Jim Morrisonról neveztek el egy kihalt gyíkfajt
WASHINGTON. Az újonnan leírt, Délkelet-Ázsiában 36-40 millió évvel ezelőtt barangolt gyíkot Jim Morrison, a The Doors énekese után nevezték el.
Új kövületek azt bizonyítják, hogy valamikor hatalmas méretű gyík barangolt Mianmar területén. A valaha ismert egyik legnagyobb gyíkot Barbaturex morrisoninak nevezték el a The Doors énekese, Jim Morrison tiszteletére, aki egyik dalában gyíkkirályként nevezi meg magát.
A modern időkben a legtöbb gyík sokkal kisebb, mint azon emlősök, melyekkel környezetükön osztoznak. Néhány kivétellel – mint az óriási komodói sárkány – olyan helyeken élnek, ahol kevés az emlős. A B. morrisoni más világban barangolt. Mintegy 36-40 millió évvel ezelőtt jóval nagyobb termettel büszkélkedhetett, mint azon emlősök, amelyekkel a mai Mianmar területén lévő mangroveerdőkön osztozott. Növényevő volt, fogai a vegetáció lenyírására, nem hústépésre fejlődtek ki.
A gyíkfosszíliákat először a hetvenes évek expedíciói során gyűjtötték be, aztán több mint 30 éven át porosodtak egy múzeumi gyűjteményben, mígnem Jason Head, a vizsgálat vezetője és csapata nem kezdte őket tanulmányozni.
A B. morrisoni állkapcsa egy sor olyan dudort hordoz, mely azt sugallja, hogy valamiféle torokdísze lehetett. Úgy nézhetett ki, mint napjaink szakállas agámái, csak éppen ezek az ismert állatok 30 centiméteresek, míg az ősgyík 1,8 méteres volt orrától a farkáig. A kutatók becslései szerint mintegy 30 kilogrammot nyomhatott. Head szerint óriási növényevő volt, jóval nagyobb, mint bármely ma élő gyík. A komodói varánusz 3 méteresre is megnőhet ugyan, de hússal táplálkozik.
A gyíkkirály segít tisztázni azt a rejtélyt, a gyíkok manapság miért nem nőnek olyan nagyra, mint egykoron. Senki sem tudja, hogy a nagy testű növényevő gyíkok vajon azért számítanak ritkának a modern időkben, mert egyszerűen nem tudnak lépést tartani az emlősökkel, vagy pedig napjaink hőmérsékleti értékei korlátozzák őket. A gyíkok ektotermikusak, ami azt jelenti, hogy testhőmérsékletük a környezet hőmérsékletétől függ - írja a hirado.hu.
Az eocén időszakban - amikor a B. morrisoni élt - sokkal melegebb volt, mint napjainkban. A gyík testméretei és az ilyen nagysághoz szükséges anyagcsereütem alapján a kutatók úgy becsülik, hogy a globális átlaghőmérséklet 2,5 fokkal magasabb volt, mint napjainkban. „Üvegházhatású világról beszélünk. Nem volt jég a pólusokon, és magasabb volt a légkörben a szén-dioxid koncentrációja, ami csapdába ejtette a hőt.”
A forró környezetben a gyíkkirály méreteit tekintve lepipálta a növényevő emlősöket, valamint számos húsevőt is. Ez a növekedési képesség azt sugallja, hogy nem az emlősök jelenléte korlátozza napjaink gyíkjait a nagy méret elérésében, hanem valószínűleg az alacsonyabb globális hőmérséklet. „Amikor ilyen meleg klímák uralkodtak a múltban, eltérő ökoszisztémák alakultak ki, a hüllők pedig sokkal sikeresebben vették fel a harcot az emlősökkel” – mondja Head. A növények valószínűleg szintén könnyebben terjedtek el, így több táplálékot kínáltak az ilyen gyíkoknak.
