Föntről minden szebb – a világ ifj. Kováč Roman szemével

Ultrakönnyű repülőket hivatalosan tizenöt, 5700 kilogrammban maximált gépeket pedig tizennyolc éves korától vezet. A szakszolgálati engedélyt, vagyis a pilótajogosítványt a korábban oktatóként is tevékenykedő édesapja, id. Kováč Roman révén szerezte meg, akinek navigátoraként később több versenyt, köztük Európa-bajnokságot is megjárt.

A négy saját légi járművel rendelkező fiatalember egy hagyományőrzéssel foglalkozó zalabai barátjának, Lelkes Sándornak köszönhetően került kapcsolatba a Zsákovics László vezette oroszkai Hadtörténeti Múzeummal és annak Südwind nevű hadi bemutatójával. Ezen az idén második alkalommal vett részt – már nem kíváncsi szemlélődőként, hanem pilótaként. 

– Sándor ötletét tovább gondolva hoztuk létre 2015 májusában a zselízi Aeroklubot. Mindenképpen egy különféle manővereket tudó, gyors, Messer-schmitthez hasonló repülőgépet szerettünk volna vásárolni. Így esett a választásunk egy csehszlovák gyártású, műrepülésre is alkalmas, egymotoros Zlín Trenérre. A Magyarországról beszerzett gépet úgy festettük le, hogy hasonlítson az 1945-ben eltűnt, akkor 23 éves Horváth György Búcs határában lezuhant 109-es típusú Messerschmittjére – beszélt a képen látható járműről a négy-éves kora óta repülő Kováč Roman.

A fiatal pilóta elárulta, hogy a bemutató előtt mindig megbeszélik, milyen lesz a forgatókönyv. Természetesen számításba kell venni a gyalogos katonák vonulását és a tankok mozgását, a légi manőverek kitalálását és megvalósítását viszont teljes mértékben rábízzák. Minden bemutató előtt feltérképezi a területet, mint mondja, főleg a villanyvezetékekre és a fákra kell odafigyelni.

Az ifjú aviátor – aki tagja a losonci székhelyű, ultrakönnyű légi járműveket irányító pilótákat tömörítő szervezetnek (SFUL – Slovenská federácia ultraľahkého lietania) – a Südwinden kívül gyakran vesz részt más hadi bemutatókon és repülőnapokon is. Elég, ha csak a Legendák a levegőben elnevezésű magyarországi rendezvénysorozatra gondolunk.

Felmerült benne a gondolat, hogy tanulmányait tovább folytatva kisebb, 9-10 személy szállítására alkalmas repülőgépeket irányító pilótának képezné ki magát, ez egyelőre mégsem valósult meg. Jelenlegi munkahelyén, a Wizzair légitársaság temesvári és jászvásári alkalmazottjaként szintén repülőgépek közelében mozog.

– Egy alkalommal fordult elő, hogy egy kicsit megijedtem repülés közben. Az első navigációs, szóló repülésem során Surányba kellett elrepülnöm, de eltévedtem. Tájékozódási pontot keresve körözni voltam kénytelen, amíg fel nem ismertem az érsekújvári repteret. Ezután már sikerült visszatalálnom a jó irányba. Némi veszéllyel járhatott volna az a két szituáció is, amikor repülés közben leállt a motor, mégis sikerült probléma nélkül leszállnom. Nem féltem, hiszen korábban sokat gyakoroltam az ilyen helyzeteket. Ilyenkor a legideálisabb leszállóhelyet kell megtalálni, ehhez pedig ismerni kell a napraforgó-, az árpa- és a búzaföldeket, illetve azok színét.

Elmondása szerint a tapasztalt pilóta ki tudja számítani, hogy meddig fog siklani a repülőgép motor nélkül.

– Úgy  mondják, hogy a jó leszállás olyan, mint amikor a gép megrongálódik, de a pilótának és az utasának nem történik baja; a nagyon jó landolás esetében pedig a repülőgépben sem esik kár – mondta el a fiatal pilóta, aki gyakran találkozik a neves repülőtiszttel, Vári Gyulával. Saját bevallása szerint a legtöbbet mégis az édesapjától leste el. Az id. Kováč Roman által létrehozott, jelenleg Zselízhez tartozó nagypusztai repülőtéren örömmel fogadják a séta- vagy akár az akrobatikus repülés iránt érdeklődőket, de láttak már itt vendégül két második világháborús pilótát is.

– Klubunk célja, hogy kis repterünket megismertessük az emberekkel, hogy megtudják, Zselízen is lehet hódolni ennek a hobbinak, ami ugyan költséges, de ha belegondolunk, akkor például a horgászat vagy a vadászat is az. Gyakran jönnek hozzánk érdeklődni, kérdezősködni a repülésről. Olyanokból azonban, akikből hozzám hasonló fanatikus válik, kevés akad.

A szintén zselízi Jenčo Igor első alkalommal még modellezés céljából látogatta meg a nagypusztai repülőteret. Mostanság már szinte naponta jár oda, hogy sárkányrepülővel szállhasson. Rendszeresen vele tart az aviatika iránt intenzíven érdeklődő 15 éves fia, Dani is, aki elmondása szerint egyelőre távirányítású repülőkkel foglalkozik, de a jövőben szeretné megszerezni a sárkányrepülők irányítására feljogosító pilótaengedélyt.

– Kilencéves koromban kaptam meg az első távirányítós repülőm, amit rövid időn belül megtanultam irányítani. Később rátaláltunk a nagypusztai repülőtérre; itt ismerkedtem meg igazán a repüléssel. Egyből megfogott a dolog, hiszen csodálatos fentről látni a horizontot, amint elrepülünk a városok és a falvak felett.

Jenčo Dániel lelkesedésében Kováč Roman is osztozik.

– A repülés felszabadít, szabadság-érzetet ad. Az ember leginkább egyedül tud kikapcsolni, és a világ is sokkal szebb föntről, főleg naplementekor. 

Megjelent a Magyar7 című hetilap 2018/31. számában.