Ismerős arc a királyhelmeci egészségügyben

2021. február 22., 18:40
Zsebik Ildikó

Ha a képen látható fiatalember ismerősnek tűnik Önök számára, az nem a véletlen műve. A királyhelmeci Helmeczi Tibor tavaly még arról mesélt olvasóinknak, hogy a 2020-as évben szeretné megvalósítani nagy álmát, azt, hogy testépítőként profi kártyát szerezzen. A beköszönő koronavírus azonban elsöpörte terveit, így az edzések helyett márciustól visszatért egykori munkahelyére, a királyhelmeci kórházba. Hogy milyen megfontolásból választotta ezt az utat, milyen feladatot lát ott el, arról már azt a fiatalembert kérdezzük, akit a tv-nézők 2019-ben a Ciprus szigetén forgatott Love Island (magyarul: Szerelem Sziget) párkereső valóságshowból is ismerhetnek.

Miként került az egészségügy közelébe?

Miután befejeztem középiskolai tanulmányaimat, a tanárképző főiskola hallgatója lettem. Csakhogy ekkoriban komolyabban vettem a futballozást a tanulásnál, ezért tanulmányaimat elhanyagoltam, végül abba is hagytam. Ezt követően arra az elhatározásra jutottam: én is körülnézek a nagyvilágban, ám előtte még elvégeztem az ápolói tanfolyamot. Nos, ez a tervem sem bizonyult hosszútávúnak, hiszen végül itthon maradtam. Ekkor édesanyám beadta  jelentkezésemet a helyi kórházba, ahová azonnal felvettek. A sebészeten lettem ápoló. Rövid időn belül továbbtanulási lehetőségét is ajánlottak Rozsnyón, ahol megszerezhettem volna az asszisztensi képesítést. Két éven át távúton végeztem tanulmányaimat, amelyet közvetlenül a záróvizsga előtt hagytam ott. Akkor már túl sok mindennel foglalkoztam: a munka, a 24 órás szolgálatok, a foci, a gyerekeknek tartott edzések mellett már a testépítés is foglalkoztatott, így sokszor hetente csak 30 órát aludtam. Megtapasztaltam azt is, hogy az ápolói fizetésből nem tudnék családot alapítani. Ugyanakkor túl voltam már az első testépítő versenyemen, az ott nyújtott teljesítményem is azt igazolta, hogy a sport teljes embert kíván. Búcsút intettem hát a kórháznak. Most, hogy az élet egy időre megbénult, sportbéli álmaim megvalósítása későbbre tolódott, úgy gondoltam, addig is hasznosítom magam, és a pandémia alatt ismét részt vállalok a kórházi munkából.

Hogyan élte meg ezt a közel egy esztendőt?

Most más rendszerben dolgozunk, mint anno, havonta más-más osztályon kell kipróbálnunk magunkat. Így nem lehet belefásulni a rutinba. Volt, ahol szívesen töltöttem az időt. A sürgősségi osztályon például kihívásnak tekintettem, hogy náluk nincs lehetőség a bénázásra. Ott vagy nyugalom honol, vagy hatalmas  a pörgés. Bejárunk ilyen-olyan feladat kapcsán a Covid-osztályra is. Sőt koronavírus-tesztelést is végzünk.

Magam is többször részt vettem már tesztelésen. Elárulná, mi a teendőjük a mintavételt követően?

Az antigén tesztelést elsősorban a rehabilitáción dolgozó alkalmazottak végzik, az ún. fizioterapeuták, mert az ő osztályuk most bezárt. Ott folyik a koronavírus elleni oltások beadása. A PCR teszteket viszont a laboránsok készítik, akik a pipettával a két orrlyukból illetve a garatból vesznek mintát. Ezek kiértékelése a laboratóriumban folyik. Általában 72 órán belül lesznek meg az eredménynek, bár mostanában már nem ritkán 24 órán belül megküldik azt az érintettnek SMS-ben.

Az antigén tesztelést, amelyből naponta 200-250 darabot is csinálunk, mindig két ember végzi: az egyik a mintát veszi, a másik pedig az adminisztrációs részt készíti. Az utóbbi egy tablet előtt állva kikeresi az időpont szerint érkező adatait, majd a levett mintát figyeli. Általában 15 perc után a megjelenő sávok száma jelzi, ki a pozitív. Az eredményt ezután e-mailben és/vagy SMS-ben elküldjük a tesztelésen résztvevőnek. Egy ember tesztelésére 2 perc áll a rendelkezésünkre. A munka legkellemetlenebb része az, hogy be kell öltöznünk a védőfelszerelésbe. Az nem engedi át a levegőt, nem szellőzik, miközben a nyitott ablak mellett meg nincs meleg..

Hogyan viszonyul a betegápoláshoz?

Mindig szerettem az idős embereket, szívesen elbeszélgetek velük, a halál tényét viszont – főleg pályám elején– nehéz volt elfogadnom.Az első haláleset különösen megrázott, bevallom, elsirattam a nénit. Nem könnyű először belépni a műtőbe sem, főleg a szagok és a látvány miatt, de hozzá lehet szokni. Most, a járvány idején minden kórházi alkalmazottnak nehéz a dolga. Kevesen vannak, túlterheltek, a plusz feladatok óhatatlanul rányomják bélyegét a hangulatra.

Gondolom, a pandémia ellenére is megmaradtak az álmok?

Amint vége ennek a sokak számára tragikus időszaknak, újra megpróbálom valóra váltani álmaimat: a testépítők Men Physique kategóriájában profi kártyát akarok szerezni.