szkeptikus vagyok. Mi a csatorna bal partján nem vagyunk elvágva a külvilágtól úgy, mint a másik parton levő három község. Könnyen eljutunk az orvoshoz, a hivatalokba, és iskolánk is van. De együttérzek velük, ezt mindig ki is nyilvánítom. Ha szükséges, egyeztetünk bizonyos kérdésekben.

Nagy gondnak tartja, hogy nagyobb furgonokkal, gépekkel nem tudnak majd az emberek átjutni Nagyszarváról, mert ezek nem férnek be az alagútba. Furcsállja azt is, hogy míg a korábbi egyeztetéseken még mentő- és tűzoltóállomás létesítéséről is szó volt az alagútnál, ma már ezt nem emlegetik. Az sem helyénvaló, hogy csak a vízügyi cég vezérigazgatója tárgyalt a polgármesterekkel. Hasznosnak tartaná, ha az ő főnöke, Sólymos László környezetvédelmi miniszter is találkozna velük, mert lenne pár konkrét kérdés hozzá, mondja a nagyszarvai polgármester.

Pellegrini is óva int

Minden megkérdezett polgármester a fő szempontnak az alagút biztonságát tartja. Nem kivétel ez alól Peter Pellegrini kormányfő sem. A június 19-i kormányülés után is ilyen szellemben nyilatkozott:

– Megengedhetetlen, hogy a bősi vízi erőmű építményeinek statikája és stabilitása veszélybe kerüljön. Ez prioritást kell, hogy élvezzen. Csak ezután lehet szó olyan alagútról, amely nem jelent veszélyt sem a létesítményre, sem az emberekre nézve.  Mindehhez nagyon alapos és szigorú vizsgálódásra van szükség. Mert ki vállalja a felelősséget azért, ha ne adj’ isten, valami történne? Ha akár embernek esne baja, akár az erőmű sérülne meg? Remélem, mindenki nagyon körültekintően jár el és betartja az országban érvényes valamennyi előírást.

Tudomásunk szerint a napokban a miniszterelnök is megkapta a Palčák-féle kritikus elemzést. Érdekes lesz követni, vajon lefékezi-e az alagútprojektnek mielőbb nekifogni akaró vízügyeseket, hogy azok a tendert Most-Híd-as irányítással levezényelhessék. Sietni kell, mert fenyeget az idő előtti választások réme. Daniel Kvocera vezérigazgató már a múlt hétre ígérte a közbeszerzés kiírását az alagút átépítésére. Ez azonban valamilyen oknál fogva a cikk leadásának időpontjáig még nem jelent meg a Vízgazdálkodási Vállalat honlapján.   Keretbe:

Veszélyes, kockázatos megoldás

A fenti állítását fejti ki lapunknak nyilatkozva a neves szakember, Ľubomír Palčák mérnök. A zsolnai székhelyű Közlekedési Kutatóintézet vezérigazgatója nem ismer a világban olyan példát, hogy szivárgóalagutat autóközlekedésre alkalmas alagúttá alakítottak volna át.

Milyen fő szempontokat kellene figyelembe venni a víz alatti alagút kialakításánál? 

A javasolt műszaki megoldás jelenti a legnagyobb problémát. Nem csak közlekedésbiztonsági kockázatot jelent, hanem környezeti és üzemviteli rizikókat is. A közlekedési elérhetőség biztosítása érdekében stratégiai megoldásnak egyébként sem tekinthető, végérvényesnek sem. Feltétlenül szükség van a kompra is, elsősorban az alagút rendszeres karbantartási munkálatai idején, vagy bármilyen már meghibásodás esetén szükség lesz a kompjáratok beindítására.

Útépítő és közlekedési szakemberként ismer-e a világban hasonló esetet? 

Már az is egyedülálló volt, hogy a bősi felvízcsatorna megépítése után három falu közlekedési szempontból elszigetelt helyzetbe került. De nem ismerek olyan esetet sem, hogy a világban bárhol ilyen, vagy hasonló megoldáshoz folyamodtak volna, vagy kényszermegoldásként a szivárgó csatorna vizét elvezető alagutat közlekedésre használták volna. Pedig a mai fejlett technológiák és anyagok időszakában közlekedési építmények tekintetében már szinte semmi sem lehetetlen.  A legfontosabb azonban, hogy objektíven mérjük fel az összes lehetséges kockázatot, amelyeket egy ilyen nem standard üzemvitel rejtene magában.

Miben látja a legnagyobb kockázatot?

A legnagyobb problémának azt tartom, hogy a technológiai megoldás nem felel meg a szabványoknak, ami veszélyezteti a közlekedés biztonságát. Az alagút keresztmetszetének szélessége nem teszi lehetővé menekülési útvonal kiépítését, vészhelyzetben használható járdák, leállóhelyek és SOS-fülkék és olyan bemélyedések kialakítását, ahol a kocsik vészhelyzetben megfordulhatnának. Gondot jelentenek további olyan biztonsági elemek is, amelyeket a szabványok előírnak. Ezt az alagutas közlekedési módot egyértelműen kockázatos megoldásnak tartom.

Képgalériánk:
Az a bizonyos 4. kilométer, ahol az egyik alagutat megnyitnák

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/27. számában

0 HOZZÁSZÓLÁS