Egy koreai, akinek Felvidéken is megtartó erő a hit és a vallás

Tizenhárom évnyi komáromi tartózkodás után a munkája Pozsonyba szólította, ahol a neje támogatásával, szlovák közegben is példásan helytáll. Park Sungkon (jelentése: szent föld) azonban továbbra sem tagadja a magyarság és kultúrája iránti vonzalmát. 

Korábban két évig az indonéziai koreai gyülekezetet szolgálta. Mikor az egyik szöuli gyülekezet jelezte, hogy szlovákiai misszionárius munkára keresnek jelentkezőt, hat hónapos bécsi felkészítés után, 2004-ben érkeztek Komáromba.

"Az idősebb fiam, Park Choong Eun (jelentése: sok kegyelem), az itteni nevén Dániel, akkor ötödikes, az öccse, Park Choong Jin (jelentése: sok igazság), vagyis James akkor harmadikos kisdiák volt. A nejemmel, Kim Seok Rannal (jelentése: sok orchidea) alaposan megfontoltuk, hogy milyen iskolába írassuk be őket. Talán kézenfekvőbb lett volna szlovák iskolában kopogtatnunk. De mivel a missziói munkám során magyarul kellett megtanulnom, végül magyar iskolát választottunk nekik. A fiúk eleinte nehezen birkóztak meg a magyar, a szlovák és az angol nyelvvel, s a furcsa nevük miatt csúfolták őket. Ezért európai nevet is választottunk nekik. Nagyon örültünk, amikor a társaik maguk közé fogadták őket, majd sikeresen leérettségiztek a Selye János Gimnáziumban" – idézte fel ittlétük kezdeteit a családfő, akinek a koreai szokások értelmében minden döntését beleegyező tisztelettel fogadja a párja.

Némi ellentmondás, hogy a koreai patriarchális társadalom hagyománytiszteletéhez szokott nők házasságkötés után nem veszítik el a vezetéknevüket. További érdekesség, hogy a koreaiak a terhesség idejét is beszámítják az életkorukba, vagyis ott mindenki egyévesen születik. A most 25 és 23 éves srácok valójában egy évvel ifjabbak. 

"Dani párhuzamosan dolgozik és mérnöknek tanul a németországi Stuttgartban. Megnősült, és egy hónappal ezelőtt kisfia született, tehát már boldog nagyszülők vagyunk. A kicsi egyelőre koreai és német kettős állampolgár, s a koreai törvények szerint a 18. életéve betöltése után választania kell a két állampolgárság közül. James egy Budapesten működő koreai utazási irodában dolgozik. Többnyire a Magyarországra érkező koreai turistákat kalauzolja odaát, valamint Cseh- és Horvátországban. Mind a négyen koreai állampolgárok vagyunk. Mivel Pozsonyban kevesen beszélnek magyarul, ezért a párom egy nyelvtanfolyamon újból szlovákul tanul. Én viszont nem tudok szlovákul, csak magyarul. Kár, hogy a fontos dolgokat Dél-Szlovákiában nem írják ki magyarul is.'"

Miután a fiaik szétszéledtek, a lelkész házaspár 13 évnyi szolgálat után távozott Komáromból. A pozsonyi Koreai Református Gyülekezet tagjai ugyanis az addiginál több anyanyelvű istentiszteletet, bibliaórát és ifjúsági programot igényeltek, ezért két évvel ezelőtt vállalták a pozsonyi szolgálatot. Sungkon hetente egyszer visszatér Komáromba, mivel missziológiát oktat a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán. Előzőleg sok felvidéki magyarlakta településen prédikált és tartott előadást a koreai egyházról. Felesége a háztartás vezetésén kívül segíti a munkáját, s a gyülekezet kántoraként is tevékenykedik. 

A karácsonyról és a hit megtartó erejéről

Karácsony közeledtével természetesen arra is kíváncsi voltam, hogy egy koreai család hogyan ünnepel. Kiderül, hogy ők csak december 25-ét, Jézus születését ünneplik. Az otthonukat ünnepi díszbe öltöztetik és karácsonyfát is díszítenek. Náluk is hagyomány az ajándékozás, de nem szoktak túlköltekezni, mert nem ez az ünnep lényege. Hívő családként részt vesznek az ünnepi istentiszteleten, majd megvacsoráznak. A koreaiak azonban nem feltétlenül halat fogyasztanak, az étkezési kultúrájuk eltér az európaitól. A sok mártást, rizst, zöldségfélét, csípős fűszereket használó koreai konyhán kívül a magyar finomságokat, így a gulyást is kedvelik. Munkanapokon ebédre menüt szoktak venni, vacsorára pedig a feleség mindig hagyományos koreai ételt főz.

Park Sungkon elmondja, hogy hazájában megtartó erőt jelent a hit, a vallás. Korea ugyanis 1910-től japán megszállás alatt állt, ami alól csak a II. világháború után szabadult fel. Majd kettészakadt, s 1950-ben kirobbant az észak és dél közti háború. A nagy nyomor a hit erős táptalajává vált. Pozitív gondolkodásuknak is köszönhető, hogy Korea ma a világ legfejlettebb országai közé tartozik.

"Mi Isten segítségére nem csupán ajándékként tekintünk, hanem a tőle kapott kegyelmet igyekszünk másoknak is visszaadni. Mindez könnyen elhihető a nyílt tekintetű, nyugalmat és békét sugárzó, kedves embernek. Büszkén jegyzi meg: a történelem viharait túlélő, mindenkor helytálló magyar nemzet iránti szimpátiája jeléül magyarosan használja a nevét, tehát előbb a vezetéknevét, majd a keresztnevét írja ki. Felnézek a magyarságra, és igyekszem minél jobban megismerni a magyar kultúrát és történelmet. Közel tizenöt év alatt itteni barátokat szereztem, tőlük folyamatosan sok újat tanulok. Ahhoz, hogy alaposan megértsem a környezetemben élőket, ismernem kell a gondolkodásmódjukat, szokásaikat, lelkületüket. Elég bonyolult a helyzetünk: koreaiként Szlovákiában élünk, de inkább magyar közegben szeretünk lenni. Alkalmazkodunk az itteni emberekhez, s igyekszünk megbirkózni a szlovák nyelvtudás hiányából és egyebekből adódó kihívásokkal. Hisszük, hogy Isten küldött minket e tájra, ahol még sokáig szeretnénk maradni."

Megjelent a Magyar7 karácsonyi duplaszámában.