Gazdag Katalin gazdag gyűjteménye
Ancsel Éva filozófus, költő szerint ahol elvesznek a tradíciók, ott kilyukad az idő, és elpereg a múlt. A hagyományok őrzéséről, ápolásáról és továbbörökítéséről Gazdag Katalin is hasonlóan vélekedik. Az értékmentő munkát végző nyugalmazott pedagógus népviseletes babákat és falvédőket gyűjt.
A deméndi születésű, de jelenlegi lakhelyét, Százdot is szülőfalujának tekintő Gazdag Katalin 2014-ben fogott hozzá a népviseletes babák felhalmozásához. Egy évvel később már a falvédőket is gyűjtötte. Figyelme ekkor még nem kizárólag a felvidéki vonatkozású viseletekre terjedt ki; több olyan babára is szert tett, amelyek más-más hagyományos ruhaneműt mutatnak be a világ számos pontjáról. Gyűjteményét gazdagítja sok más mellett dél-afrikai, koreai, maláj, mexikói, szenegáli és zimbabwei ruhaneműt viselő baba, de olyan figurákat is birtokol, amelyek az Egyesült Arab Emírségek légikisasszonyainak uniformisát vagy éppen a japán szamurájok jellegzetes viseletét öltötték magukra.
Az esztendők során jelentős mértékben bővült a különleges kollekció, ezzel együtt mindinkább a felvidéki magyarság tradicionális öltözködési módjának igyekezett teret adni.
A nagyközönség 2016 nyarán a százdi falunapon tekinthette meg első alkalommal az akkor még főleg nemzetközi viseletes babákat felvonultató anyagot. Következő alkalommal, 2017 októberében, amikor a nagytúri nyugdíjasok napközi otthona adott helyet a kiállításnak, már huszonegy Ipoly menti település népviselete állt a tárlat középpontjában. A népviseletes babagyűjtemény azóta sok helyen megfordult, hirdetve a felvidéki, főleg az Ipoly menti falvak hagyományának, valamint paraszti kultúrája termékeinek a sokszínűségét. A gyűjtő a kiállításmegnyitók során egyfajta rendhagyó földrajz- és néprajzórát rögtönözve az egyes községek népviseleti jellegzetességeit is részletezni szokta.
Gazdag Katalin természetesen a honti régió központjába, Ipolyságra is elvitte gyűjteményét. Az Ipolysági Városi Könyvtár mellett működő Ipoly Galériába 2018 márciusában költöztek be a gyűjtő által névvel is ellátott népviseletes babák.
A tárlaton az ipolyszécsénykei menyecskeruha, az alsószemerédi apácaviselet, a koloni menyasszonyi ruha, a bényi kurta szoknyás viselet, a nagytúri, valamint az apátújfalusi palóc ruhanemű mellett jó néhány falvédőt is bemutatott az ekkor már kétszáz darabnál is több alkotás közül. Tette mindezt Lőrincz Sarolta Aranka és Pásztor Anna jelenlétében. Olykor fényképek, olykor az eredeti ruhák mintája szerint ők segédkeznek a babák viselte ruhanemű elkészítésénél.
– Ezt úgy kell elképzelni, hogy én egy régi babát adok a varrónőnek. Csatolom hozzá a korabeli fotót és a szövetet, ő pedig újjávarázsolja a tehetségével és a türelmével. Varratáskor nemcsak a viseletre, de az anyag fajtájára és minőségére is ügyelni kell – árulta el a gyűjtő, akinek kollekciójában valódi különlegességként megtalálható a fekete színű százdi menyasszonyi ruha is. Tudni kell ugyanis, hogy Százdon egészen 1920-ig fekete ruhát viselve házasodtak a lányok.
2018 tavaszán az Ipoly menti népviseletes babákat és a huszonhét településről – Pozsonytól Kassáig – származó, összesen 96 darab falvédőt kereken ezer érdeklődő tekintette meg.
Nyolc hónap elteltével újra falvédők lepték el az Ipolysági Városi Könyvtárat. A korábban a Pongrácz Lajos Alapiskolában oktató Gazdag Katalin 2019. de-cember 12-én mutatta be Falvédő mint a paraszti kultúra terméke című kiadványát, amelynek egyúttal a keresztelőjére is sor került. A kötetbemutatót Katalin unokáinak előadása színesítette. Gazdag Réka egy palásti népmesét adott elő, Gazdag Máté pedig népdalokat énekelt.
Gazdag Katalin 2017 júliusában a Honti Lapok hasábjain kezdte megjelentetni a falvédőkről szóló cikkeit. Ezek az irományok – a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával – álltak össze egy kötetté, amelyben 80 varrottas-mottós, 24 varrottas, de mottó nélküli, 16 idegen nyelvű (szlovák, cseh, német), valamint 16 festett falvédő fényképe és leírása található.
– Amikor váci barátaimtól ajándékba kaptam nyolc darab falvédőt, akkor merült fel bennem az ötlet, mi lenne, ha gyűjteném őket. Nemcsak a babák beszerzésével foglalkozom, hanem a rajtuk lévő népviselet leírásával is, amihez természetesen különböző forrásanyagok kutatása is hozzátartozik – mondta a népi hagyományok ápolója, akinek gyűjteménye ma már 254 darab falvédőből áll, amelyek 34 különböző településről származnak.
Gazdag Katalin szót ejtett arról is, hogy az eredetét tekintve a feliratos falvédő nem magyar sajátosság, hanem német nyelvterületről került a vidékünkre.
Legelőször inkább csak képszerű formában, a 19. század második felében az úri házaknál jelent meg a fényképeket helyettesítve. Később átvette a polgárság, majd harmadik rétegként a parasztság is. Akkor jött igazán divatba, amikor a szabadkéményes konyhák helyett a füst-elvezetéses kémények jöttek szokásba. A kihímzett, beszegett, kikeményített és vasalt textildarabokat főleg a konyhában, a tűzhely környékén, az étkezőasztalnál és a mosdóhelynél helyezték el.
Mint azt Majoroš Magdolna könyvtáros is elmondta, az Ipoly mentén élők szerencsésnek mondhatják magukat, mert igényes és szorgalmas gyűjtőként itt él Gazdag Katalin, aki nem hagyja feledésbe merülni az Ipoly mente paraszti kultúráját, menti a népviseleteket és egy letűnt kultúra szépségeit az utókor számára.
Láthatjuk, ha foszladozik is az idő szövete, a paraszti kultúra nemes termékeihez hasonlóan, megfelelő szemlélettel, lelkesen, kitartóan és buzgó szorgalommal meg lehet azt varrni, meg lehet azt fércelni, ki lehet azt hímezni.
