Hármas magyarság-évforduló Galántán
Ünnepi megemlékező koszorúzást tartott a Csemadok megalakulásának 75. évfordulóján a galántai és vágsellyei területi választmány a Galántai Csemadokház épületénél. A jelenlevők Kodály Zoltán és az 1848-as szabadságharc kulcsfigurájaként Petőfi Sándor munkásságáról is megemlékeztek, hiszen az ő emléküket is emléktáblák őrzik az épület homlokzatán.
A Csemadok megalakulásának 75., Kodály Zoltán halálának 57. és az 1848/1849-es szabadságharc 175. évfordulójára emlékeztek koszorúzással a mátyusföldi Galántán. A Pécsi Bartók Béla Férfikar előadásában a Kodály Zoltán által zenei alapot kapott Petőfi Sándor Isten csodája című költeményt hallhatták a gyülekezők hangfelvételről. A koszorúzási ünnepségen a közösségi és a civil szféra, valamint a közélet képviselői is jelen voltak, hogy közösen emlékezzenek meg a hármas évfordulóról, és emeljék ki annak jelentőségét. Az egybegyűlteket Mézes Rudolf, a területi választmány titkára, nyugati-regionális alelnök köszöntötte. Kiemelte, hogy
Kodály Zoltán örökségének őrzésében roppant jelentős szerepe van a Mátyusföldnek, hiszen Kodály lelki szülővárosának tartotta Galántát, a számára hét legszebb esztendő városát.
Az ünnepi megemlékezés nyitányaként a Kodály Zoltán Gimnázum kórusának előadásában népdalcsokrot és 1848-as műveket hallhattak az egybegyűltek. A kórusnak a Felvidék legfiatalabb karnagya, Kempsky Sára vezényelt. Szőcs Emese, a Tompa Mihály szavalóverseny aranysávos előadójának remek értelmezésében hallhatták a megemlékezők Petőfi Sándor Isten csodája című versét.
A hármas évforduló kapcsán Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára mondott megemlékező beszédet. Megemlékezett azokról az időkről, mikor 1949. március 5-ére összehívták a szervezet alakuló közgyűlését. A közgyűlést eredetileg február 26-ról helyezték át a márciusi dátumra, és a pozsonyi Redut helyett a Belügyi Megbízotti Hivatal hangversenytermében tartották meg.
– hangsúlyozta az országos titkár, kiemelve a Csemadok máig szerepvállaló jelentőségét.
A Csemadok által megtett 75 éves útra országszerte emlékeznek március idusán. Galántának ebben nagy jelentősége van, hiszen itt a Csemadok évfordulón kívül a Kodály Zoltán-i hagyatékra is emlékezni kell. Görföl Jenő felelevenítette azt a Kodályról szóló emléket,
amikor az ötvenes évek elején Magyarország teljhatalmú párttitkára új nemzeti himnusz megírására bíztatta Kodályt és Illyés Gyulát. Kodálynak volt bátorsága kimondani: minek nekünk új himnusz, van már Himnuszunk.
„Kodály a magyar nyelv őreként és csodálójaként úgy vélte a rosszul beszélt magyar nyelvből nem új nyelvek fognak születni, hanem a magyar nyelv és a nemzet fog szűnni. Nem bántó szándékkal mondom, de mintha a mai felvidéki valóságunkat látta volna előre” – hangzott el Görföl Jenő beszédében.
A megemlékezők az 1848/49-es eseményekről a nemzeti függetlenedéshez való ragaszkodás szemszögéből tekinthettek rá Görföl Jenő magyarázatában.
A koszorúzást a Galántai Kodály Zoltán Daloskör műsorával zárták. A kórusnak Józsa Mónika, a szlovákiai magyar kórusmozgalom kimagasló alakja, Harmónia Életműdíjas karnagy vezényelt. Zárszóként a megemlékezők együtt énekelték el az Erkel Ferenc által megzenésített Himnuszt.
