Fokozatosan életre kel az oroszvári kastély
Az oroszvári kastély felújítása az évek során már többször is felmerült, a megvalósításra azonban mindeddig várni kellett. A felújítási tervek ugyanis sorra dugába dőltek, a reményt felváltotta a csalódás, s a windsori kastély mintájára, angol gótikus stílusban épült, hajdanán pompás főúri rezidencia a település lakóinak szeme látára egyre csak hanyatlott, a felújítást a végeláthatatlan perek és végtelennek tűnő közbeszerzések fékezték.
Ma azonban más kép tárul az arra járók elé, s a szlovák állam kezelésében álló nemzeti kulturális emlék státuszú épület remélhetőleg a közeljövőben ismét egyedülálló gyöngyszemmé válik. 2024 júniusa óta ugyanis, amikor a szlovák kormányhivatal vezetője, Juraj Gedra, valamint a helyi önkormányzat és a kivitelező képviselői szimbolikusan elindították a régóta várt felújítást, élénk munkafolyamat zajlik a környéken, hogy helyreállítsák a neogótikus kúria egykori szépségét.
A kormányhivatal teljes felelősséggel közelíti meg a kúria rekonstrukcióját, mivel tisztában van annak fontosságával nemcsak Oroszvár, hanem Pozsony számára is.
– fogalmazott korábban a közösségi oldalán Juraj Gedra.
A kormányhivatal szerint a felújítási munkálatok megfelelő ütemben haladnak, a tervek szerint 2029-ben kellene befejeződniük. Ezt követően az épület egyrészt reprezentatív célokat szolgál majd, másrészt a nyilvánosság számára is elérhető lesz. A helyreállítási tervet a kormány még 2012 nyarán hagyta jóvá. A kastély tényleges rekonstrukciójára vonatkozó közbeszerzést 2019. december közepén írták ki, ám a folyamatot számos kifogásolási eljárás hátráltatta a versenypályázat egyes szakaszaiban. A rengeteg huzavona után végül a Közbeszerzési Hivatal lezárta az eljárást, és a verseny elbírálásával és a nyertes ajánlat meghatározásával kapcsolatos ismételt kifogásokat elutasította.
A felújítási munkálatok során éppen ezen a területen fedezték fel a régészek a mai Szlovákia területén található első és második római vízvezetéket, s ez a kivételes ősi vízellátó rendszer megváltoztatta a rekonstrukciós terveket, a történelmi örökség megőrzése érdekében ugyanis módosítani kellett a projekt dokumentációját. Számos leletanyagot találtak a környék más részein is, ami arra utal, hogy egy római kori település lehetett ezen a helyen.
Ez egy mesterséges vízcsatorna, amelyet azért építettek, hogy vizet juttasson el egyik helyről a másikra. Hasonló építményeket eddig csak a Római Birodalom területéről ismertek. Körülbelül 80 centiméterrel a jelenlegi felszín alatt helyezkedett el. Kőből épült, de az alja római téglákból, úgynevezett tegulákból készült. Az egyes tegulákat hosszában, sorban fektették le oly módon, hogy fokozatos lejtést hozzanak létre a kastély felé. A vízvezeték 91 cm magas, és a benne lévő víz egy 32 cm széles csatornában folyt, ami körülbelül egy római lábnak felel meg. A régészeket nemcsak a megőrzött vízvezetékrendszer állapota, hanem az építéséhez felhasznált anyag mennyisége is lenyűgözte.
A régészek számításai szerint a rómaiak akár 51 tonna követ és több mint 80 tegulát is felhasználtak. Némelyiken még a gyártó neve is megmaradt, s találtak olyanokat is, amelyeken egy kutya lábnyoma volt, a kutya valószínűleg keresztülfutott a téglákon, miközben azok a napon száradtak. A „C VAL CONST KAR” feliratú bélyegzett tégla felfedezése fontos volt az építés kora szempontjából. A carnuntumi Gaius Valerius Constans magántéglaműhelyének aktív tevékenységét általában a Kr. u. 2. századra teszik. Ezért feltételezhető, hogy a vízvezetéket a 2. század végéig használták, amikor is földdel feltöltötték, és így két évezredig megőrizték az utókornak.
A restaurálási munkálatok egyelőre főként a kúria belső tereiben folynak. Gedra szerint a restaurátorok hagyományos technikákat és természetes anyagokat alkalmaznak, aminek köszönhetően például a faelemek visszanyerik eredeti formájukat, egyúttal teljes mértékben funkcionálisak is lesznek. A tavasszal közzétett fotók tanúsága szerint a kőművesmunkák is folyamatban vannak, de a kastély föld alatti tereiben is folyik a munka, ahol a régészek az épület korábbi történetéből származó egyéb leleteket is felfedeztek.
A következő fázisokban felújítják a belső terek történelmi falfestményeit és a mennyezetfelületeket, amelyek eredeti műalkotásokkal egészülnek ki a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből kölcsönzött festményekkel és kárpitokkal. A tereket eredeti történelmi bútorok és új berendezések kombinációjával rendezik be.
Sajnos a kastély, tervezett funkciójából adódóan, nem lesz mindig hozzáférhető a nyilvánosság számára. Ennek a kivételesen ritka műemléknek a helyreállítása azonban kétségkívül pozitívum. De azért a nyilvánosság is profitál a projektből.
A korábbi cselédház és a kastélypark jelentős része is elérhetővé válik számára. A hajdani cselédházban több olyan teret is berendeznek, amelyek a nyilvánosságot is szolgálják majd. Egyebek mellett létrejön itt egy kulturális rendezvények megtartására alkalmas terem, egy esketőterem, étterem és kávézó, az épület és a park kezelésére szolgáló adminisztrátori iroda, adminisztrátori lakás, és szálláshely a személyzet számára, valamint a terület karbantartására szolgáló létesítményeket is kialakítanak majd. Mindezek egy egyszintes, átriumos épületben kapnak helyet, amely kívülről történelmi kialakítású, belülről azonban korszerű stílusban lesz berendezve. Az eredeti romos épület lebontásra került és újjáépítették.
A park revitalizálását a beteg vagy életveszélyes fák kivágásával kezdik, majd a fák, a növényzet, a gyep, az ösvények és a kisebb építészeti elemek helyreállításával, valamint új elemek kialakításával folytatják. Ezek inkább kortárs dizájnnal rendelkeznek majd. A parkot egy kerítés fogja elválasztani a kastélytól.
A szlovák állam a második világháború után szerezte meg az oroszvári kastélyt, Lónyay Elemér és felesége végrendelete ellenére.
A szocialista rezsim alatt a Szlovák Népművészeti Együttes (SĽUK) vette át az épület kezelését, de még ez sem akadályozta meg a romos állapottá válást. A rendszerváltás után a felújítási terveket lassította a bencésekkel folytatott hosszadalmas pereskedés, akikre az eredeti tulajdonosok, Lónyay Elemér és felesége, Stefánia belga hercegnő a kastélyt hagyták. A rekonstrukció akkor kapott új lendületet, amikor a pert a Lónyay végrendelettel szemben a szlovák állam nyerte meg.
A kastély felújításával egyébként Szlovákia egy jelentős történelmi adósságot rendez. Röviddel a felújítás befejezése után, 2030-ban, amikor Szlovákia az EU Tanácsának elnöke lesz, a legmagasabb szintű találkozók és tárgyalások egy részét itt tarthatja majd meg, ami a fővárosnak is segít – az oroszvári esemény ugyanis nem fogja Pozsony forgalmi helyzetét megzavarni.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/29. számában.