A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban közölt tanulmány felfedi, mennyit segíthetnek az ősi ökoszisztémák a modernek megismerésében. „A paleontológia létfontosságú nemcsak annak megismeréséhez, honnan jöttünk, hanem ahhoz is, hol állunk ma és merre tartunk a jövőben” – mondja Head.
A modern időkben a legtöbb gyík sokkal kisebb, mint azon emlősök, melyekkel környezetükön osztoznak. Néhány kivétellel – mint az óriási komodói sárkány – olyan helyeken élnek, ahol kevés az emlős. A B. morrisoni más világban barangolt. Mintegy 36-40 millió évvel ezelőtt jóval nagyobb termettel büszkélkedhetett, mint azon emlősök, amelyekkel a mai Mianmar területén lévő mangroveerdőkön osztozott. Növényevő volt, fogai a vegetáció lenyírására, nem hústépésre fejlődtek ki.
A gyíkfosszíliákat először a hetvenes évek expedíciói során gyűjtötték be, aztán több mint 30 éven át porosodtak egy múzeumi gyűjteményben, mígnem Jason Head, a vizsgálat vezetője és csapata nem kezdte őket tanulmányozni.
A B. morrisoni állkapcsa egy sor olyan dudort hordoz, mely azt sugallja, hogy valamiféle torokdísze lehetett. Úgy nézhetett ki, mint napjaink szakállas agámái, csak éppen ezek az ismert állatok 30 centiméteresek, míg az ősgyík 1,8 méteres volt orrától a farkáig. A kutatók becslései szerint mintegy 30 kilogrammot nyomhatott. Head szerint óriási növényevő volt, jóval nagyobb, mint bármely ma élő gyík. A komodói varánusz 3 méteresre is megnőhet ugyan, de hússal táplálkozik.
A gyíkkirály segít tisztázni azt a rejtélyt, a gyíkok manapság miért nem nőnek olyan nagyra, mint egykoron. Senki sem tudja, hogy a nagy testű növényevő gyíkok vajon azért számítanak ritkának a modern időkben, mert egyszerűen nem tudnak lépést tartani az emlősökkel, vagy pedig napjaink hőmérsékleti értékei korlátozzák őket. A gyíkok ektotermikusak, ami azt jelenti, hogy testhőmérsékletük a környezet hőmérsékletétől függ - írja a hirado.hu.
Az eocén időszakban - amikor a B. morrisoni élt - sokkal melegebb volt, mint napjainkban. A gyík testméretei és az ilyen nagysághoz szükséges anyagcsereütem alapján a kutatók úgy becsülik, hogy a globális átlaghőmérséklet 2,5 fokkal magasabb volt, mint napjainkban. „Üvegházhatású világról beszélünk. Nem volt jég a pólusokon, és magasabb volt a légkörben a szén-dioxid koncentrációja, ami csapdába ejtette a hőt.”
A forró környezetben a gyíkkirály méreteit tekintve lepipálta a növényevő emlősöket, valamint számos húsevőt is. Ez a növekedési képesség azt sugallja, hogy nem az emlősök jelenléte korlátozza napjaink gyíkjait a nagy méret elérésében, hanem valószínűleg az alacsonyabb globális hőmérséklet. „Amikor ilyen meleg klímák uralkodtak a múltban, eltérő ökoszisztémák alakultak ki, a hüllők pedig sokkal sikeresebben vették fel a harcot az emlősökkel” – mondja Head. A növények valószínűleg szintén könnyebben terjedtek el, így több táplálékot kínáltak az ilyen gyíkoknak.
A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban közölt tanulmány felfedi, mennyit segíthetnek az ősi ökoszisztémák a modernek megismerésében. „A paleontológia létfontosságú nemcsak annak megismeréséhez, honnan jöttünk, hanem ahhoz is, hol állunk ma és merre tartunk a jövőben” – mondja Head.
Forrás
hirado.hu, livescience.com