Hogyan (ne) vonzzuk a turistákat
A gömöri régió rengeteg látnivalóval, csodálatos természeti kincsekkel, egyedülálló épített örökséggel, érdekes történelmével, kultúrájával vonzza a látogatókat. A térség egykoron fejlett bányászatáról és kohászatáról, illetve vadregényes tájairól volt ismert.
Mára a valamikor virágzó ipar leépült, ez a régió küzd az országban a legnagyobb munkanélküliséggel, s a megfelelő úthálózat hiányában a közeljövőben nem is várható, hogy ezen a területen rohamos fejlődés következne be. A környezet azonban változatlanul gyönyörű, s erre építve, a turisztikai ágazat fejlesztésével orvosolható vagy legalábbis javítható lenne a munkanélküliség problémája. Úgy látszik azonban, hogy a határ innenső oldalán erre nem nagyon van akarat. Lássunk egy példát.
Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai 1995-ben felkerültek az UNESCO Világörökségi Listájára. A terület legjelentősebb barlangja a Baradla–Domica-barlangrendszer, amely átnyúlik az államhatár alatt, teljes hossza meghaladja 25,5 kilométert. A Domica-barlang Kecső község közelében található, innen alig két kilométerre, Aggtelek határában nyílik a Baradla-barlang természetes bejárata. Az egyik helyszínről a másikra érkező látogatónak azonban olyan érzése lehet, mintha egy másik világba csöppent volna.
Természetbarát világ
Aggtelek és környéke kitűnő példa arra, hogyan lehet a turisták számára vonzóvá tenni a természeti értékeket, s mindezt úgy, hogy a létesítmények beleilleszkedjenek a környezetükbe. A tájat uraló, több mint 50 méter magas sziklafal árnyékában található épületek nem hivalkodóak, rengeteg a gondozott zöldterület, árnyas fák alatt sétálhatnak a látogatók, felfrissülhetnek, megebédelhetnek a parkoló mellett található büfékben. A barlang fölé magasodó sziklafal tetején kialakított kilátóból gyönyörködhetnek a tájban, illetve ajándéktárgyakat, ismeretterjesztő kiadványokat, térképeket szerezhetnek be a barlang fogadóterén található látogatóközpontban. A túrázni vágyók számos útvonal közül választhatnak. Erre halad el az Országos Kéktúra útvonala is, amely a Vas megyei Írott-kő csúcsától a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hollóházáig kanyarog, mintegy 1160 kilométer hosszan. Azoknak, akik hosszabb-rövidebb időt töltenének itt, több szálláslehetőség is a rendelkezésükre áll.
Aggteleken munkanapokon is találkozhatunk látogatókkal, de hétvégenként, ha jó az idő, szinte ellepik az emberek a környéket. Ilyenkor rengeteg szlovákiai rendszámú autót és motorbiciklit lehet látni. Apropó, motorosok, körükben igen népszerű az Aggtelek és Jósvafő közötti útszakasz, aminek megtétele mindenki számára ajánlott, hisz Jósvafő önmagában is megér egy misét. A műemléki jelentőségű Ófalu és főtere, a tájház, a harangtorony és a fejfás emlékpark, a Tengerszem-tó, vagy a Hucul Lovasbázis maradandó élményt nyújt a turistáknak.
De térjünk vissza a határ szlovákiai oldalára. Domicára érve lehangoló látvány fogadja a látogatót. Aggtelekhez képest hatalmas a kontraszt, a határ ezen oldalán betonrengeteg várja a turistákat, a barlang ormótlan, betonbunker benyomását keltő bejárata – igaz, erre a korábbi, pusztító árvizek miatt volt szükség – és a sajtóban „kis szlovák Disneylandként” is emlegetett Domica Resort otromba, a környezetből kirívó épületei. Az utóbbiakon még nem nagyon látszanak a pusztulás nyomai, de az egész környéket az ijesztő üresség szelleme lengi be.
Tipikus szlovákiai történet
Már a 200 millió szlovák koronás (több mint 6,6 millió euró) beruházásból megvalósult Domica Resort megnyitását is botrány előzte meg. 2007 nyarán reklámkampány csalogatta a turistákat az „újonnan megnyitott”, a gyerekeket mesevilággal, a szülőket wellness-szolgáltatásokkal váró üdülőközpontba, amely ekkor még messze nem volt olyan állapotban, hogy vendégeket fogadjon. Csak másfél évvel később, 2008 végén nyitotta meg a kapuit. A következő év során felemás értékeléseket kapott a vendégektől, sokan arra panaszkodtak, hogy a komplexum befejezetlennek tűnt. A bajokat csak tetézte, hogy a regionális közegészségügyi hivatal több alkalommal is hiányosságokat állapított meg a medencék vizének minőségével kapcsolatban, illetve anyagi problémák is felmerültek. Korabeli sajtóértesülések szerint a cég nemcsak a Szociális Biztosítónak és az egészségbiztosítóknak, hanem az alkalmazottaknak, kivitelezőknek és beszállítóknak is tartozott. Az üdülőközpontot végül 2010 márciusában bezárták.
Ezt követően a vállalkozás szerkezetváltással próbálkozott, ez nem járt sikerrel. Új beruházók is érdeklődtek a projekt iránt – állítólag mások mellett Pavol Rusko egykori gazdasági miniszter, a Markíza kereskedelmi televízió volt igazgatója is –, de végül csődeljárás indult a cég ellen. A Domica Resort tehát már több mint nyolc éve zárva tart. A Domica-barlang gyönyörű, érdemes felkeresni, ugyanakkor az alapvető szolgáltatások hiánya elriaszthatja a turistákat.
Nem kell azért elkeserednünk, a határ szlovákiai oldalán is akadnak pozitív példák. Az egyikhez nem is kell túl messzire utaznunk a már említett helyszínektől, és szintén szerepel az UNESCO Világörökségi Listáján: Gombaszög. Bár hosszú éveken keresztül ezt a gyönyörű völgyet is elhanyagolták, az utóbbi időben ismét felfelé ível a csillaga. A Gombaszögi Nyári Tábor visszatért névadásának helyszínére, a szervezők pedig építik-szépítik a területet. A napokban épp a XVI. század végén lerombolt pálos monostor ásatása zajlik.
(Cikkünk a MAGYAR7 c. hetilap bevezető számában jelent meg.)
