2018. április 25., 18:16

Tehetséges ikrek és édesanyjuk kihívása

Fruzsina, Zsófia, Antónia hármasikrek. Nyolcévesek. Szépek, okosak, tehetségesek. Amolyan örökmozgók, akik ismeretlenül is barátként köszöntik a látogatót. Rendkívül közvetlenek, szeretni valóak, feltűnően szépen, választékosan beszélnek. Nem egypetéjűek, mégis rendkívül hasonlítanak egymásra.

egyik-szebb-mint-a-masik.jpg
Galéria
+4 kép a galériában
Fotó: Zsebik Ildikó

Első szuszra elmesélik, mennyire szeretnek rajzolni, táncolni, énekelni, imádják az állatokat. Van 13 tyúkuk és egy kakasuk, valamint 3 kutyusuk. Örülnek a szünidőnek, mert akkor együtt lehetnek állataikkal.

Gyorsan beszélnek, mert mindent szeretnének  elmondani. Milyen volt a kórházban, amikor az orrmandulájukat vették ki, mennyire nem féltek a tűszúrástól, igaz Antónia azért tartott tőle egy kicsit. Zsófi már aludt együtt egy tyúkkal, viszont fél a kakastól és a libától.

Gyepes tanítónő nénit nem lehet becsapni, ő képes megkülönböztetni őket, de Rita tanító néni még mindig bajban van a megszólításukkal. Fruzsi és Zsófi együtt ülnek az iskolában, de Antónia egy osztálytársa mellett kapott helyet. Közben, ahogyan beszélnek, mindig szólásra jelentkeznek, mint az iskolában.

Különórákra járnak, rajzra, zongorára és táncra, így általában délutánonként csak fél ötkor érnek haza. Szeretnek versengeni egymással fogmosásban, öltözködésben, bármi másban. Mindig jókedvűek, bár egy-egy játékon néha összekülönböznek.

Miután közölték mindazt, ami számukra a legfontosabbnak tűnt, arra biztatom őket—amíg édesanyjukkal beszélgetek—rajzoljanak nekem valami szépet.

Anyukájuk, Bernadett azzal kezdi élete utolsó 9 évének bemutatását, hogy bár családjukban korábban soha sem születtek ikrek, ő mindig irigyelte az ikrek szüleit. Komáromban dolgozott, amikor megismerte későbbi férjét. Amikor összeházasodtak és babát vártak, együtt mentek az első vizsgálatra—idézi fel Detti.

"Első alkalommal csak egy kislányt mutatott a képernyő, a második alkalommal viszont már kettőt. Ez örömmel töltött el, hiszen ez volt a vágyam. Ám amikor harmadik alkalommal már három babáról tájékoztatott az orvos, sokkot kaptam. A volt férjem meg is jegyezte: ide nem jövünk többé, nehogy már egy hónap múlva négyen legyenek! Úgy döntöttünk: hazaköltözünk hozzánk, Nagytárkányba, mert biztosan segítségre lesz szükségünk, és a szüleim meg a rokonság ebben többet nyújthat odahaza, mint a férjem mamája a Lévai járásban"- tudjuk meg tőle. 

Értelemszerűen ezzel orvost is váltott, ám a királyhelmeci kórházban orvosa nem vállalta a szülés levezetését, egy felszereltebb kassai kórházba küldte az utolsó hónapban. A 2009. november 2-án 10 óra 5 perckor jött világra Fruzsina, 3 perccel később Zsófia, és őt 7 perccel később követte Antónia.

"Azután kis családom a szüleimmel együtt élt, mindenki úgy segített, ahogyan csak tudott, ám a férjem valószínűleg megijedt a három gyerekkel együtt járó felelősségtől, így fokozatosan eltávolodtunk egymástól. Még házasságunk megmentése érdekében a gyerekekkel együtt visszamentem ugyan hozzájuk lakni, de amint a lányok betöltötték első életévüket, úgy döntöttem –az időhúzásnak semmi értelme, nincs közös jövőnk a férjemmel, ezért visszaköltöztünk a szüleimhez, és hamarosan a válópert is beadtam. Ekkor 30 éves voltam" - árulja el a három lány édesanyja.

Az apjuk azóta sem sokat látta lányait, úgy látszik, a tartásdíj kifizetésével befejezettnek tekinti apai feladatait. 

A családot ilyen módon nem egyszerű fenntartani. "Évekig a nagymamám ápolásáért kaptam némi pénzt, de ez már véget ért. Havonta 210 eurót kapok a gyerekek apjától, 70 euró a családi támogatás, ez az összes bevételem. Egy évvel ezelőtt édesanyámat is elvesztettem, azóta apukám az egyetlen támaszom. Mindenképpen szeretnék munkát találni, de Bodrogközben ez szinte lehetetlen" - tudjuk meg a szomorú valóságot. 

Az édesanya örülne, ha akadna olyan munkáltató, aki tudna számára napi nyolc órás munkát ajánlani, lehetőleg nem túl messze lakhelyétől, hogy mire a lányok végeznek az iskolában, ő is otthon lehessen.

"Nagy szükségem lenne a bevételre, mert a gyerekek tehetségesek, és nem szeretném megfosztani őket a továbbfejlődés lehetőségétől. Csak 70 euró a havi ebéd, 24 a zeneoktatási, 12 a táncoktatás, 10 a rajzórák tandíja. És akkor még nem számoltam a rezsiköltséget, a ruházkodást, az otthoni étkezést. Minden segítségre szükségünk lenne, mindennek tudnánk örülni" - zárja gondolatait.

Közben elkészültek a gyerekek rajzai: valamennyien manökeneket vetettek papírra. Meghökkentően nagy fantáziával, biztos vonalvezetéssel rendelkeznek, meghazudtolva életkorukat. Valóban érdemes velük foglalkozni, hiszen igazi tehetségek. Azt is megtudjuk, a művészi vénát apai ágon örökölték.

 

                                                  

 

 

fruzsi-rajza.jpg
Galéria
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.