2026. augusztus 14., 14:05

Hogy bírják az extrém hőséget a vadon élő állatok? - Sánta Norbert erdőmérnököt kérdeztük

A rekordszárazság nemcsak az embereket, az állatokat is megviseli. Házi kedvenceiket mostanság a megszokottnál is gyakrabban kínáljuk friss vízzel, hűs hellyel. Igen ám, de hol találnak menedéket és szomjoltót a kánikulában az erdő, a mező vadjai? Erről kérdeztük Sánta Norbert erdőmérnököt, vadászt, a Szlovák Vadászkamara munkatársát, aki szerint bár rengeteg információ kering a közösségi hálókon tetemes állatpusztulásokról, a helyzet közel sem ennyire tragikus.

Fotó: Bodó Károly

„Alacsony a vízállás, a folyók, kanálisok fokozatosan apadnak, ami hatással van az élő környezetre, illetve a körülöttünk lévő természetre. Tekintettel arra, hogy Dél-Szlovákia agrártáj és a növényzet túlnyomó részét ilyenkorra már learatták, a földek, a tarlók csontszárazak. Így a vadállomány már nagyon nehezen jut vízhez, mivel a növényevő vadfajok, mint például a mezei nyúl vagy az őz, de akár a szarvas is, általában a vízszükségletének java részét fedezni tudja a zöld növényzetből.

Mivel most nincs igazán zöld növényzet sem, a felszíni vizek pedig meglehetősen alacsony szinten vannak, ezért a vadászoknak, a vadászgazdáknak jelenleg hatalmas a felelősségük. Ők azok, akik megfelelő módon pótolni tudják a vizet a vadászterületeken. Az állatok nyári itatása nem új keletű dolog. Mi több, az utóbbi 10-15 évben, a forró nyarak miatt, erre nagyobb hangsúly került, mint a téli etetésre. A telek ugyanis egyre enyhébbek, a vad könnyebben talál magának eleséget. A kánikulában azonban a víz biztosítása már sokkal nagyobb feladat”

– mondja a gyakorlott szakember, aki maga is rendszeresen itatja a vadon élő állatokat.

Hozzáteszi: a szárazság sokszor már tavasztól jellemző, ami az utódnevelés időszaka, amikor is az anyaállatok vízszükséglete a többszörösére nő, hogy táplálni tudják utódaikat. Éppen ezért a vadásztársaságok sok helyen igyekeztek kiépíteni az itatók megfelelő hálózatát.

Ezek az itatók napelemes kutak vagy ásott gödrök formájában működnek, ahonnét az állatok számára elérhető a talajvíz. De kisebb-nagyobb edényekbe - akár az 50 literes műanyagedénytől kezdve az 1000 literes betonteknőig - is helyeznek ki vizet, vagy esetleg mellette kúttal biztosítják a vízutánpótlást. A lényeg az, hogy sok helyen ezeket a rendszereket kiépítették, és a vadászok saját idejüket, energiájukat, erőforrásaikat nem sajnálva, ellenszolgáltatást nem várva végzik ezt a feladatot, hogy a vadállományt, illetve magát az élő környezetet megvédjék a kiszáradástól és a pusztulástól. ”

Sánta Norbert beszél arról is, hogy az itatás nem csak abból a szempontból fontos, hogy konkrét vadfajokat itatunk, de vízhez juttatunk más madár- és rovarfajokat is, a nagy ragadozómadaraktól kezdve a beporzókig, hiszen ezek is felkeresik az itatóhelyeket. Ebben az extrém szárazságban az itatás azért is fontos, mert akkor a vad kevesebbet migrál, jobban megelőzhetők a vadelütések, illetve az elhullások is.

Működési területem a Komáromi járás, ahonnét egyelőre még nem jelentettek nagyobb mértékű elhullást a vadásztársaságok. Köszönhetően egyrészt annak, hogy azokon a területeken, ahol régóta szárazság van, már ki vannak építve az itatók. Ott pedig, ahol most, ezen a nyáron vált kritikussá a helyzet, a vadászok igyekeztek itatókat létesíteni, s jelenleg is zajlik azok telepítése”

– tudjuk meg tőle.

Mesél arról is, hogy az egyre apadó, fokozatosan kacsaúsztatóvá, sáros tócsává váló élővizeink fölmelegednek, s emiatt megváltozik a bennük lévő természetes mikrokultúra is. Ez pedig nem biztos, hogy egészséges a vadak számára. A nagy szárazság legnagyobb vesztesei egyébként a vízimadarak és minden olyan faj, ami közvetlenül a vízben él, a halakat is beleértve.

