Hogyan látta meg Hermina az éjféli misén az ördögöt?
Gyerekkorában, hófútta, csikorgó téli estéken, a meleg kemence mellett Herminka tágra nyílt szemekkel hallgatta Menci mama meséit, többek közt arról, hogyan faragnak a legények Luca napjától karácsonyig széket, amire felállva az éjféli misén meglátják a falu boszorkányait. Sőt, ha szerencséjük van, magát az ördögöt is!
De nagyon szerette volna ő is látni ezeket! Bár a plébános úr azt prédikálta, hogy babona az egész, ő mégis hitte, lehet ennek egy kis valóságmagja.
Alig lépett ki a gyerekkorból, amikor szülei párt választottak neki és férjhez adták. S mivel ez így esett, Herminka nem szerette az urát. Szerette viszont a nagydarab, jóvágású Pétert, aki epekedve nézte, ahogy a fiatalasszony az urával táncol, kereste a „véletlen” találkozásokat, amikor is olyanokat mondott neki, hogy Herminka otthon is csak sűrű keresztvetések és pironkodások közepette merte felidézni.
Péter már jócskán elmúlt harminc, de csak nem akart nősülni. Hermina tudni vélte, miért. Őket az Isten is egymásnak teremtette, Péter a megfelelő alkalomra vár, hogy a falu népe előtt is egymáséi lehessenek. Bár néha eljutott hozzá a hír, Péter nagy természetéről, kis huncutságairól, de a legény biztosította őt, érzései olyan mélyek, mint a trencséni vár kútja, és olyan erősek, mint a bibliai Sámson testi ereje. Hogy bizonyítsa szerelmét, megajándékozta Herminát egy különleges és szép kázsmérkendővel. A lelkére kötötte, ebben menjen az éjféli misére, mert akkor tudni fogja, érzései viszonzásra találtak.
Bár a kendő színe nem igazán illett belinderjéhez, Hermina Péter kedvéért felkötötte.
A templomban aztán élete leghosszabb miséje következett. Már a bevonuláskor észrevette Ilus fején a hajszálra ugyanolyan kendőt és amikor még Maris is ilyenben sietett a helyére, betelt a pohár. Torkát sírás fojtogatta, fejét égette a kendő. Legszívesebben letépte volna, de mit szólnának az emberek! Hátranézni se mert, hiszen ki tudja, hány asszony és leány fején díszeleg ugyanolyan. Az idő csak vánszorgott, vánszorgott... Maga az ördög is átvágtatott a templomon és Hermina székreállás nélkül is ráismert.
A következő három hónapban Pétert senki se látta. Állítólag megtaposta egy zabolátlan csikó…
