Helyére került a kő, és vele együtt minden...
Amikor Szabó Gyula meghalt, Kubička Klára barátnőm szobrász férje, Jaroslav, fölajánlotta a síremléke elkészítését. A munka több lépésben, néhány éven keresztül tartott. Miután elkészült a kőlap, amelybe Szabó Gyula egyik grafikáját vésték be, újabb egy évig tartott a kőtömb beszerzése, kialakítása és elhozatala. Végre, 1977 áprilisában egy nap fölhívott a szobrász, hogy elkészült, és szombaton hozzák a KÖVET. Hívjak egy kőművest, és délelőtt jönnek.
Csütörtökön reggel arra ébredtem, hogy esik az eső. Gondoltam, ez csak olyan áprilisi eső, szombatig biztosan eláll. Nem állt el, folyamatosan esett, szombaton is. Megjött a kőműves, vártuk a telefonhívást, mikor menjünk ki a temetőbe. Nagy sokára jött a hír, hogy Kriváňnál eltörött a teherautó tengelye, másik autót kell szerezni és darut, amely átrakja a háromtonnás gránittömböt. (Azt ugye, említenem se kell, hogy még nem voltak mobiltelefonok.)
Végre megérkezett a kőtömböt szállító teherautó, a darus kocsi és egy személyautó, a Kubička házaspárral. A teherautóval és a darus kocsival egyáltalán nem volt egyszerű bejutni a temetőbe a sírhelyhez. Nagy nehezen betolatott a teherautó a sírhoz, a darus kocsi pedig derékszögben egy hepehupás füves területen állt.
A súlyos kőtömb fölerősítése sem volt egyszerű, Klárával kicsit messzebb álltunk, de rossz volt nézni, ahogy a szobrász, Jarda, még átszaladt a kő alatt is, hogy meggyőződjön a felerősítésről. Ahogy a daru emelni kezdte a követ, úgy emelkedett a fülkéje, majdnem ember magasságba. Át kellett emelnie a fényes, grafikával ellátott kőlap fölött a helyére. Közben még mindig esett az eső.
Amikor a kőtömb végre a helyére került, elállt az eső, kisütött a nap, megszólalt egy csalogány és elkezdtek harangozni...
Szabó Haltenberger Kinga
