Felsőráson megbecsülik a földet
Megművelt lankás földek között, diófákkal övezett keskeny úton kanyarogva lehet eljutni Felsőrásba, amely egy zsákfalu, annak minden hátrányával és előnyével együtt. Bár itt a hátrányokról nem igazán beszélnek, megpróbálnak mindenből előnyt kovácsolni. Köszönhető ez nagyban Miklós Aladár polgármesternek, aki már közel három évtizede irányítja a falut.
A község a Rási-patak völgyében, Tornaljától 10 km-re északnyugatra, a Vályi-dombság keleti lábánál fekszik. A két oldalról erdővel határolt település közúton csak Lőkös felől közelíthető meg, a tőle északra fekvő Alsófaluval mezőgazdasági út köti össze. Közigazgatásilag először a Tornaljai járáshoz, majd 1960-tól a Rimaszombati járáshoz tartozott, végül 1996-tól lett a Nagyrőcei járás része.
Maga Rás falu a 12. században alakult ki, elsőként 1266-ban Raas néven említik az oklevelek. Később a Jolsvafői Tekes-család birtoka lett, majd a Rás-völgy felét átengedték a Hanvayaknak, s az őáltaluk birtokolt területen alakult ki Alsórás, a völgy központja azonban Felsőrás maradt (ekkor a két falu még Keethraas néven is szerepelt).
A török hódoltság idején Alsórás elnéptelenedett, s később már csak pusztaként említik. A környék portái előbb a Bebek családnak adóztak, de volt itt birtoka a Soldos, Darvas, Nagyszáju, Szkárosi és Kerepeczy családoknak is. A 18. században a korábban itt élt jobbágynemzetségek leszármazottai is visszatértek, s főként gyümölcstermesztéssel és mezőgazdasággal foglalkoztak.
Megőrizte színmagyar jellegét
Az egykor majdnem 300 lakosú falu népessége a 20. század történelmi viharai során a felére csökkent. A kitelepítések és a további megpróbáltatások ellenére a község máig megőrizte színmagyar jellegét, a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a lakosság 93%-a vallotta magát magyarnak. Felsőrás hagyományosan református többségű község, lakosságának több mint kétharmada református, a maradék római katolikus.
A község református temploma 1306-ban épült, festett, kazettás famennyezete későbbről származik, rendkívül értékes műemlék. Legutóbb 1991-ben tatarozták a templomot, amely új betonkoszorút kapott, és a tetőszerkezetét is megjavították. A templom belső falán Igó Aladár alkotása, a két világháború áldozatainak szentelt emléktábla található, míg a templom kertjében egy turulmadár szobra, amelyet a község első írásos említésének 750. évfordulója alkalmából adták át.
Tisztelik a polgármestert
Miklós Aladár (MKP) 1990 óta irányítja a falut, az első szabad önkormányzati választásokat még az Együttélés színeiben nyerte meg. A nagy tiszteletnek örvendő polgármester valódi egyszemélyes intézményként működteti a falut. Igaz, hogy tisztségét a település alacsony lélekszáma miatt hivatalosan csak félállásban tölti be, de szinte bármikor és bármiben a lakosok rendelkezésére áll, ha a helyzet úgy kívánja. Elismertségét és népszerűségét mutatja, hogy tavaly nyolcadszor is újraválasztották, igaz, ezúttal kihívója sem akadt.
A három évtizednyi munka egyik legfontosabb elért eredményének tartja, hogy az országban szinte elsőként, még a 2000-es években végrehajtották a területrendezést, és tisztázódtak a tulajdonjogok. Minden házhoz megmaradtak a kiskertek, sokan a falu határában is művelik a földeket, árulja el Miklós Aladár, aki maga is 12 hektáron gazdálkodik s emellett 40 méhcsaládot is tart. De mások is foglalkoznak méhészettel, mert a változatos természeti környezet sokkal jobb tápértéket biztosít a méheknek, mint a monokultúra. A volt állami szövetkezet területén pedig egy helyi vállalkozó foglalkozik állattenyésztéssel.
A község kataszterében található, korábban a jászói prépostsághoz tartozó 450 hektáros erdőrész legjavát azonban egy Szlovákiában bejegyzett céggel rendelkező osztrák magánvállalkozó vette meg, így az itt kitermelt fát külföldre viszik, míg a tűzifát kénytelenek máshonnét beszerezni a lakosok.
Lassan visszatérnek a fiatalok
A faluban ugyan óvoda és iskola nincsen, sőt nagyobb munkáltató sem, ennek ellenére nem öregszik a lakosság. Óvodába Otrokocsra, míg iskolába Harkácsra járnak a gyerekek. A munkaképes korosztály főként Tornalján, vagy Gömörhorkán dolgozik, de akik hétközben ott tartózkodnak hétvégére azok is hazajönnek, a családi házak nem állnak ürese, fejti ki a polgármester, hozzátéve, hogy régebben a 110 lakosból 60-70 nyugdíjas volt, most pedig mintegy 40 nyugdíjasuk van, miközben a lakosságszám enyhén nőtt. A községben nincs munkanélküliség, mindenki fenntartja magát valahogy, s mivel közmunkás sincs, így télen még a havat is maga a polgármester takarítja el az útról.
A közeljövőt érintő terveiről Miklós Aladár elmondja, hogy hamarosan megkezdik a játszótér építését, és egy falumúzeumot is kialakítanának, amihez már megvásároltak egy régi parasztházat. Itt különböző rendezvényeket is tartanának a jövőben.
A falu első írásos említésének évfordulóját a község mindig testvérgyülekezeteivel közösen ünnepli meg. Ezek közé tartozik Kisújszállás, az erdélyi Négyfalu, a kárpátaljai Salánk, a vajdasági Pacsér. Minden évben más településen tartják meg a találkozót, amelyre így ötévente kerül sor Felsőrásban. Többször vezetett a településen keresztül a Honismereti Kerékpártúra, amely a tervek szerint az idén is útjába ejti a falut.
Ébresztő, Nyugat-Szlovákia!
– mutat rá Miklós Aladár, s szavait a májusi EP-választás adatai is igazolják, ugyanis a 37,38%-os részvétel az országos átlagnál jóval magasabb.
– zárja végül a polgármester, aki 29 éve ebben a szellemben igyekszik vezetni és megőrizni a községét.
Az írás megjelent a Magyar 7 2019/24 számában.