Sánta Norbert előadás közben, Gombaszögön

Fotó: Fábián Gergely

S hogy milyen messze képes elmenni a vad az éltető vízért? Az őz, a szarvas és a vaddisznó, tehát a csülkös vad képes hosszú kilométereket vándorolni, hogy inni tudjon. Konkrétan megemlíti, hogy például az Izsa vagy Csallóközaranyos térségében élő rőtvad képes lemigrálni a Dunához és vissza, napjában akár többször is, amennyiben a Duna-part nincs zavarva az emberi tevékenységek által. Viszont az olyan apróbb fajok, mint például a nyúl vagy a fácán élettere a tápláléktól és a megfelelő búvóhelyektől függ. Ezek az állatok sokszor csak 10-20, de legfeljebb 50 hektáron élik le az életüket. Itt kell, hogy megtalálják a megfelelő vízforrást.

Amennyiben a vadászok nem pótolnák a vizet, márpedig pótolják, nem tudnának túlélni. Saját tapasztalatom az, hogy vaditatással sikerült megelőzni a nagyobb szaporulatcsökkenést. Ahol én működöm, illetve vadásztársasági tag vagyok, azon a vadászterületen látni fácáncsibét, látni kisnyulat. Rendszeresen figyeljük ezeket az itatókat vadkamerával, és látjuk azt, hogy az összes elképzelhető állatfaj, ami a szabad természetben előfordul, látogatja ezeket. Éjjel a ragadozók, tehát a róka, a borz, a nyest s az őzek is megfordulnak kétszer-háromszor az itatónál. Napközben szintén megjelennek az őzek, akár a gidákkal is, melyek ilyenkorra már eléggé önállóak, az anyatej mellett szilárd táplálékot és vizet is fogyasztanak.

Ahhoz, hogy megfelelő legyen a tejtermelés, az őzsutának napi két-három liter vízre van szüksége, a mezei nyúlnak, ami majdnem az egész vegetációs időszakban szaporodik, napi másfél literre. Mindemellett az itatóknál állandóan ott tartózkodnak az énekesmadarak is, amelyeknek szintén nagy segítség a mesterséges vízforrás.”

A szakember elmondja azt is, hogy az anyaállatok csak nagyon ritka esetben hagyják magukra utódaikat. Az viszont előfordulhat, hogy extrém hőségben a fiókák a fészekben túlhevülhetnek, kiszáradhatnak. Még annak ellenére is, hogy táplálékot hordanak nekik a szüleik, habár ilyen melegben a rovarok is jobban elrejtőznek. Az állatok valamilyen szinten képesek alkalmazkodnia a változó életkörülményekhez, de ezért nem a végtelenségig.

Jelenleg például a szárazság miatt az élelemszerzés is nehézkes.

Ahol van zöldnövényzet, ott azok hajtásait fogyasztják. A Csallóköz területén azért sok helyütt vannak még laposok vagy olyan mélyebben fekvő területek, ahol a növényzet még nincs kiszáradva. Olyan helyekre húzódnak az állatok, ahol legalább minimális zöld növényzetet találni és mindegyik a maga bioritmusa alapján táplálkozik. Van, melyik éjjel aktív, mások olyankor megbújnak valahol. Ami elég aggasztó, hogy erdeink a magasabban fekvő területeken már most úgy néznek ki, mintha október volna. Az aljuk száraz, s a homokon álló tölgyesek, akácosok elvesztik a levélzetüket. Ez egyfajta túlélési ösztön náluk, mikor próbálnak védekezni az extrém stresszhelyzettel szemben, amely hosszútávon fatális következményekkel járhat”

- teszi hozzá.

Sánta Norbert szerint sok esőre volna szükség ahhoz, hogy javuljon a helyzet. Úgy gondolja, egy kicsit a gondolkodásunkon is változtatni kellene. Az őszi-tavaszi esőt, amikor térdig járunk a sárban, és esetleg több napig csapadékos, kellemetlen az időjárás, nem szidni kellene, hanem örülni neki. Igazi áldás az, ami hosszú időre feltölti a vízkészleteket. Végső soron minden úton-módon arra kellene törekedni, hogy ne elvezessük, hanem megtartsuk a tájban található vizet.

Megosztás

Címkék