Fedezzük fel a Dévényi-tetőt!

Különösen előnyös földrajzi elhelyezkedésének, illetve optimális éghajlatának köszönhetően a régió legrégebben lakott területei közé tartozik. A bronzkorban erre vezetett a borostyánút kereskedelmi útvonal.

A Dévényi-tető minden pozsonyi túrázó és erdőjáró számára jól ismert. A természetvédelmi területen keresztül 4 kilométer hosszú turistaösvény vezet. Viszonylag kis területe ellenére a környék közkedvelt kirándulóhelyének számít. Csodás látnivalói nemcsak a túrázókat, de a családokat is vonzzák, ami elsősorban gazdag növény- és állatvilágának köszönhető. Emellett a helyszínről remek kilátás nyílik Pozsonyra és tágabb környékére.

A terület természeti értékei már a múltban is felkeltették a természettudósok, főképpen a botanikusok figyelmét. A helyi növényvilágot Charles de L’Écluse, kora legnagyobb botanikusa tanulmányozta a XVI. században. A ritka és különleges növényfajok feljegyzései mellett felfigyelt azok számának a csökkenésére is, illetve figyelmeztetett az értékes természeti terület szigorú védelmére. A Dévényi-tető különleges növényvilágáról Ortvay Tivadar is megemlékezik Pozsony vármegye természetrajzi viszonyaival kapcsolatos feljegyzéseiben: „Híres főleg a dévényi Nagytető növényzete, melynek meszes talajában a pozsonyi hegyekétől sajátszerűen eltérő növényzet virúl. E hegy ormai és lejtői dús virágszőnyeggel borítván nyaranta, s kevés hely van hazánkban, hol a természetkedvelő édesebb és zavartalanabb örömeket élvezhetne, mint itt, hol szemei messze elkalandozhatnak a tágas Morva-lapályon, a Duna mosolygó vidékén, a festői Lajta-hegységen, miközben érzékeit a bájos növényvilág zamatos, fűszeres illata gyönyörködteti. A mily dús, oly sajátos is a Nagytető virágvilága.”

A Dévényi-tetőn az eredeti, melegkedvelő tölgyfaerdők vannak túlsúlyban, a molyhos tölgy, a kocsányos tölgy és a cserfatölgy.  Zoogeográfiai szempontból különleges helynek számít, ahol több ezer állatfaj él. Különösen a melegkedvelő és szárazságtűrő csigafajok gazdag közösségével találkozhatunk itt nagy számban, amelyek számára a mészkőalapú és déli fekvésű terület kiváló biotópot teremt. Ilyen a csúcsos házú zebracsiga, a vonalkázott házú pannon csiga, vagy a hamvas magcsiga.

Az itteni fauna legjelentősebb részét a rovarok képezik. Az itt élő különlegesebb fajok közé tartozik a ragadozó fűrészeslábú szöcske, amely Szlovákiában a legnagyobb szöcskefajnak számít, és akár a 7 centimért is elérheti. Védettségét méretén kívül érdekes élettani tulajdonságának köszönheti: a nőstény egyedei szűznemzéssel szaporodnak. A figyelemre méltó fajok közé tartozik az imádkozó sáska is. Nagy étvágyú, kíméletlen ragadozóként ismert, amely akkora nagyságú rovarokat is képes megtámadni, mint saját maga.

A lepkék és a bogarak is nagy számban vannak jelen a védett területen. A Dévényi-tetőn több mint 600 lepkefaj él. A legszebb és a legkülönlegesebb fajták közé tartozik a fecskefarkú lepke, a kis apollólepke, továbbá a pávaszemek, a gyöngyházlepkék, avagy a díszes tarkalepkék családjába tartozó pompás fajok. Emellett több mint 380 bogárfaj található itt, amelyek közül többen a védett és ritka fajok közé sorolhatók.

Említsük meg a nagy szarvasbogarat, amely az európai kontinens legtermetesebb bogara, vagy a nagy hőscincért, amely Európa egyik legszebb és legnagyobb bogara. De megtaláljuk itt a ganajtúró vagy galacsinhajtó bogarat is, amelynek életmódja hasonlít az afrikai szkarabeuszéhoz. A nőstény bogár galacsinjába helyezi el a petéit, amit elás egy gödörben, így biztosítva lárvája számára az élelmet. A színpompás bogarak sorát gazdagítja a kék nünüke is. E fémesen csillogó, kék színű bogárral azonban jobb óvatosan bánni, mert ha fenyegetve érzi magát, méreganyagot bocsát ki, amely duzzanatokat és hólyagosodást okozhat a bőrön.

A Dévényi-tető száraz lejtőin találkozhatunk a szintén védett fajként számontartott zöld gyíkkal, amely nevét feltűnő, világoszöld pikkelyeiről kapta. A hím a nász időszakában a szája körül és a torkán látványos kék színezetet kap. Az említett hüllő Szlovákiában a legnagyobb gyíkfajnak számít, testhossza akár a 40 centimétert is elérheti. A hegyes és erdős területet az erdei sikló is kedveli. Szlovákia legnagyobb kígyófajáról van szó, amely akár két méter hosszúságúra is megnőhet. A madárfajok közül gyakoriak a cinkék, a füzikék, a pintyek, a légykapók és a tengelicék. A hegytető meleg, napsütötte domboldalain csodás színekben pompázó méhészmadarak (gyurgyalag), a sűrű erdőkben pedig olívazöld tollazatú hamvas küllők röpködnek sűrű szárnycsapásokkal.

A ritka fajok közül a sziklákon fészkel a vörös vércse, az erdőben pedig ege-részölyvvel találkozhatunk. A kövirigó hímjei könnyen felismerhetők jellegzetes kék-vörös-fehér mintázatukról. Gyakori vendég errefelé a nagy testű ragadozó, a kerecsensólyom is. Az emlősök közül a Dévényi-tető erdeiben és rétjein gyakori a gímszarvas, az őz, a vaddisznó és a vörös róka.

A hegytető déli és délnyugati lejtőjén füves sztyeppe terül el, amely különböző fűfajoknak kedvez. Tavasszal a hegyoldalt szőnyegként borítja be az egyik legszebb vadvirág, a selymes fényű sárga hérics. A zöld fűből kikandikál a kék kökörcsin és a rózsaszín virágú hangyabogáncs. Az apró nőszirom kék, sárga és fehér virágai az itteni homokos lejtőket színesítik, de megtaláljuk errefelé a homoki fátyolvirágot is. A sömörös kosbor, amelyet erős illatú, hengeres virágfürtök jellemeznek, ugyancsak szembeötlő látványt nyújt a réteken. Ezek a virágok a védett növényfajok közé tartoznak.

A Dévényi-tető és környéke tehát változatos szabadidős és turisztikai lehetőségeket kínál Pozsonyban az év minden szakaszában. A gyerekek számára kiváló terepként szolgál a természet megismerésére. A festői környezet mellett a hegytetőről remek kilátás nyílik az ausztriai Morva-mezőre, akárcsak a Dévényi várra is.    

Megjelent a Magyar7 2020/45.számában.