Gárdonyi Géza Emlékmúzeuma Egerben
Eger Magyarország egyik legrégibb városa. Egyik híres építménye az a vár, amelyet 1552-ben Dobó István sikerrel védett meg 2000 magyar katonája élén 150 ezer törökkel szemben. A harcok legméltóbb megörökítője Gárdonyi Géza volt, aki már Egerben élt, amikor regénye megszületett.
Az író Ziegler Géza néven látta meg a napvilágot a ma már Gárdonyhoz tartozó Agárdpusztán, és fiatal újságíró korában vette fel a Gárdonyi nevet. 1897-ban keresett egy vidéki alkotói házat, ekkor érkezett Egerbe, ahol a mai emlékmúzeum helyén még csak egy rozoga borkimérés állott. Az író végül élete utolsó 25 esztendejét itt élte le. Beköltözés előtt az épület falait megmagasíttatta, a nyílászáróit és a tetőzetét kicseréltette. Édesanyjával és két fiával, Sándorral és Józseffel élt együtt az otthonában, amely köré sok-sok fát, külföldön beszerzett növényt ültetett. Ezek fejlődését a Természet Kalendáriuma c. könyvében titkosírással jegyezte le. Titkosírását szinte egyidőben ketten is megfejtették, Gilicze Gábor és Gyürk Ottó, akik pert is indítottak egymás ellen az elsőbbség megszerzéséért.
Gárdonyinak összesen négy gyermeke született, Gizella 23 éves korától az egri irgalmasok kórházában élt, mert rajta az elmebaj jelei mutatkoztak. Az író válása után, Győrben született meg a legfiatalabb Gárdonyi, Géza, bár kétséges, hogy az írónak valóban vér szerinti fia volt-e?
Az egri ház nagyobbik szobája lett az író a dolgozószobája, a kisebb pedig a háló. Egy korabeli fotó arról árulkodik, hogy minden tele volt papírokkal, könyvekkel, feltételezhető, hogy az író sokat dolgozott. Ma is látható faragott íróasztalán született az Egri csillagok. Az alkotáshoz teljes csendre volt szüksége, ezért dolgozószobája ablakait betáblázta, a helyiség egy tetőablakon keresztül kapott fényt.
Az író szeretett rend szerint élni. Korán kelt, együtt étkezett családjával, kutatómunkái miatt viszonylag gyakran elutazott.
Számos folyóiratot járatott, vagyonát elsősorban 10 ezer kötetből álló könytárába fektette, amelynek egy része a II. világháború alatt tönkrement. Minden nyelven és témában gyűjtötte a könyveket, a könyvritkaságokat is beszerezte. Voltaire összes műve pl. franciául, németül és magyarul is megvolt neki, azokat –nyelvtanulás céljából– párhuzamosan olvasta.
Szegeden találkozott Dankó Pistával, akivel mintegy 60 dalt írtak együtt. Dankó a cimbalmát egy nagyobb kölcsön fejében Gárdonyinál hagyta, s Dankó halála után az végleg az övé maradt. Az emlékmúzeumban a cimbalom is megtekinthető. Ha már a dalokról esett szó, ő szerezte például a „Fel nagy örömre, ma született…” kezdetű karácsonyi egyházi éneket is.
Az író egy életen át tanult. Érdekelte a filozófia, a történelem, a természettudományok, sőt hangszereken is tudott játszani. A századfordulón elégedett volt a társadalmi helyzetével, ám az első világháború kitörése komoly károkat okozott életében. Fia hadifogságba került, a háború utáni zavaros évek egészségét is aláásták. 59 évesen, 1922. november 30-án halt meg, a vár területén van eltemetve.
Apja halála után Sándor vigyázott a házra, aki 1952-ben, az egri ostrom 400. évfordulóján úgy döntött, hogy a házat emlékmúzeummá alakítja.
Aki arra jár, feltétlenül nézze meg! Nagy kár lenne kihagyni!
