Három kürti gazda a szőlő iránti szeretetről
Kasnyík Tamás és a köré csoportosuló szervezőgárda tizenegy éve tartja meg a Kürti Borfesztivált, amelyre idén július 20–21-én került sor. A rendezvény mára kisebbfajta Kárpát-medencei borünneppé nőtte ki magát. Ehhez kiváló szőlőre, a pincesorok mellett a kürtiek vendégszeretetére és arra volt szükség, hogy a kürti szőlészek többsége mindennemű hozzáadott segédanyag nélkül készítse a borát.
A rendezők többször kifejtették, a 2008-ban indult programsorozattal az volt a szándékuk, hogy az emberek összekössék Kürt nevét a minőségi borral, emellett bepillanthassanak a helyi kultúrába és a vidék gasztronómiájába. A szőlőhegyre kilátogató több ezer ember láttán elmondhatjuk, hogy elképzelésük maradéktalanul teljesült. Ezt mi sem illusztrálja jobban, mint hogy az idén 60 borász, 50 kézműves, 8 színpadon pedig számos produkció várta a fesztiválozókat a két nap folyamán.
Orsulík Péter hobbiborászként mutatkozik be. Csupa jókedv nemcsak a gazda, de a feleség és az anyósék is. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy szívesen állnak meg pincéjüknél az emberek. Péter elmondja, a szőlő nagy részét eladják, a bort maguknak készítik, ezt kínálják a vendégeknek is.
– Az édes borokat szeretjük, és azt tapasztalom, sokan keresik. Ezért mindig azon ötletelek, hogyan tudnék minél édesebb borokat készíteni, milyen új ízeket lehet kihozni egy-egy fajtából, természetesen hozzáadott segédanyag nélkül.
Szendi Gyula élete párjával hetedik éve van kint a fesztiválon. Úgy véli, megéri szőlőműveléssel és borkészítéssel foglalkozni, és a fesztiválon is jelen lenni, mert így megismerik a borait, ő pedig a vendégek ízlését. Háromezer tőke szőlője mellé még további két parcellát is felvállalt művelésre. Nevetve meséli, azelőtt nem itta a bort, de mára úgy megszerette, hogy a sört is fröccsre cserélte. Mikor megemlítem, megnézném a szőlőjét, semmi gond, feleli, itt van lent. Ám a lent nem pár lépés, ahogy feltételeztem, hanem jókora gyaloglás. A szőlősorok közt lépdelve mutatja, szép termés ígérkezik.
– Szeretek vele dolgozni – jelenti ki, s nekem a szépen megművelt szőlősorok láttán kétségem sem lehet efelől. A parcella végén található a 80 éve készült, jó klímájú ásott pincéje, amelyet megnagyobbítottak. Azt tervezik, hogy építenek fölé egy takaros házikót is.
A Kurucz Pincészet a borút legvégén található. Az ember azt hinné, nem szerencsés ez az elhelyezkedés, mert sokan el se jutnak idáig. A tulajdonosok – apa és fia – azonban rácáfolnak erre, s hangsúlyozzák, vannak évről évre visszatérő vendégeik. Saját részre készített boraikat kóstolhatják meg a látogatók, akik elismerően nyilatkoznak a finom nedűkről, amelyek fogyasztása után nem ébred fejfájással az ember. Ez nem is meglepő, hiszen ők is kímélő növényvédelemmel, adalék- és segédanyagok nélkül készítik a boraikat.
Itt, a festői környezetben kóstolgatja borát a szőgyéni Barna Zoltán is. Vendégszerető emberek a kürtiek, meséli, az elmúlt években, amikor erre gyalogoltam vagy bicikliztem a barátokkal, mindig meginvitáltak bennünket valamelyik pincébe néhány pohár borra. Szép a környezet, sok a pince, tetszik, ahogy a kürti emberek megvalósították és szervezik ezt az egyre népszerűbbé váló fesztivált – mondja, mielőtt visszafelé indulna.
Az írás megjelent a Magyar 7 31.heti számában.
