Fejes Gábor kerékpárversenyző a garamtolmácsi klub színeiben halmozza a sikereket

2021. május 22., 12:41
Kaszmán Zoltán

A hamarosan 32. életévébe lépő Fejes Gábor a közelmúltban szerezte meg a magyarországi Hegyi Országos Bajnokság elit bajnoki címét. Az országúti kerékpárversenyző hétszeres országos bajnoknak mondhatja magát, a magyar színeket több világversenyen is képviselte; jelenleg az 1958-as alapítású garamtolmácsi Spartak kötelékébe tartozik. Vele beszélgettünk.

2010 óta versenyzel a profik között, bár már a 2008-as év folyamán is kiváló eredményeket értél el. Hogyan jött képbe esetedben a kerékpáros versenysport?

A kerékpársporttal való kapcsolatomra nincs egy klasszikus történetem. Nálam meglátni és megszeretni alapon jött az egész. Nem jövök sportos családból, a szüleim nem sportoltak. Vonzott a sportolói életvitel és mentalitás, szerettem volna valami kiemelkedőt elérni a teljesítményemmel. A labdajátékok nem az én világom, így az állóképességi sportok felé fordultam. Úsztam, atletizáltam, duatlonoztam, majd láttam a tévében egy kerékpárversenyt, s azonnal megtetszett. A szüleim Szlovákiában vásároltak nekem egy Dema márkájú kerékpárt, amiért a mai napig hálás vagyok nekik. Azzal kezdtem el első edzéseimet. Élveztem; mindenem volt a bringa, de

már akkor azt mondtam magamnak, hogy nemcsak egy kerékpáros akarok lenni, hanem versenyző, sőt nem csupán jó versenyző, hanem a legjobb.

Így utólag visszatekintve örülök és büszke vagyok azokra az eredményekre, amiket elértem. Ha az életben több a szerencsém, akkor sokkal több is összejöhetett volna, de jó volt ez így is…

Mi a különbség a kerékpársport egyes szakágai, az országúti kerékpárverseny, cyclo-cross, hegyi verseny, stb. között, és te melyik kategóriákban versenyzel?

Én elsősorban országúti versenyzőnek tartom magam, de rendszeresen részt veszek cyclo-cross, és MTB versenyeken is, ahol már több országos bajnoki címet és versenygyőzelmet szereztem.

Az országúti versenyek a tavaszi-nyári-őszi időszakban zajlanak, amikor meleg az idő. Helyszínei a közutak, ahol rendeznek mezőnyversenyeket, amin minden versenyző együtt indul, s a célvonalon elsőként áthaladó nyer. Vannak egyenkénti indítású versenyek is, ahol a távot a legrövidebb idő alatt teljesítő versenyző lesz a győztes. Az MTB némiképpen hasonló, csak nem a közúton, hanem erdei ösvényeken és épített pályákon zajlanak a versenyek. A cyclo-cross kilóg ezek közül, átmenetet képez az országúti és az MTB között. Itt a versenyeket télen rendezik, egy órát kell teljesíteni egy épített körpályán. Változatosak a terepviszonyok: sár, murva és technikai elemek is nehezítik a versenyzők dolgát. Speciális kerékpárt használunk, amely úgy néz ki, mint egy országúti, de megbirkózik a terep nehézségeivel. Nagyon látványos és izgalmas szakág, ám sokan csak felkészülésnek használják a nyári főszezon előtt.

Budapestiként miként kerültél kapcsolatba a szlovákiai Garamtolmáccsal, illetve a Spartak nevű helyi klubbal?

Budapesten születtem, de egy Borsod megyei kis faluban élek, tehát nem vagyok felvidéki származású.

Gyerekkoromban szüleimmel rengeteget voltam Szlovákiában. Nagyon sokat kirándultunk, bejártuk az egész országot. A mai napig lenyűgöz Felvidék szépsége, városai, természeti értékei, az ott élő emberek közvetlensége és vendégszeretete.

Annak története, miként kerültem Garamtolmács CK Spartak Tlmače nevű csapatához, a közelmúltba nyúlik vissza. A kerékpáros nevelőegyesületem egy egri székhelyű klub volt. Szlovákia közelsége okán és amiatt, hogy minél többet tudjunk versenyezni, adta magát a lehetőség, így 2008-tól elkezdtünk járni a szlovákiai kerékpáros versenyekre. Ezt a szokásunkat az évek során mindvégig megtartottuk. Ebből kifolyólag nagyon sok versenyen vettem részt a határon túl, s ezeken rendszerint eredményes is voltam. Az évek elteltével már természetesnek vették a jelenlétemet, és tudták is, hogy számolni kell velem a versenyeken. Idővel én is megismerkedtem a szlovákiai versenyzőkkel; a kezdeti ellenfelekből mára barátok lettek, sokukkal ápolok jó viszonyt. Ennek köszönhetően jött egy felvetés a garamtolmácsi klub részéről, hogy mi lenne, ha náluk folytatnám sportolói pályafutásomat. Akkor erre nem bólintottam rá, mert már hét éve stabil helyem volt egy budapesti klubnál. A fordulatot a 2017-es év hozta meg, amikor az akkori csapatomból egy belső konfliktus következtében, aminek mi, a klub versenyzői vétlen elszenvedői voltunk, többedmagammal elbocsájtottak. Csapat nélkül maradtam, így új lehetőségek után néztem, s megkerestem a CK Spartak Tlmače egyesületét, ahol szívesen láttak. Azóta már a negyedik szezonomat kezdem a színeikben.

Többek között Olaszországban, Szerbiában és Dél-Afrikában is versenyeztél. Mit tekintesz a legnagyobb sikerednek?

