Harmóniateremtés mandalákkal

2019. augusztus 25., 14:25
Szabados Kati

Él a Kis-Duna partján egy édesanya a férjével és három kisfiával. Jó őket meglátogatni, mert belső béke és derű sugároz az egész családból, a házból és a kertből is.

Szerény, dolgos emberek a szülők, kiegyensúlyozottak, nyugodtak, jókedvűek a gyerekek. Látszik rajtuk a szülők határozottsága és szeretete. A ház falait festmények díszítik, színes mandalák, amelyek az édesanya, Csiba Klaudia munkái. Őt kérdeztük az életéről, munkájáról, az útról, amelyen idáig eljutott.

Tanult szakmája közgazdász, ezt a családi vállalkozásban kamatoztatja. Gyermekcipőboltot és egy internetes üzletet is üzemeltetnek. A kínálattal a kisgyerekes családokat szólítják meg, hiszen gyermekcipőket, fajátékokat és más, kismamáknak, kisgyerekeknek való dolgokat árusítanak.

Akkor kezdtek ezzel foglalkozni, amikor a legidősebb fiuk egyéves lett, és szükség lett a gyerekcipőre. Megtalálták a Liliputi márkát, amely annyira megtetszett nekik, hogy úgy döntöttek, nemcsak vásárolni, hanem forgalmazni is fogják a cég termékeit. A kreativitást, ügyességet fejlesztő fajátékok természetesen egészítik ki a kínálatot. Dunaszerdahely belvárosában található boltocskájuk kifejezetten a gyermekekre fókuszál. Nem véletlenül, hiszen a családban is a gyermekek jelentik a legnagyobb boldogságot. Matyi fiuk 11, Dani 7, Áron pedig 5 éves múlt. Pedig nem volt egyértelmű a gyermekáldás a házasságuk kezdetén, meséli az édesanya, aki már egész fiatal korában szembesült azzal, hogy valószínűleg nem lehet gyermeke. Hosszú, eredménytelen évek következtek, de az anyai ösztön erősen munkált a fiatal nőben, és nem akarta elhinni az orvosoknak, hogy nem lehet édesanya. Mindent megtett a gyermekért, ezért próbálkozott azzal is, hogy böjtökkel kitisztítsa a szervezetét.

Tartott egy húsvét előtti negyvennapos böjtöt, melynek a végén rájött, hogy egyáltalán nem hiányzik neki a hús. Azóta nem is fogyasztja. Kétszer teljes böjtöt is tartott, amikor az első héten még vizet sem ivott, majd a következő tizennégy napban csak ivott, de semmit sem evett. Mindez olyan jó hatással volt a testére, lelkére, hogy az előírt 21 napot az első alkalommal 40 napra tolta ki. A második teljes böjt 21. napján már úgy érezte, elég volt. Nem sokkal ezután teherbe esett.

Klaudia az az ember, aki figyel a belső megérzéseire. Életében nagyon hamar megjelent a lelki dolgok iránti érdeklődés. A gyerekek megszületése előtt sokat meditált, de később a hangsúly a fiúk nevelésére helyeződött át. 

– Mellettük is megélem ezt a fajta elmélyülést, de most már a praktikus dolgokban, főleg a gyerekek nevelésében. Próbálok teljes mértékben rájuk hangolódni.  Most, hogy már kicsit nagyobbak, a mandalafestés az, ami közel visz a belső, lelki dolgokhoz. A festés már a magamra szánt idő. Az nekem egy meditáció, amikor festek. Klaudiát egyik barátnője hívta el egy mandalafestő tanfolyamra, tudva, hogy már régen szeretett volna venni egy mandalát az otthonukba, de nem találta az igazit. Úgy gondolta, fest egyet magának, bár előtte nem festett semmit, és úgy gondolta, rajzolni sem tud. Ez három éve volt. Azóta is fest, nemcsak mandalákat, hanem kendőket is. Az első mandalája a hálószobájuk falát díszíti. Néhány mandalát nem adna oda senkinek, a legtöbb alkotását azonban eladja, megrendelésre is fest. A mandalái, a kendői mindegyike egyedi, és Klaudia szerint megismételhetetlen darabok. Egyik titka, hogy megpróbálja a lehető legjobban kiismerni a megrendelőit. Elbeszélget velük, sok mindenre rákérdez, aztán megfesti azt a mandalát, amely az illetőnek a lehető legjobban illik a személyiségéhez. Ami összecseng a lelkével.

A képek és kendők alapanyagául Klaudia a selymet választotta. A selyem természetes anyag, nagyon jó kisugárzása van, gyógyít és harmonizálni tudja a teret maga körül. Elmondja, hogy a férjével mindenben a természetességre törekednek. Azért építkeztek a Kis-Duna partján, mert a természethez közel akartak élni. A kertben, a szépen rendben tartott pázsit mellett húzódik a veteményes. A kevert zöldségágyásokban itt-ott virágok pompáznak. Az alap, hogy nem használnak vegyszert. De tanulmányozzák a permakultúrás növénytermesztést és növénytársításokat, vetésforgókat alkalmazva. A komposztálás magától értetődik ebben a háztartásban. Amiből csak lehet, hazait fogyasztanak. Arra is törekednek, hogy minél kevesebb hulladékot termeljenek.

Vannak radikális nézetek ezen a téren, amik jogosak és igazak lehetnek, mondja Klaudia, de hozzáteszi, ha mindenki csak a régi paraszti logika szerint élne, és semmi mást nem tenne, már attól sokkal jobb lenne a világ. Meg kellene szüntetni a sok felesleges csomagolást az áruházakban, mondja, és komposztálni kellene a szerves hulladékot. Sajnos, ezt nagyon kevesen csinálják. Megvan a szép új ház, kialakítják körülötte a gyönyörű parkot, ami rengeteg pénzbe kerül. Nyírják a tökéletes pázsitot, de nem tudják, hova tegyék a lekaszált füvet. Mert az a két négyzetméternyi helyet foglaló komposztrakás már nem illik bele a képbe. És nincs három szál paradicsomja vagy paprikája, azt megveszi a boltban.

Ez az eszement világ segítségre szorul. A sok beteg, depressziós, rosszkedvű ember egy idő után elkezdi keresni a megoldást. Közülük néhányan megtalálják a mandalafestőt, akinek munkái csipetnyi harmóniát csempésznek az emberi lelkekbe. 

(Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/34. számában)

Kövesse facebook oldalunkat is!