2020. június 14., 15:55

Ipolybalogról a főváros élére

A magyar főváros első, Felvidékről származó főpolgármestere Huszár Aladár volt. A család harmadik fiaként 1885. május 10-én született Ipolybalog dombos részén álló kúriájában.

Manzardtetős, bolthajtásos ódon épület, tele históriai levegővel, a kertben hatalmas hársfa állt, amelynek törzsét négy ember alig bírta átérni

 – emlékezett vissza később a Bars vármegyei Garamszentkeresztről származó Huszár família legismertebb tagja.

Amikor 1883-ban megszületett a másodszülött Huszár fiúgyermek, a későbbi országgyűlési képviselő Huszár Elemér, akkor a család, Huszár Béla és felesége, Blaskovich Jolán már életvitelszerűen Ipolybalogon élt.

A családfő halála után, 1904-ben Huszár Aladár örökölte meg az ipolybalogi kúriát a hozzá tartozó birtokokkal együtt. Mivel azonban vármegyei szolgálata elszólította onnan, az 1910-es évek elején végleg megvált a helytől.

Az első világháború idején harcolt a galíciai és a bukovinai fronton; főhadnagyként szerelt le. Hadi tapasztalatai jól jöttek akkor is, amikor a cseh légiósok Balassagyarmatot ostromolták. A csehkiverés főszereplőjeként az ő vezetésével szorították ki a Legbátrabb Városból az ellenséges erőket 1919 januárjában.

1919 áprilisa és augusztusa között Huszár saját otthonában nyújtott menedéket a kommunista hatalom elől menekülő Tormay Cécile-nek, aki ekkor kezdett hozzá Bujdosó könyv című naplóregényébe, amibe természetesen beleszőtte a politikus alakját is.

Huszár politikai pályája a Tanácsköztársaság bukása után indult be igazán.

Tevékenykedett Nógrád–Hont, Komárom–Esztergom és Győr–Moson vármegye főispánjaként, amíg 1932-ben – Horthy Miklós kormányzó ajánlására – Budapest főpolgármesterévé nem választották.

Később a losonci születésű Keledy Tibor volt a második felvidéki, akit a főváros első emberének választottak.

A pozícióba kerülése után született meg A férfi, aki tudja, hogy mit akar című Huszár-interjú az Uj Budapest című hetilap hasábjain.

Szeretem ezeket a bútorokat, a nagyapáim és a dédapáim használták őket, közöttük szeretek élni

 – árulta el Huszár Aladár a józsefvárosi bérházban található lakásában a beszélgetés során.

A polgármesterségről végül a Gömbös-kormány központosítási törekvései miatt mondott le, 1934-ben. Tíz évvel később a Gestapo azért tartóztatta le, mert nyíltan fellépett a német terjeszkedés ellen, és antifasiszta cikkeket írt többek között az Esti Kurirba, a Mai Napba és a Magyar Nemzetbe.

Először a mauthauseni, majd a dachaui koncentrációs táborba deportálták. Egy fertőzés következtében itt halt meg 1945. február 4-én.    

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/24. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.