Ibolya Olivér: Nem valakik ellen vontuk fel Dunaszerdahelyen a magyar lobogót!
Országzászlót avattak néhány nappal ezelőtt Dunaszerdahelyen. Néhány civil ember kitartásának köszönhetően újra magyar zászló loboghat a Csallóköz szívében. Ibolya Olivér a dunaszerdahelyi Kondé Miklós Polgári Társulás elnöke is az emlékművet megálmodó csapat tagja. Vele beszélgettünk a terv megszületéséről, az avatás körülményeiről és az emlékmű további sorsáról.
Ha az ember elhalad Dunaszerdahely egyik legforgalmasabb utcáján, a Csallóközi Múzeumnak otthont adó Sárga kastéllyal szemben egy országzászlóra bukkan. Mi volt az idáig vezető út első lépése?
Egy kedves barátom, Hencze Attila fejéből pattant ki az ötlet, Trianon századik évfordulójára állítsunk egy emlékművet. Egy olyat, amelyre az utókor is büszkén tekinthet majd. Összesen heten csatlakoztunk a kezdeményezéshez. Összetartozás Baráti Társaságként hivatkozunk magunkra, de legtöbb tagunk, így vagy úgy, kapcsolatban áll a Kondé Miklós Polgári Társulással.
Mi heten finanszíroztuk tehát az egész projektet, az Összetartozás Emlékművét, pénzt nem kaptunk senkitől, igaz nem is kértünk.
Utólag sem lehet támogatni a munkátokat?
Ezt már sokan megkérdezték, mindenkinek ugyanazt mondtuk. Nagyon szépen köszönjük és becsüljük a szándékot, de nem. Ezt mi heten, a saját pénzünkből hoztuk létre, s ez jól is van így! Beigazolódott a sejtésünk ezzel kapcsolatban. Visszajutott hozzánk egy-két megjegyzés arról, vajon ki gazdagodott meg az építési munkálatokon. Szándékosan nem indítottunk közadakozást sem.
Miért pont november 12-ére esett az avatás dátuma?
Eredetileg június 4-én, egy rendes, nagyszabású ünnepség keretében szerettük volna felavatni az országzászlót. Ez nem sikerült, a járványhelyzet miatt nem tudtunk nekilátni a munkálatoknak, így aznap csak az alapkő letételére került sor. Felmerült, hogy augusztus 20-ára toljuk a felavatást, Budapesten akkor adták át az első ilyen emlékművet, de végül úgy döntöttünk, legyen inkább november 12-e.
Ez is egy különleges dátum, 1939-ben, a bécsi döntés után egy évvel ezen a napon avattak fel Dunaszerdahelyen egy hasonló emlékművet.
Annak mi lett a sorsa? Hol állt egyáltalán?
1945. március 15-én a dunaszerdahelyiek még megemlékezést tartottak előtte. Akkor utoljára. A cseh katonaság nem sokkal ezután lerombolta az emlékművet. A Fő utca mellett, a Szent István tér végében állt, ott, ahol most a második világháborús emlékmű van, átellenben a művelődési központtal. A mi emlékművünk formájában is megidézi elődjét.
A helyi szlovákság részéről nem érte kritika az emlékművet? Nem voltak olyan hangok, minek magyarkodni?
Szerencsére nem. Hangsúlyozni szeretnénk, ez az emlékmű nem valakik ellen készült. Egyszerre szimbolizálja tizenötmillió magyar összetartozását és a Kárpát-medencében élő népek sorsközösségét is. Akárkivel találkozom, mindenki gratulál, örül neki, a visszhangok egyelőre abszolút pozitívak. A szlovák sajtóból sem keresett minket senki.
A november 12-i avatásnak egyelőre alig volt sajtóvisszhangja. Szándékosan kerültétek a nyilvánosságot?
Nem. Ahogy említettem, ünnepség keretében szerettük volna felavatni az országzászlót, ünnepi beszédek, kultúrműsor, ami ezzel jár. A járványhelyzet, a gyülekezési korlátozások végül ezt nem tették lehetővé. Mi ott voltunk, néhány arra járó pedig megállt és végignézte, ahogy felvonjuk a lobogót.
Azt ugyanakkor mindenképp kiemelném, amint a helyzet engedi, pótoljuk az elmaradt ünnepséget. Lényeg, hogy november 12-én már ott lobogott a magyar trikolór.
Meddig marad kinn? Folyamatosan láthatják a dunaszerdahelyiek?
Nem, de néhány napig még biztosan kinn lesz. Az a tervünk, hogy mindig a nagy nemzeti ünnepeink előtt vonjuk fel a lobogót. A helyieknek innen is üzenem, ha nem látják ott, nem kell megijedni, mi vesszük majd le. Hogy őszinte legyek, kicsit tartunk is attól, valaki megrongálja, ezért sem szeretnénk, ha egész évben ott lenne. Annyit azonban minden dunaszerdahelyinek megígérhetek, amint lehetőségünk lesz rá, megszervezzük az avatási ünnepséget, egy olyat, amelyet ez az emlékmű megérdemel. Távlati terveink között pedig az is szerepel, hogy az országzászlóból „ereklyés országzászló” legyen.
Ehhez az kell, a Trianon előtti Magyarország mind a 64 vármegyéjéből kerüljön föld az emlékmű alá. Dolgozunk rajta!
