Hit, sport, kultúra – Lukanényén jártunk
A mai formájában létező nagykürtösi járási település Lukanénye és Házasnénye 1907-es egyesítésével jött létre. A nyolcvan százalékban magyarok által lakott község történetéről, jelenéről és jövőbeli terveikről az első polgármesteri ciklusát töltő, sokoldalú Híves Lászlót kérdeztük.
Lukanényét említve sokaknak talán a helyi citerazenekar ugrik be elsőként. Manapság is olyan lendületesen működik a csoport, mint az elmúlt évtizedekben?
Meglátásom szerint, igen. Legutóbb öt helyi alapiskolás jelentkezett citerázni, úgyhogy bízunk benne, hogy egy újabb nemzedékváltás után meglesz az utánpótlás. A kulturális minisztérium pályázatán elnyert háromezer eurót is oktatásra szeretnénk fordítani.
Ön mióta részese a citerazenekarnak?
Az első gárda még a hetvenes évek elején alakult. Már ekkor tevékenykedett itt citerakészítő mester. Jómagam 1976 óta vagyok a csoport tagja; édesapámtól tanultam meg citerázni, őt pedig bátyja oktatta. Korábban a sándorfalvi népművész, Budai Sándor által készített régi citerákon zenéltünk a hagyományos módszer szerint, mostanság viszont már más stílusban játszunk, amit Bódi György tanított meg nekünk. Ebben a klasszikusabb vonalban már van kíséret is, kontra, nagy basszuscitera, és a több szólam miatt a hangzás is más. Jelenleg kilenc taggal működünk.
A falunak gazdag népi hagyományai, népköltészete van. Kodály Zoltán kétszer, 1910-ben és 1911-ben is gyűjtött a faluban. Feltételezem, hogy repertoáron tartanak néhány helyi népdalt is…
Így van. Az általunk citerára átdolgozott nényei palóc népdalok a 2006-ban, majd a 2017-ben kiadott hanghordozónkon is hallhatóak, köztük a Réten, réten, sej, a nényei réten, A nényei, a nényei templom tetejébe, a Ha kimegyek a nényei nagy hegyre és a Nincs Nényének hegye, völgye című művekkel.
A falut 1337-től birtokló Luka család egyik tagja, Luka Lajos a 18. században építtette azt a kastélyt, ami jelenleg a helyi alapiskolának ad otthont. Mit lehet tudni az intézmény működéséről?
A kastélyt a kétezres évek elején építették át iskolává. Az évek során további tantermekkel és tornateremmel lett kibővítve, ami az 1–9. tagozat beindításához vált szükségessé. Büszkék vagyunk az iskola udvarában található székelykapura, amit 2010-ben Lukanénye testvértelepülése, az erdélyi Gyergyócsomafalva adományozott nekünk. Az erdélyi községen kívül egyébként Ráckevével, Baktalórántházával és Dánnyal is testvértelepülési kapcsolatot ápolunk.
Jelenleg mennyi tanuló látogatja az oktatási intézményt? Milyen a magyar és a szlovák gyerekek aránya?
Iskolánkat összesen 135 tanuló látogatja. Bár a község lakosságának több mint 85 százaléka magyar nemzetiségű, az iskolában mégis a szlovák gyerekek vannak többségben. Ahhoz, hogy 2006-ban be tudjuk indítani a felső tagozatot is, szükség volt gyerekekre. Mivel Bátorfaluban, Leszenyén és Apátújfaluban is megszüntették az iskolát, így a magyar tagozatos gyerekeket vagy Ipolybalogra, vagy pedig hozzánk íratták be. Az idei tanévet 45 magyar és 87 szlovák tanuló kezdte el. A környező településekről érkező tanulókat egy – Csábon, Dacsókeszin, Kőkeszin, Gyürkin, Terbegecen, Leszenyén, Apátújfalun és Bátorfalun áthaladó – iskolabusszal juttatjuk el községünkbe. Mivel mostanra 65-re nőtt a beutazó tanulók száma, a busznak kétszer kell térnie.
Szintén a 18. században épült a Blaskovits-kastély. Ennek használatára mik a tervek?
