Füleki Farkasok – a hagyomány útján
Az íjászat egyike a legősibb sportágaknak. Természetesen nem csupán sport, hiszen eleink legfontosabb harci eszköze volt az íj. A Füleki Farkasok szerint leginkább életérzés. A társulás 2015 novemberében alakult, miután egy korábbi hagyományőrző egyesület útjai különváltak.
Az akkori kemény magból szerveződtek a Farkasok, akik mára az egyik legnagyobb hazai hagyományőrző íjászcsapattá nőtték ki magukat. A névválasztás nem véletlen. A farkas öntörvényű, nem idomítható állat, éppen ezért tiszteletet parancsoló. A Füleki Farkasok tagjai is ilyenek, mégis egy közös célért dolgoznak. Olyan családias, egymásért felelős, hagyományokat tisztelő közösséget szeretnének kinevelni a hozzájuk csatlakozó fiatalokból, akik őseik értékeit, örökségét viszik tovább. Albert Dávid, Nagy Adrián, Juhász Mátyás és Agócs Adrián, az utóbbi egyben a csapat kovácsa is, már a csapat neveltjei, és ennek ékes bizonyítékai.
– A csapatnak jelenleg 12 felnőtt tagja van – árulja el Eibner Róbert, a társulás vezetője. – A felnőttcsapat mellett megalakult a Farkaskölykök ificsapat is, ahol a jövő íjászait neveljük. Az elmúlt három évben számos versenyen bizonyították, hogy ők is becsülettel megállják a helyüket. A gyerekekkel együtt elérjük a harmincas taglétszámot is. Ehhez jönnek a családtagok és egyéb segítők, így ez a szám sokszor megkétszereződik.
A csapat a II. Koháry István Alapiskolában heti rendszerességgel tartja edzéseit. A gyerekek szombaton, a felnőttek vasárnap gyakorolnak.
– Én három éve vagyok a csapat tagja – meséli Albert István –, a felnőttek nagy része viszont 8-9 éve íjászkodik, így az alapokat meg tudják tanítani, aztán a rengeteg gyakorlás során tud fejlődni az ember. Mert ez inkább mentális képzés, amit az ember otthon, saját maga tud csendben gyakorolni, és olyan stílust felvenni, ami neki tetszik, ami megnyugtatja. Foglalkozásom szerint vésnök vagyok, egész nap görnyedek. Ám amióta íjászkodom, semmilyen egészségügyi problémám sincs. Nem kell masszázsra vagy csontkovácshoz járnom, mert a napi gyakorlás során teljesen széthúzom az izmaimat. De a mentális része még többet ad. Nagyon jó feszültséglevezető, segíti a koncentrációt, főleg ez fogott meg benne.
István nagyobbik fia, Dávid nyolc éve íjászkodik, rajta keresztül került be ő is a csapatba. A kisebbik fia, István, nemrég kezdte. Már túl van az első versenyén, amin harmadik helyet sikerült elérnie.
– Nagy sikerélménye volt, hisz a gyerekeknek még a győzelem a fontos. Mi azt valljuk, hogy meg kell tanítani őket a lehető legmagasabb szinten íjászkodni, később pedig, hogy nem kell mindenáron nyerni. Örülni kell az ellenfél sikerének is, mivel a tisztelet, a barátság sokkal többet ér. A beteges versenyszindrómát ki kell nevelni a gyerekekből. Nagyon sikerorientált a mai világ, és ez rossz irány. Ebben a sportban sokkal több érték rejlik, amihez viszont fel kell nőni – mondja István.
– Olyan visszajelzéseket kapunk a hozzánk járó gyerekek tanáraitól, szüleitől, hogy sokkal fegyelmezettebbek, tisztelettudóbbak, nyugodtabbak – teszi hozzá Róbert. Megtanulnak összpontosítani, nehezen kizökkenthetők, tehát azok a tulajdonságok figyelhetők meg náluk, amiket az edzésen is elvárunk tőlük. Fontos a nevelés, mégsem kell a vasszigor, a példamutatás is elég. Kicsi gyerekkortól a legjobb elkezdeni az építkezést, mert nem mindegy, hogy milyen tagjai lesznek a társadalomnak.
A Füleki Farkasok az ún. tradicionális íj kategóriában versenyeznek. Jelenleg regionális szinten működnek, ezért a közép-szlovákiai kupa versenyein vesznek részt, ahol kategóriájukban sikert sikerre halmoznak, mindig dobogós helyen végeznek. 2018-as eredményeik: 17 arany-, 18 ezüst- és 13 bronzérem. Emellett a Farkasok a környéken rendezett ügyességi versenyeken, látványíjászatokon is láthatók, és szívesen eleget tesznek más rendezvényeken való fellépéseknek is. A sikerek motorja Kakuk Zoltán és Nagy Róbert, árulja el Róbert, nélkülük nem lenne teljes a kép.
– Anyagi támogatást sajnos nem kapunk, és tagsági díjat sem szedünk, ugyanis nem szeretnénk, ha ez a szülők számára teher lenne. A bemutató részét is azért terveztük meg a csapatnak, hogy ezzel különböző rendezvényeken fellépjünk és anyagi tőkét gyűjtsünk a csapatnak, hogy a gyerekek felszerelését be tudjuk biztosítani.
A kb. 20 perces programblokkban 10-12 íjász vesz részt. Olyan programot igyekeznek összeállítani, ahol összehangolják a mozgásokat, megpróbálnak új elemeket kitalálni, amit még nem csinált senki. Egy kis pirotechnikával, tűzzel, robbantással kiegészítve, hogy minél látványosabb legyen az előadás, mert ez az, amire az emberek odafigyelnek. Terveik közt szerepel egy olyan bemutató megalkotása, amelyben az íjász életét kísérik végig az alapoktól a tudás átörökítéséig. Bemutatóikon korhű, 8-9. századi öltözéket, fegyverzetet, kiegészítőket viselnek. Próbálják a korabeli leleteket elemezve, szakirodalmat olvasva felidézni, hogyan nézhetett ki akkoriban egy íjász viselete. A felszerelésük: kaftán, fegyverövek, díszövek, tegez, készenléti tegez, íj, nyílvesszők. Egységes kaftánt viselnek, mondja István, de az egyéni tervezésnek is teret engednek.
A csapat jelenleg még regionális szinten működik, de szeretnének tovább fejlődni.
– Az idén sikerült az első saját önálló versenyünket megrendezni, amire a visszhangok alapján nagyon büszkék lehetünk – mondja István. – A történelmi várjátékok keretében a Nógrád íjásza versenyt szerveztük, amelyre mintegy 130-an neveztek a környékről és Magyarországról. Minden tagunk beletette a szívét-lelkét, hogy sikeres legyen a rendezvény. Próbáltuk az eddigi tapasztalatok alapján kiszűrni a hibákat, és inkább örömíjászatot csinálni. A füleki vár pedig kiváló helyszínnek bizonyult, ami nagyban hozzájárult a verseny sikeréhez.
István hozzáteszi, hogy a versenyszervezést nem szeretnék abbahagyni. Jövőre a Nógrád íjásza mellett szeretnék megrendezni a közép-szlovákiai kupa füleki fordulóját. Emellett a szlovák bajnokságban való részvétel is tervben van, hogy rangot és hírnevet szerezzenek a csapatnak, a városnak.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 17. számában.
