Hová menjen a komáromi beteg?
A Komáromi járásban a jövő év elejétől átmenetileg egyetlen tüdőgyógyászati rendelő fog működni, a járási székhelytől tizenöt kilométerre északra fekvő Ógyallán. Az áldatlan helyzet kialakulásához két komáromi pneumológus nyugdíjba vonulása, illetve a rendelőik végleges bezárása vezetett.
A komáromi betegeknek tehát marad az utazás és az ógyallai NZZ MEDIGI Kft. járóbeteg-ellátója.
Némi reménysugarat jelent, hogy a tervek szerint 2020 első felében a helyi Semmelweis Ignác Egészségközpontban és a kórház területén is egy-egy új tüdőgyógyász fogadja majd a járóbetegeket.
Mivel a közel 110 ezer lakosú Komáromi járásban sok beteget érint érzékenyen Soós és Balážová doktornő tüdőgyógyászati rendelőjének a megszűnése, a probléma mielőbbi megoldásáról megkérdeztük az illetékeseket.
Ez év elején már előadódott egy hasonló helyzet, amikor váratlanul elhunyt az egyetlen helyi endokrinológus.
Bastrnák Mária doktornő betegeit azonban fél év múlva nyilvántartásba vették a komáromi kórházban újonnan megnyílt endokrinológiai rendelőben. Emiatt
először a kórházat működtető AGEL Rt. szóvivőjét kérdeztük, terveznek-e hasonló lépést, tehát várható-e, hogy tüdőgyógyászati járóbeteg-ellátót nyitnak a kórházban.
Tudomásunk szerint ugyanis az intézményben korábban bezárt tüdőgyógyászati osztályról a belgyógyászatra került át Zsapka Klaudia doktornő, aki megfelelő szakvégzettséggel rendelkezik, így alkalmas lehetne az új rendelő működtetésére.
vagyis olyan helyen kell megnyitni, ahol kizárt a további páciensek jelenléte. Ez idő tájt készítjük elő a szükséges szakvégzettséggel rendelkező orvos szerződését, s ez ügyben a kórház is megtette a szükséges lépéseket. Előreláthatólag valamikor 2020 első felében nyílhat meg az új tüdőgyógyászati járóbeteg-ellátó” – írta válaszlevelében Martina Pavliková, az AGEL Rt. szóvivője, aki nem nevezte meg a jövendő tüdőgyógyászukat.
A téma kapcsán Oľga Prekopovától, Nyitra megye elnökének szóvivőjétől is érdeklődtünk, aki kérdéseinket Ľubomír Ševčík megyei tiszti főorvosnak továbbította.
A válaszból kiderül, hogy nyilvántartásba vették a nyugdíjba vonuló két komáromi pneumológus rendelőjének bezárására vonatkozó kérelmeket. Azt is megerősítették, hogy átmenetileg az ógyallai NZZ MEDIGI Kft. egyedül fogja ellátni a járásbeli tüdőbetegeket. A szakorvoshiány miatt korábban hasonló helyzettel szembesültek a reumatológiai és az endokrinológiai ellátásra szoruló betegek is.
– írják válaszukban. Azt is sikerült megtudnunk, hogy
jelenleg tárgyalásokat folytatnak egy komáromi tüdőgyógyászati rendelő megnyitásáról. Egyeztetéseik végeredményét két hónapon belül hozzák nyilvánosságra.
Arra a kérdésünkre már nem kaptunk választ, hogy az érintett járóbetegek mit tegyenek, ha az új tüdőgyógyászati rendelő(k) megnyitásáig szakorvosi ellátásra szorulnak, ám a megyében működő pneumológusok valamelyike a meglevő sok páciense mellett már nem akar vagy nem képes gondoskodni róluk. Egyáltalán szankcionálhatók-e emiatt a megyei tiszti főorvosnál feljelentett szakorvosok? Az is elgondolkodtató, hogy ha a megyei illetékesek nem szólhatnak bele a szakorvosi rendelők helyszínének kiválasztásába, akkor hogyan biztosítható a járásonkénti arányos (!) szakorvosszám.
Viola Miklós doktornak, a megyei egészségügyi bizottság gútai elnökének a véleményére is kíváncsiak voltunk.
Ő már arról is értesült, hogy a Ševčík-féle válaszban említett tüdőgyógyászati járóbeteg-ellátó a kórházhoz közeli Semmelweis Ignác Egészségközpontban (a hajdani pártházban) nyílik meg.
– válaszolta Viola Miklós. Úgy véli, hogy hasonló gondot jelenthet a további régióbeli szakorvosok nyugdíjazása is, ráadásul hamarosan diabetológus szakorvos is hiányozni fog.
A bizottsági elnök szerint országos probléma, hogy a friss diplomás orvosaink többsége a jobb megélhetés reményében inkább külföldön vállal munkát. Szerinte e téren csak a helyzet romlására számíthatunk. Például korábban a komáromi kórházba évente 10-12 kezdő orvos érkezett, ám a számuk az utóbbi időben évi 3-4-re csökkent.
Pedig a jövendő szakorvosokat a klinikákon, kórházakban kellene felkészíteni, de már sok helyen megmutatkozik a hiányuk.
Az egyes intézmények gyakran még az adott osztály fekvőbetegeinek ellátásához szükséges szakorvosokkal sem rendelkeznek. Olyanokkal pedig végképp nem, akik feleslegessé válnának, és esetleg más szakrendelőkben láthatnák el a járóbetegeket. Viola Miklós hozzátette, hogy a fogorvosok számát illetően sem vagyunk jobb helyzetben.
Megjelent a Magyar7 2019/46. számában.