Gömörből az óceánon túlra
Végéhez ért a rimaszombati Pósa Lajos Társaság szervezésében megvalósuló Légy Lámpás! előadás-sorozat idei évada. A társaság legutóbbi két rendezvénye a tengerentúlra kalauzolta az érdeklődőket, ugyanis az amerikai magyarság és annak az anyaországgal, illetve a határon túli magyarsággal való kapcsolata volt a téma.
Október 6-án, az aradi vértanúk napján Dudda Roland, a Bécsi Agrártudományi Egyetem tanszéki mérnökének Árpádhon az óceánon túl című előadására került sor a Csillagházban. A bevezetőben Máté Kristóf Zoltán, a Tompa Mihály Református Gimnázium növendéke szavalta el Pósa Lajos egyik versét.
Pósa Judit, a társaság elnöke elmondta, hogy ugyan Dudda Roland kissé kilóg az idei előadók sorából, a "kingyesi barátok" tisztelőjeként azonban összehozta azok utódait, leszármazottjait. Utazó emberként pedig bejárta a nagyvilágot, s így jutott el a tengerentúlra, Árpádhonba.
Árpádhon a legnagyobb vidéki magyar település az Egyesült Államokban, Louisiana északkeleti részén, Albanytól keletre található. 1896-ban Amerikába érkezett magyar kivándorlók alapították, akik az ottani fűrésztelepen kezdtek el dolgozni. A kivágott erdők területén aztán földet vásároltak és ott létesült az Árpádhonnak nevezett település. Alapítói Bruskay Gyula, Mocsáry Ádám és Zboray Tivadar voltak. A 20. század első harmadában mintegy 65 magyar család élt ott, legtöbbjük Felvidékről származott - ismertette Dudda Roland.
Miután a Brackenbridge fűrészipari cég megszűnt, a magyarok mezőgazdasági termelésbe fogtak. Az általuk termesztett eper messzeföldön híres volt, s a magyar gyümölcs és zöldség a minőség záloga lett.
Árpádhonban két templom is található. A Szent Margit katolikus templomot 1912-ben szentelték fel, s később önálló plébánia lett, amelyhez iskola is tartozott. A másik magyar templom a Magyar Presbiteriánus Templom, vagy mostani nevén az Albany Presbiteriánus Templom. A temetőben jól megfigyelhető, hogy a 20. század első felében még a magyar családnevek és feliratok vannak túlsúlyban, de körülbelül az ötvenes évektől egyre több lett az angol nyelvű sírfelirat.
A vasárnapi iskolában egészen 1965-ig magyar nyelven folyt a tanítás. Ezután egy ideig még két nyelven - magyarul és angolul - folyt az istentisztelet, de az utóbbi évtizedekben a magyar nyelv folyamatosan háttérbe szorult Árpádhonban. Ráadásul egy törvényi szigorításnak köszönhetően (a szabadság országában) büntetés járt azért, ha valaki anyanyelvén beszélt az iskolában. Így aztán a gyerekek fokozatosan áttértek az angolra, a nyelv pedig enyészetnek indult. Ma már csak angol nyelvű istentisztelet van, s az időseken kívül már szinte senki sem beszél magyarul.
A hagyományok tovább élnek Árpádhonban
A magyar kultúra és az iránta való kötődés azonban megmaradt a hagyományoknak köszönhetően. Új közösségi ház létesült, a könyvtárban magyar nyelvű könyvek is vannak, s minden évben szüreti bált rendeznek, ahol magyar néptáncokat adnak elő.
A rimaszombati közönség számára Skype-on keresztül élőben kapcsolták Victoria Mocsaryt, aki az Árpádhont alapító három család egyikének (Mocsáry Ádám családjának) leszármazottja, jelenleg a Southeastern Lousiana University történelem professzora. Már csak pár szót beszél magyarul, de rendkívül büszke származására és lehetőségeihez mérten igyekszik fejleszteni nyelvtudását, amihez a jövőben talán a Kőrösi Csoma Sándor program is segítséget nyújthat neki. Elmesélte családja történetét, bemutatta az ottani élet szépségeit és az anyanyelv megőrzésének nehézségeit. Beszélt arról, hogy mit őriztek meg a magyar szokásokból, milyen ételeket készítenek, s hogy miként zajlik a hagyományos szüreti bál (Hungarian Harvest Dance Celebration). A videóhíváson át is érződött, hogy mekkora örömmel tölti el, hogy nemzettestvéreivel léphet kapcsolatba, mint ahogy a gömöri közönség is díjazta, hogy nem mindennapi pillanatnak lehet részese.
Az estét Rozsnyói-Zsolczer Csilla Edit, a Petőfi Sándor program ösztöndíjasa által elénekelt amerikai magyar népdalok tették még színesebbé.
A Pósa Lajos Társaságról és az általuk rendezett előadásokról bővebben olvashat a Magyar 7 hetilap 41. heti számában.
