Gyermekeink Európájáért és jövőjéért

Fiatal apaként is azt szeretné, hogy a gyermekeink olyan Európában nőjenek fel, ahol a béke és a biztonság mellett jó európainak és jó magyarnak lenni.

Fiatal kora ellenére régóta van jelen a politikában és a közéletben.

Úgy érzem, hogy a felvidéki magyar politikum, illetve érdekképviselet megérett a fiatalításra. A himnusztörvény elfogadásának körülményei is rámutattak arra, hogy a parlamenti képviselőkre még mindig az előző évtizedek munkamorálja jellemző. Hiányzik az innovatív gondolkodás, a szaktudás, a tenni akarás és a komolyan vett érdekképviselet. Csak a pozíció, az azzal járó tisztelet és gőg az, ami számít, nem a tényleges munka, tisztelet a kivételnek. Mi, fiatalok teljesen új szemléletet képviselünk. Középpontban a munka, az új és hatásos ötletek és az alázat. Mi nem megvendégelésekre, hízelgésre, első soros ülőhelyekre, sofőrökre és testőrökre vágyunk, hanem szakmai tudásunkkal szeretnénk segíteni a régióinknak és polgárainak. Ezek a gondolatok lassan egy évtizede érlelődnek bennem. Azóta a gondolatok tapasztalattal is kiegészültek, hiszen volt szerencsém önkormányzati szinten aktívan részt venni a politikában. Lassan tíz éve szerepet vállalok az MKP-ban, ahol aktivistaként kezdtem a tevékenységem. Nem én jelentkeztem, a párt szólított meg, hogy ezentúl jelöltként számít rám. Ezt nagy megtiszteltetésnek tartom, és próbálok felnőni az egyre komolyabb feladatokhoz. A párton belüli munkamegosztás keretében főleg a jogi kérdésekben próbálok besegíteni.

Sokan mondják, én az Európai Unió mellett vagyok, de… És sorolják, mi mindennel nem értenek egyet. Mik a tagság előnyei?

Sokan mondják azt is, hogy Brüsszel messze van, és nincs tétje a választásoknak. Ezt nagyon téves megközelítésnek tartom. Egyrészt a brüsszeli törvényhozás hatással van a mindennapi életünkre, hiszen az Európai Parlamentben elfogadott törvények érvényesek Szlovákiában is. Példának felhozhatjuk a mindenki által ismert GDPR-rendeletet, mely nálunk is szigorította az adatkezelés feltételeit. Sokan távoli témaként kezelik például a migráció és a biztonság kérdését. Ez brüsszeli téma, minket nem érint, hallom gyakran. Sajnos nagyon is érint. A minap a kezembe került egy szlovák napilap különkiadása, Európai mítoszok címmel. A kiadvány szerint Európát nem fenyegeti a migránsválság, nincs veszélyben a klasszikus családmodell (apa/anya), az uniónak nincs köze a mezőgazdaságunk leépüléséhez, nincs kettős minőség az élelmiszerekben stb. A kiadvány szerkesztői figyelmen kívül hagyták a migráns hátterű terrortámadásokat, hogy egyes országokban az apa és anya fogalmát felváltotta a „szülő 1” és „szülő 2”. Az élelmiszerek eltérő minőségéről már Brüsszel is beismerte, hogy valóban létezik a probléma. Ennyit a kiadvány valóságalapjáról. Felháborító viszont, hogy ez a félrevezető lap ingyen több mint négyszáz iskolába és húszezer diákhoz eljutott! Amikor arról beszélünk, hogy ezek brüsszeli témák, jusson eszünkbe, hogy értékeink rombolása és a téveszmék terjesztése már az iskoláinkban zajlik. Brüsszel túl közel került. Az EU ugyanakkor jó projekt, hiszen meghozta Európának a békét. A nyugati ember gondolkodása azonban, talán az elkényelmesedés végett, nagyon elrugaszkodott a valóságtól. Ezért vagyunk fontosak mi és a józan gondolkodásunk, hogy megóvjuk Európát az önpusztító gondolatoktól és tervektől. További előny a szabad mozgás, letelepedés és tanulási lehetőségek. A fejlődés korlátlan tárháza nyílt meg fiataljaink előtt, hiszen különböző ösztöndíjak és támogatások révén most már csak rajtuk múlik, mennyire tökéletesítik a tudásukat. Nívós külföldi egyetemeken lehet tanulni, de már a középiskolák is egyre több nemzetközi együttműködésben vesznek részt. Az Unió tehát olyan, mint mikor az ember autót vesz: jó dolog az autó, de néha elromlik. Nem dobjuk ki, hanem megjavítjuk. Ezt kell csinálnunk ez EU-val is.

Hogyan tudja segíteni a kisebbségi politizálást a nemzetközi platform?

Ez Európai Unió felé mutatott hozzáállásunkra jellemző egyfajta ambivalencia. Egyrészt mondjuk, hogy Brüsszel túlságosan beleavatkozik a tagországok belügyeibe, másrészt azt kívánjuk, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügyeit tűzze a zászlajára. Úgy érzem, meg kellene fordítani a brüsszeli érdekeket. Nem az irányított migrációt és a kvótákat kellene ráerőszakolni a tagországokra, hanem kötelezővé kellene tenni az őshonos nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogminimumot. Ahelyett, hogy idegenek gondjait próbáljuk megoldani, először azt kellene elérni, hogy minden európai polgár szabadon, bátran és boldogan élhessen a szülőföldjén. Az idő bebizonyította, hogy ezt a kompetenciát nem lehet a tagállamokra bízni. Szlovákia ennek egy kirakatpéldája, hiszen az elmúlt egy hónapban kétszer is betiltották a magyar Himnuszt. Ez számomra a 21. században elképzelhetetlen és felháborító. Igaz, azóta már módosították a törvényt, ám ez olyan, mint a beteg esete, akit megműtöttek, de orvosi műhiba miatt benne marad a szike a sebben. Amikor egy hónap múlva kinyitják a sebet, és megszabadítanak a fájdalomtól, ne kívánja senki, hogy megköszönjük a „segítséget”. Megfelelő uniós szabályozás mellett mindez megelőzhető lett volna, hiszen az uniós normák felülírják a nemzeti törvényeket.

Mik lesznek a legnagyobb kihívások az EP-ben a választások után?

Elsősorban rendezni kell a sorokat. Józan gondolkodású, értékek mellett politizáló képviselőkre van szükség itthon és az EP-ben is. Az elkövetkező öt év meghatározza Európa jövőjét: megőrizzük-e őseink hagyatékát, vagy behódolunk az idegeneknek. Kívánom, hogy gyermekeink és unokáink egy olyan Európában nőjenek fel, ahol a béke és a biztonság mellett jó európainak és jó magyarnak lenni. Erre kell törekednünk mindennap, és nem csak ez Európai Parlamentben.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/21. számában)