Hogyan nyaraltak egykor a pozsonyiak Pozsonyban?

2020. július 24., 19:43
Radi Anita

A 20. század elején a pozsonyiak körében is elterjed a sportszerű életmód divatja, amelybe beletartozott a nyári fürdőzés és strandolás is.

Fotó: rd.com

Azelőtt, ha a pozsonyiak nyaralni vagy fürödni akartak, tengerpartra vagy más neves fürdőhelyre utaztak. Idővel aztán kezdték felfedezni, hogy Pozsonyban és környékén is vannak olyan elsőrangú helyek, ahol fürdőzni és strandolni lehet, elkerülve így a hosszú utazás fáradalmait.

Az 1920-as évek dolgozó polgári osztálya számára rendelkezésre állt Pozsonyban a városi Dunafürdő a maga kétórás fürdőbeosztásával. Ez annyit jelentett, hogy az uszodában két órás turnusokban fürödhetnek külön a nők és külön a férfiak.

A korabeli lapok ugyanakkor említés tesznek arról is, hogy

az említett városi fürdők szégyenfoltjai voltak a nyári Pozsonynak, egészségügyi és sportszempontból egyaránt. A régi városi uszoda és fürdő nem felelt meg a város akkori szükségleteinek.

Szintén problémát jelentett az uszodákban lévő kabinok csekély száma. A kabinokért vívott harcok során számos kínos és botrányos jelenetnek, veszekedéseknek és civakodásnak lehettek tanúi a sorban várakozó fürödni vágyók.  

Részben az említett városi fürdőkben uralkodó állapotok miatt, részben a mindinkább divatossá vált strandolás végett, a pozsonyiak elkezdtek egy másik megfelelő helyet keresni a fürdőzés és strandolás számára.

A strandolás főként azért vált közkedvelté, mert a nők és férfiak itt együtt maradhattak, ellentétben a városi fürdőkkel, ahol külön fürödtek a nők és a férfiak. Ennek hatására alakult meg a Lidó strand is Pozsonyban.

Az új fürdőhelyre a közönséget a pozsonyi oldalról a Lidó-propeller (gőzös) vitte át. Az újonnan kiépített Lidó területén partmenti sátrak, és mintegy félezer kabint állítottak fel. A strandon így akár 3-4 000 ember is kényelmesen el tudott helyezkedni és átöltözni.

A Lidón egy 33 méteres úszómedencét létesítettek, amelyben tiszta kútvizet engedtek. A medence nem csak fürdőzés, de vízisport szempontjából is elsőrangú volt. Az új úszómedencét örömmel használták a pozsonyi úszók, műugrók, és vízipólósok a tréningek során, amelyeket általában a nagyközönség és szívesen és nagy érdeklődéssel tekintett meg.

A fiatal fiúk és lányok körében is közkedvelt volt a strandolás, akik a parton való heverészés és napozás alatt ismerkedtek meg egymássál, de voltak akik már a propellerel való hajóút során megkezdték az ismerkedést. Mások, főleg a hölgyek, már az új hóbortot is igyekeztek követni – a napozást, és kreol arcszínt szerezni. Szintén sok hölgy kivitte a kézimunkáját a Lidóra, és a strandon horgolt.

A gyerekek számára külön gyermekmedencét létesítettek. Mellette egy nagy homokmedencét helyeztek el, hogy pótolja a kavicsos dunaparti strandrésznek eme hiányosságát.

A Lidó egy új attrakcióval is bővült: két helyen hangszóróval továbbított gramofon- és rádiózene hozta el a világvárosi fürdőhelyek hangulatát.

A Lidó nagy előnye tehát főként abban rejlett, hogy itt egész nap élvezhették a látogatók a nyári meleget, vizet és homokot, nem úgy mint a városi fürdőhelyeken, ahol csupán két óráig.

A híres pozsonyi fürdőhely csakhamar szinte önálló kis városrésszé, fürdőteleppé kezdett fejlődni. A helyszínen ugyanis vendéglők, cukrászdák, büfék épültek ki, ahogy tejcsarnok, borbély, trafik, bazár, vagy sportárukereskedés is.

Annak ellenére, hogy a pozsonyi Lidó akkoriban nem számított drága helynek, mégis sokan nem engedhették meg maguknak az ilyen belépődíjak kifizetését. A szegényebbek ezért más helyeken igyekeztek fürdőzni. Ilyen volt az akkori faépítményű Népfürdő az egyetemi internátus épülete alatt. Ugyanakkor a katonaság a Lidó alatt rendezett be magának egy katonai strandfürdőt. Emellett a lakosok eljártak fürödni a Dunához, avagy éppen a pötscheni tóban találták meg a díjmentes fürdőzés lehetőségeit.

A pozsonyiak a fenti helyeken kívül szorgalmasan látogatták a környékbeli fürdőhelyeket is. Ezek közül különösen kedvelt és látogatott hely volt Dévény.

Az Árpád szobor romjai alatt gyönyörű tájék között a meleg Morva vizében különösen az elő és utó nyári időkben kellemes a fürdés, azonban a tulajdonképpeni kánikulában és főleg alacsony vízállásnál a Morvának piszkos és meleg vize nem valami alkalmas arra, hogy az ember abban hűsítse le magát

– írja a Híradó 1929-ben.  

Szintén gyakran látogattak el a pozsonyiak Szencre, amelynek tavában ragyogóan tiszta és kellemes volt a víz. A korabeli lapok ugyanakkor megemlítik, hogy a vonaton való utazás Szencre nem éppen kellemes a nyári melegben.

 

Forrás: Híradó (1929)

Kövesse facebook oldalunkat is!