Nem tudnék egy pillanatot kiemelni, hiszen mind különleges a maga nemében, akár kicsi, akár nagyobb sikerről legyen is szó.

Büszke vagyok arra, hogy az egyenkénti időfutam számában összesen hét darab Országos Bajnoki címet szereztem; ebből hármat az U23-as kategóriában, négyet pedig – zsinórban – a felnőttek között.

Talán azt emelném ki, hogy mindezt saját erőből és saját tehetségből értem el. Remek érzés volt mindazokra a helyekre eljutni, ahol voltam, részt venni világversenyeken, felállni a dobogó legfelső fokára.

És ami a szlovákiai versenyeket illeti?

Ha a szlovákiai versenyeket nézem, több Szlovák Kupa győzelmet szereztem, s részt vettem már a Szlovák Körversenyen is.

A garamtolmácsi klub tagjaként mennyi időt töltesz a városban vagy a környékén?

A vírushelyzet miatt mostanában, sajnos, nem sokat, bár jól ismerem a környék útjait, nagyon sokat edzettem rajtuk az elmúlt években. Az edzésmunkámat zömével egyénileg végzem otthon; a Bükk-hegység északi részén található kis falu térsége, ahol jelenleg is élek, véleményem szerint Magyarország egyik legszebb vidéke, kerékpározás szempontjából pedig az egyik legjobb edzőterepe. Időről időre természetesen a többi klubtaggal együtt is tartunk közös edzéseket, edzőtáborokat, ahol mindig nagyon jó a hangulat. Igyekszem tartani a kapcsolatot a szlovákiai magyar versenyzőkkel is, igaz, jelenleg inkább csak az internet segítségével.

Versenyzőként mivel jár az, hogy tagja vagy egy csapatnak, egy klubnak?

Versenyzőként az egyesületünk képviselete a dolgunk azokon a versenyeken, amelyeken a klub elindít bennünket. Ehhez biztosítják a kerékpárt, a felszerelést, a ruházatot, az útiköltséget és a nevezési díjakat. Nekünk az a feladatunk, hogy megfelelően felkészüljünk, s igyekezzünk a lehetőségeinkhez mérten eredményesen szerepelni. Fontos, hogy az egész csapat jól tudjon együttműködni, hiszen ha ez nincs meg, az széthúzáshoz vezethet. Nálunk ez, szerencsére, nem szokott előfordulni…

Hogyan látod, Szlovákiában milyen szintet képvisel a tolmácsi klub?

Véleményem szerint egy erős és jól működő klub vagyunk, amelynek jelenleg biztos helye van a legjelentősebb szlovákiai klubok sorában.

A klub helyzete viszont, sajnos, nem egyszerű. Ilyen erős konkurencia mellett nehéz fennmaradni, de – gondolván a jövőre – mi is beindítottuk utánpótlás-nevelő programunkat, amelybe szeretettel várjuk a kerékpározni vágyó fiatalokat.

2021 áprilisában abszolút győzelmet arattál Magyarország Hegyi Bajnokságában. Parádról indulva 17 kilométert tettetek meg a Kékestető parkolójáig. Hogyan értékeled a versenyt, illetve a teljesítményed?

A versenyt megelőzően éreztem, hogy ez az én napom lehet. Egy nagyon jó alapozási időszakon vagyok túl, sikerült megvalósítani az addig kitűzött céljaimat, fizikálisan és mentálisan is összeszedett voltam. Az időjárás nem fogadott minket a kegyeibe. Reggel is hideg volt, és a rajt pillanatában elkezdett esni az eső. A korábbi évekhez képest most nyugodtabb volt a mezőny. Kevesebb volt a rángatás, a tempóváltás, a szökési kísérlet, de a tempó magas volt, abból is látszik, hogy sokan lemorzsolódtak, mire felértünk Mátraházára. Nekem nagyon könnyedén esett aznap, míg a többieknek voltak nehézségeik. A Mátraháza utáni meredekig csak megbújtam a mezőnyben és figyeltem az eseményeket. A meredeken már fokozódott a tempó, és az élen csak maréknyian maradtunk. 2 kilométerrel a vége előtt ritmust váltottam, amit a többiek nem tudtak lereagálni, és el tudtam távolodni tőlük. Előnyömet megőriztem a célig, megnyerve ezzel a versenyt. Nagyon örültem neki, de ugyanakkor el is fáradtam, a győzelem mégis kárpótolt a fáradtságokért.

Mivel foglalkozol, amikor éppen nem kerékpáron ülsz?

Hétközben dolgozom, s közben a sportedzői tanulmányaimat folytatom; éppen a záróvizsgámra készülök. Az edzéseimet munka után végzem.

Szakmai tapasztalatommal és tudásommal szeretném segíteni a jövő és a jelen feltörekvő kerékpárosait céljaik elérésében. Jelenleg nyolc versenyző felkészülését irányítom, de reménykedem benne, hogy idővel ez a szám gyarapodni fog.

Szabadidőmben igyekszem megtalálni az egyensúlyt a munka és a pihenés között. Szeretek olvasni, a kertben dolgozni, kirándulni, időt tölteni a természetben. Az igazi hobbim pedig a motorozás, amit imádok.

Mik a további céljaid, terveid?

A jövőben szeretnék a sport közelében maradni, mint versenyző és mint sporttal foglalkozó szakember. Az elkövetkező versenyekről még nem tudok nyilatkozni; a vírushelyzet, sajnos, a mi sportágunkat is megnehezítette. Remélem viszont, hogy hamarosan visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Ezzel együtt az egészen biztos, hogy a Szlovák Kupa fordulóin indulni fogok…

Kövesse facebook oldalunkat is!