Haj ki kanizsa, jöjj be sódar! - Kanizsaégetés Garamkövesden
Az idén is kikergették Garamkövesdről a kanizsát – a rosszat, a betegséget, a telet megtestesítő szalmabábut. Kiabálással, víg muzsikaszóval vitték egészen a Garam-hídig, ahol aztán elégették, vízbe dobták, s úszhatott is másik határba.
Keszegh Ágnes, a falu múltjának kiváló ismerője, a hagyományok éltetője így emlékezik: „Úgy tudom, régen a falusi emberek az egész farsangot igyekeztek vidámságban élni. Erre az időre tették a mulatságokat, disznótorokat és a tél elkergetését. Garamkövesden a tél temetésekor felöltöztek vőlegénynek és menyasszonynak és kicsúfolták az egyedülállókat: Húshagyó, húshagyó, Itt maradt az eladó...
Csinosan felöltöztettek egy szalmabábut és a falu főutcáján végig táncoltatták kurjongatások közepette: Haj, ki kanizsa haj, ki a másik határba Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészéget haj ki kanizsa, jöjj be sódar jöjj! (sódar-füstöltsonka-jólét).
A falu apraja nagyja vidáman kapcsolódott a menethez. Sokszor karókkal, botokkal felvértezve vonultak elzavarni a telet. Nagymamámtól úgy hallottam, szerettek ezen a vidám felvonuláson részt venni a tátrai tutajosok is, akik a Garamon hozták ide az eladni való fát. Ilyenkor több napig itt tartózkodtak – mesélte el Ági a kanizsaégetés történetét és hozzátette, 1989-ben újították fel ezt a hagyományt, az utóbbi években a község a Zöldfaliget Egyesülettel közösen szervezi.
Stugel Zsanett műsorvezető a községháza előtt üdvözölte az egybegyűlteket, és a nyugdíjas klub Árvalányhaj énekkara, valamint az óvodások műsora után kistraktorokkal vidáman nótázgatva, borozgatva vonultak a Garamhoz, ahol is Elzer János polgármester asszisztálásával felgyújtották a kanizsát, és már vitte is a folyó a baj megtestesítőjét messzire a faluból.
