Ha meggyújtotta a mécsest, tegye azt tartóra! - Lőrincz Sarolta Aranka vehette át a Szent István-díj emlékérmet

Az Ipolybalogon élő író, költő, népdalénekes, A Magyar Kultúra Lovagja címmel is kitüntetett Lőrincz Sarolta Aranka újabb rangos elismerésben részesült. Esztergomban vehette át a Szent István-díj emlékérem kitüntetést a helyi közösség érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért.

Lőrincz Sarolta Aranka a kitüntetéssel

Fotó: Pósa Homoly Erzsó

– A díj alapítója, Bihari Antal gyakran meghívott engem a díjátadó ünnepségekre énekelni. Többek között Lech Walesának, a lengyel szabadságmozgalom ikonikus vezérének is énekeltem Budapesten. Akkor eszembe sem jutott, hogy valamikor majd én is átvehetem ezt a díjat – fogalmazta meg a nyugalmazott óvodapedagógus.

A Szent István-díj emlékérem birtokosának lenni egyfajta társadalmi elismerés, hogy mégiscsak jól végzem a közösségemért, a felvidéki értékek megmentéséért folytatott munkámat, mindezt kisebbségi létben, magyarként. Felfigyeltek rám, illetve a szellemi értékekre, amelyeket létrehozok, megmentek. Örülök, hogy értékelik mindezt.

Mint mondta, az elismerések és a díjak arra kötelezik az embert, hogy továbbra is tegye a dolgát. Ha meggyújtotta a mécsest, tegye azt tartóra, s ne rejtse véka alá, a mécs lángját pedig továbbra is tartsa életben.

– Azt látom, hogy az emberek többsége egyáltalán nem tartja fontosnak a díjakat. Birtokosai csak akkor keltik fel a figyelmet, ha gyakran szerepelnek a médiában; ha csendben dolgoznak a közösségükért, szinte végképp. A múlt évben több, magyarok által lakott felvidéki kisvárosba is szerettem volna eljutni saját anyagi forrásból kiadott könyveimmel, kérésemet azonban több helyen is azzal utasították el, hogy nem vagyok eléggé ismert.

Nem törekszem nagy ismertségre; azért írok, mert mondanivalóm van, ezt szerettem volna akkor is továbbadni, de nem kellett. Ezért Jézus tanításához tartom magam, amikor az apostolait ezzel a tanáccsal küldi a világba: Ahol nem látnak szívesen, onnan menjetek el, és még a port is rázzátok le a lábatokról!

Ekkor tudatosult bennem, hogy mennyire fontos lenne itt, a Felvidéken az összetartás, a segítőkészség a kisebbségi létben élő magyarok között. Hiszen ha mi nem segítünk egymáson, egy idegen szívű biztosan nem fog. Sajnos azonban hiánycikk az önzetlen segítőkészség és az odafigyelés a másik emberre – tette hozzá Lőrincz Sarolta Aranka, aki jelenleg is folyamatosan ír, publikál. A Remény című katolikus hetilap, a Muskátli Magazin, valamint az Esztergom és Vidéke is közli verseit, egyéb írásait.

– Sokáig pihentek a már megírt tündérmeséim a számítógépben; úgy látszik, talán kiadásra kerülnek. Ehhez is segítség kell, s bizony önzetlen, segítőkész ember nem minden bokorban terem.

Még mindig találok gyűjtenivalót a népszokásokban, hagyományokban, népi hímzésmintákban, régi gyermekjátékokban, a népi gasztronómiában is. Talán majd ezt is sikerül összehozni és kiadatni, ha Isten éltet, hiszen már én sem vagyok fiatal.

Az időm egyre fogy, s most tudatosult bennem, hogy későn kezdtem írni. Mégis elkezdtem, így a kapott isteni talentumot nem ásom el, hanem kamatoztatom. Idős koromra beérett a gyümölcs, amit talentumként Istentől kaptam.

Lapajánló