Gyurgyalaglesen Willant Zoltánnal
Környezetünkben számtalan különleges hely van. Ilyen Kisújfalu elhagyott homokbányája. A világnak ez a piciny darabja az őslénykutatók paradicsoma, de más okból is érdekes. Itt található a gyurgyalagok fészkelőhelye.
Egy harmatos reggel ide indulunk madárlesre Willant Zoltán párkányi természetfotóssal, akinek meseszép képeit a gyurgyalagokról a közösségi hálón pillantottam meg. Bár jó kis séta a falutól a homokbányáig, az autót mégis az országút szélén hagyjuk, hogy ne zavarjuk meg a védett madarak távolra elhallatszó reggeli, csodálatos trilláit.
– Itt szokott bóklászni az őzsuta is, les az erdőből, de a múltkor a búzatáblában ugrándozott – mutat körbe Zoltán. Halkabbra vesszük a szót. – Anyukám párkányi gyermekfotós volt. Egyszer egy svédországi nemzetközi fotópályázaton 17. helyezést ért el. Gyakran ültünk együtt a sötétkamrában, ahol minden titkot elmondott. Én már csak hobbifotós vagyok, főleg tájakat, állatokat fényképezek, mert rajongva szeretem a természetet. A legnagyobb elismerés számomra, ha megdicsérik a fotóimat a világhálón.
Már egészen közel lehetünk a fészkelőhelyhez, látjuk a ragyogó színű madarakat a levegőben cikázni, zsivajuk betölti a völgykatlant. Zoltán elmagyarázza, hogy a gyurgyalagok igazi akrobaták, szitakötőkkel, sáskákkal, lepkékkel, bogarakkal táplálkoznak, melyeket röptükben kapnak el. Méhészmadárnak is nevezik őket, mert a darazsakat és a méheket is bekebelezik.
– Itt voltam május elején, amikor visszaérkeztek téli szállásukról. Azt a repülőshow-t, amit bemutattak, öröm volt megörökíteni – meséli lelkesen.
A homokbánya bejáratánál felvesszük az álcaruhát. Zoltán nekem is hozott egyet.
– Az álca nemcsak azért fontos, hogy észrevétlenül készíthessünk szép felvételeket, hanem azért is, hogy a háttérbe olvadva észrevétlenek maradjunk, és ne zavarjuk őket – magyarázza.
A továbbiakban másfél órán keresztül ülünk szinte mozdulatlanul a nyakig érő csalánban, és azt csodáljuk, hogyan újítják fel a homokfalba vájt üregeiket, üldögélnek szerelmesen egymás mellett, megállás nélkül csacsognak, miközben színes tollazatuk felragyog a napfényben. És Zoltán szebbnél szebb fotókat készít a madarakról mindannyiunk örömére, akik követjük őt közösségi oldalán.
(Megjelent a Magyar 7 c. hetilap 2018/23. számában.)