Ebben a kastélyban szeretnénk kialakítani egy-egy termet a lukanényei hagyományőrzés fennmaradásának céljából. Helyet kapnának itt az öregebb citeráink, népviseleteink, de itt lenne a vadászszervezetünk kiállítóterme is. Továbbá terveink között szerepel egy galéria létrehozása. Utóbbiban helyeznénk el a Munkácsy-díjas festőművésznek, Patay Lászlónak a festményeit, amelyeket az önkormányzatnak ajándékozott. Laci bácsi Lukanényén töltötte gyermekkorát, s ő festette a második templomunk freskóját is. Az épület alsó részén egy közösségi dísztermet alakítanánk ki, természetesen konyhai és szociális helyiséggel kibővítve. Az ezekre vonatkozó tervjavaslat már készen van.
Nem mindennapi, hogy egy faluban két római katolikus templom is fogadja a híveket. Hogyan alakult ez így?
A Mindenszentek tiszteletére szentelt templomunk barokk-klasszicista stílusban épült az 1780-as években, községünk másik imaháza pedig a rendszerváltozás után. Utóbbi Pintér Zoltán atya idején kápolnának épült, de idővel templomként lett felszentelve a Jó Pásztor tiszteletére. Vasárnaponként mindkét templomban van mise, ez a távolságok miatt jobban megfelel az idősebbeknek is.
A 18. században már a földrajztudós-statisztikus Vályi András is azt írta, hogy a nényei szőlőhegyek „meglehetősek”. Jelenleg is ápolják a szőlészet hagyományát?
Igen, a szőlőkkel borított Botrányhegy történelmi borvidéknek számít, információink szerint valamikor a budai királyi udvar asztalára is került az itteni borokból. Manapság is büszkék vagyunk a két sor borpincészetünkre. A Botrányhegyen 2007 májusában avattuk fel a szőlő és a borászok védőszentjének, Szent Orbánnak a szobrát.
Honnan ered a Botrányhegy elnevezése?
Onnan eredeztethető a név, hogy amikor őseink kimentek a pincesorra, és sokáig elmaradtak, esetleg részegen tértek haza, akkor otthon csak a botrány volt belőle…
Mit lehet tudni a helyi sportéletről?
A régióban Lukanénye mindig is ismert volt a focijáról; sokáig négy labdarúgó csapatot működtettünk, a kölyökcsapatot viszont kénytelenek voltunk megszüntetni a csökkenő gyermeklétszám miatt. Továbbra is működik viszont az ifjúsági csapatunk, amely jelenleg a harmadik megyei ligában vitézkedik. Bár ennek fenntartása meglehetősen költséges, az önkormányzat természetesen még mindig felvállalja; ezért is van a költségvetésben 10 ezer euró jóváhagyva erre a célra. Bízunk benne, hogy ez az erős korosztály idővel a – jelenleg a járási bajnokságban szereplő – nagycsapat mérkőzéseinek színvonalát is növeli majd. Az öregfiúk közössége is aktív; időről időre barátságos mérkőzésekre szokott összeállni.
Az iskola mellett működtetjük a Kuzma Zoltánról elnevezett tornatermet, amit nem csupán az oktatási intézmény, hanem a téli időszakban a focistáink is kihasználnak. Itt szoktuk megszervezni a Görög Patrik-kupát a tragikus körülmények között elhunyt fiatal sportolónkra emlékezve.
Hogyan próbálják a faluban tartani a fiatalokat?
1992-től vagyok tagja a helyi képviselő-testületnek; azóta folyamatosan azon dolgozunk, hogy itthon tartsuk őket. Így volt ez elődeim, Híves György, majd Kuzma Zoltán polgármestersége alatt is. Leginkább ezzel a céllal lett átadva 92 lakás tizenhat esztendő alatt…
Ezen a vidéken is kevés a munkalehetőség…
Valóban, régiónkban nem egyszerű állandó munkahelyet találni, éppen ezért sokan külföldön próbálkoznak. Többen járnak a közeli Balassagyarmatra, valamint a kiskürtösi ipari parkba. Megemlíteném viszont, hogy a helyi varroda lukanényeieket alkalmaz, s a cipőgyárunkban is dolgozik nyolc nényei lakos.
Milyen terveik vannak az elkövetkező időszakra?
A községháza mellé tíz lakás van építve, a közös fűtésrendszert hamarosan rekonstruálni kellene; továbbá a halottasházunk mellől szeretnénk elvezetni a talajvizet, hogy megóvjuk a falakat. Egészségügyi központunkban, ahol három orvos tevékenykedik, szeretnénk idővel lecserélni a tetőt, de a szabadtéri színpadunkat is le kellene fedni. Tervben van még az iskolakonyha megújítása, és természetesen a községi utak, vízelvezető sáncok javítása.
