Ipolyvarbó még tartja magát

Kaszmán Zoltán 2019. szeptember 14., 20:01

A felvidéki magyar nyelvű oktatás terén abszurd és vérlázító helyzetek adódnak, ami alól a jövő sem kivétel. Engedje meg az olvasó, hogy az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola nem egyszerű helyzetét egy ebben a községben élő kilencéves kisgyermek alternatív napirendjének bemutatásával szemléltessük.

Fotó: Kaszmán Zoltán

Tesszük ezt azért is, mert feltételezzük, hogy kevés olyan iskolaköteles gyerkőc létezik, aki naponta hajnali 3.30-kor ébred, ahogyan az emlegetett varbói lurkó. S még így is csipkednie kell magát, hogy ne késse le a 4.15-kor induló autóbuszt. 4.40-kor leszáll Bussán, hogy öt perccel később már egy olyan buszon ülhessen (vagy állhasson), amely 5.20-kor érkezik meg Losoncra, a Kármán József Alapiskolát és Óvodát működtető városba. A fáradt, kialvatlan gyereknek több mint két és fél órája marad a tanításig, ami után hazafelé tartva minden bizonnyal még éppen elcsípi a 13.30-as járatot, hogy egy újabb bussai átszállást követően 15.00 óra után haza is érjen.

Ha a fentiekben ismertetett ütemtervet megerőltetőnek, fárasztónak találnánk gyermekünk számára, természetesen más verziót is választhatunk. Csemeténk okításának helyszínéül az Ipolyvarbótól 42 kilométerre található Losonc helyett válasszuk inkább a feleannyira fekvő Lukanényét! Ez esetben szintén 3.30-kor kellene ébredni, hogy a kialvatlan nebuló elérje az ugyancsak 4.15-kor induló autóbuszt, ami 5.17-kor van Nagykürtösön. Gyermekünk ott röpke ötven perc várakozás után tud felszállni a Lukanénye felé tartó járatra. Hajszolt hősünk így 6.34-kor éri el úti célját, ahol alig másfél órát kell várnia a csengetésig. S hazafelé? 14.26-kor indul, hogy egy 55 perces nagykürtösi szusszanás után továbbutazva, 16.20-kor már otthon is legyen.

Amennyiben babonásak vagyunk, és szülőként nem szeretnénk, hogy a kilencéves gyermekünk hetente tizenhárom órát töltsön utazással, még mindig dönthetünk másképpen. Beírathatjuk például a közeli Zsély szlovák tanítási nyelvű alapiskolájába, amely nem mellesleg egy bizonyos Klement Gottwaldról elnevezett utcában található.

Ám mielőtt felhúznánk magunkat, nyugtasson meg a tudat, hogy a kilencéves kisgyermek alternatív napirendje egyelőre csak egy párhuzamos, de nem oly távoli jövőben játszódik. Köszönhetően annak, hogy a rendkívül elhivatott, áldozatos munkát végző pedagógusokat sorai között tudó ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola még mindig működik! Működik abban a tornateremmel, könyvtárral és étteremmel ellátott iskolaépületben, amelyben éppen ötven esztendeje, 1969. március 15-én kezdődött a görbeországi ifjak oktatása, száznál is több elszánt tanulóval, hatalmas hittel és nagy palóc reményekkel. A félszáz éves jubileum a nagy családként működő intézményt hivatalosan 2015-től igazgató Chudý Erzsébet szerint mégis keserédes.

Húsz évvel ezelőtt, amikor ide kerültem, 98 tanulónk volt, most 15 van. Ha a magyar szülők magyar iskolába adnák a gyerekeiket, akkor nem 15 gyerekünk lenne, hanem 40!

A helyzet súlyosságával Ipolyvarbó polgármestere, Fagyas Marcel is tisztában van, miként annak korábban hangot is adott. – Az utóbbi években egyre több szülő íratja szlovák iskolába a gyerekét; ha mi bezárjuk az iskolát, akkor gyakorlatilag a többieknek sem marad más választásuk.

Képgalériánk:
Fotó: Kaszmán Zoltán

Chudý Erzsébet, a helyieken kívül Bussáról, Óvárról, Szécsénykovácsiból és Ipolykérről bejáró tanulóknak otthont adó iskola fáradhatatlan igazgatónője tovább részletezi a helyzetet:

– A lelkes kollégákkal együtt – lemondva a különböző juttatásokról – szívvel-lélekkel mindent elkövetünk, hogy megmaradjunk. Az iskola az utóbbi években a Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően tudott „zökkenőmentesen” működni. Nagy hálával tartozunk a Rákóczi Szövetségnek is, élén azzal a Csáky Csongor elnök úrral, aki szívén viseli az iskola sorsát, megmaradását. A mostani tanévet csak tizenöt tanulóval kezdtük, mi viszont a végsőkig ragaszkodunk hozzájuk, hiszen nekik is ugyanúgy joguk van az anyanyelvükön tanulni! Akárhogy is, az intézményünket meg kell tartanunk, mert ez az egyetlen a környéken!

Az Ipolyvarbón oktató pedagógusok (mind a szülők, mind az ott felnövő nemzedékek visszajelzései szerint) valóban hivatásként tekintenek az oktatásra, a nevelésre, bizonyítva, hogy kis létszámú oktatási intézményben is képesek színvonalas képzést nyújtani.

Ezt támasztja alá a varbói Mikszáth Kálmán Alapiskolát látogató második osztályos Olivér édesanyja, Alaksa Ágota is:

Az én gyerekem nagyon szeret az ipolyvarbói iskolába járni; már alig várta a tanévkezdést! Az olvasást, az írást, a rajzot és a testnevelést szereti a legjobban. A tanító nénik sokat foglalkoznak a gyerekekkel. Mivel Ipolyvarbón kevés a tanuló, ezért sokkal több figyelmet kap egy-egy diák. A férjem is, magam is magyar iskolába jártunk, így nem volt kérdés, hogy a gyermekeinket is magyar iskolába íratjuk be.

Akárhogy is, régóta tudjuk, hogy ha az Ipoly menti magyarság megmaradásának ügyét a patetikus szófordulatok és az üres kampányszlogenek vinnék előre, akkor Palócföld ezen szeglete virágba szökkenne. A tél viszont közelít lassan, s a buzdító nyilatkozatokkal és a hangzatos ígéretekkel bizony továbbra sem lehet fűteni! Márpedig ha nem rakjuk meg az ipolyvarbói kazánt, akkor hamarosan az egész Felvidék fázni fog. 

Egy kedves olvasónk a cikk megjelenése után jelezte, Nagykürtös és Lukanyénye között még Csábon is működik, igaz a szlovák iskolával közös épületben, magyar tannyelvű iskola. A kiegészítést ezúton is köszönjük!
0 HOZZÁSZÓLÁS