Fájdalomból nőtt életfa
Kisfia elvesztését nem tehetetlen gyásszal, hanem mások segítésével próbálta feldolgozni. Lőrincz Zsuzsanna évek óta szervez véradásokat Királyhelmecen – és ezzel életeket ment.
Van veszteség, amely után az ember legszívesebben bezárná maga mögött a világ ajtaját. Nem azért, mert nem marad benne szeretet, hanem mert túl sok a fájdalom. Egy gyermek elvesztése ilyen. Olyan határ, amelyet kívülről talán megérteni sem lehet igazán, nemhogy átérezni.
Lőrincz Zsuzsanna tizenhét évvel ezelőtt veszítette el hároméves kisfiát, aki leukémiával küzdött. A tragédia után sok más irányt vehetett volna az élete, a gyász visszahúzhatta volna, elzárhatta volna másoktól, ahogy az gyakran megtörténik azokkal, akiknek túl korán kell szembenézniük a legnagyobb veszteséggel. A fájdalom azonban idővel cselekvésre ösztönözte.
Arra, hogy más gyermekeken, más családokon segítsen, és ezzel valamelyest a saját fájdalmát is enyhítse. Véradásokat kezdett szervezni, s ez számára nem egyszerűen feladat lett, hanem a gyógyulás egyik útja – olyan folyamat, amely máig tart.
Királyhelmecen május 20-án ismét véradásra hívták azokat, akik segíteni tudnak. A városban ez önmagában már nem számít rendkívülinek: az önkéntes véradásnak hosszú évek óta kialakult rendje van, a donorok tudják, mikor számíthatnak a következő alkalomra, és sokan készülnek is rá.
A májusi véradás azonban ezúttal nem a megszokott időpontban zajlott. Soron kívüli alkalmat szerveztek, miután hírt kaptak arról, hogy egy volt királyhelmeci lakos kislányának sürgősen vérre van szüksége. A gyermeket leukémiával diagnosztizálták, állapota miatt pedig gyors segítségre volt szükség.
A felhívásra tizennyolcan érkeztek, közülük tizenhatan adhattak vért. Egy ilyen esetben minden egység különösen sokat jelent: kisgyermekeknél a levett vért nem egyszerre használják fel, hanem kisebb mennyiségekben, így egy-egy donor segítsége több kezeléshez is hozzájárulhat.
A királyhelmeci véradásoknak azonban nemcsak a mostani sürgős eset ad különös súlyt. Ami igazán sajátossá teszi ezt a Bodrogköz szívében évek óta működő kezdeményezést, az a történet, amelyből elindult. A rendszeres véradásokat Lőrincz Zsuzsanna indította útjára 2010-ben. Azóta több tucat alkalommal hívták véradásra a helyieket, új donorok csatlakoztak, fiatalok indultak el ezen az úton, és sokan közülük máig visszatérnek.
Zsuzsanna történetében a jótékonyság forrása egy mély, személyes veszteség. Hároméves kisfia leukémiával küzdött, betegsége idején sok vérre volt szüksége. A kisfiút végül nem sikerült megmenteni.
Egy évvel később a családban ismét megjelent a betegség, és Zsuzsanna akkor szervezett először véradást. Amit saját gyermekéért már nem tehetett meg, azt más gyermekekért, más családokért próbálta megtenni.
– Nagyon jó kapcsolat alakult ki a kassai Nemzeti Transzfúziós Szolgálat (NTS) munkatársaival, évek óta együtt dolgozunk, és ők is szívesen járnak Királyhelmecre. A decemberi véradásoknak például már egészen családias hangulatuk van: olyankor Mikulás is érkezik, a véradók kis csomagot kapnak, a kassaiak pedig sokszor szinte versengenek azért, ki jöhessen hozzánk. De ezt természetesen nem egyedül csinálom. Nagyon hálás vagyok Pataky Károly polgármesternek, aki évek óta természetesnek veszi, hogy a városháza nagytermét ingyen rendelkezésünkre bocsátja. Želinský József alpolgármester is töretlenül segít, minden alkalommal ebédet biztosít az NTS munkatársainak. Ott vannak mellettem az állandó segítőim is, Kondás Kocsis Gabriella, Borisza Brigitta és Sačko Éva, akikre mindig számíthatok.
Zsuzsanna akkor is rendszeresen szervezett véradást, amikor Kassán, az Ipari Iskola kollégiumában dolgozott.
– Fontos volt számomra, hogy a fiatalokat is elindítsam ezen az úton, és nagyon jó érzés látni, hogy többükből azóta is rendszeres véradó lett. Öt éve már nem dolgozom ott, de külön öröm számomra, hogy a hagyomány nem szakadt meg, a kollégiumban továbbviszik, amit elkezdtünk. Ugyanígy megmaradt a Rákellenes Liga országos gyűjtése is, amelyet annak idején szintén én indítottam el a kollégiumban. A diákok önkéntesként kapcsolódnak be az akcióba, gyűjtik az adományokat, majd eljuttatják azokat a ligához. A nagykövesdi Bettes Bence még a kassai kollégiumban, nálam kezdett vért adni. Azóta is lelkiismeretesen jár, Királyhelmecre is eljön, és nemrég elérte a tizedik véradását, így megkapta a plakettjét.
A királyhelmeci véradások köré valódi segítő háló épült. Lőrincz Zsuzsanna becslése szerint legalább hatvan-hetven új véradót sikerült megszólítania, sokan pedig éppen ezeken az alkalmakon adtak először vért. Közülük többen mára plakettes véradókká váltak. Volt olyan alkalom, amikor nyolcvanan is eljöttek, egyszer pedig száz fölé emelkedett a jelentkezők száma, amikor konkrét királyhelmeci betegeknek kellett segítséget nyújtani.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek különösen gyorsan mozdulnak, ha névhez, archoz, családhoz kötődik a segítségkérés. Ilyenkor nem elvont ügyként tekintenek a véradásra, hanem pontosan tudják, kinek és miért van szüksége rá. Lőrincz Zsuzsannát gyakran keresik olyan esetekben is, amikor például műtét előtt álló betegnek van szüksége vérre. Mint mondta, szívműtét előtt sokszor több személyt is kérnek a hozzátartozóktól, akik célzottan az adott beteg javára adnak vért.
A segítés idővel más irányokba is továbbágazott. Lőrincz Zsuzsanna még Kassán ismerkedett meg a Svetielko Pomoci Alapítvánnyal, amely daganatos betegséggel küzdő gyermekeknek és családjaiknak nyújt segítséget. A kapcsolat azóta is megmaradt: 2023 decemberében Királyhelmecen is gyűjtést szerveztek az alapítvány javára. A véradáson és a város hagyományos ünnep előtti rendezvényén összesen 510 euró gyűlt össze, amelyet új EKG-készülék vásárlására fordítottak.
Zsuzsanna szerint fontos lenne az is, hogy minél többen merjenek kérdezni, utánajárni annak, adhatnak-e vért. Sokan eleve kizárják magukat valamilyen régi betegség vagy bizonytalanság miatt, pedig több esetben kiderülhet, hogy mégis alkalmasak véradónak.
– Aki például gyerekkori sárgaságon esett át, annak sem kell rögtön feladnia. El lehet menni az NTS központjába, megvizsgálják a vért, és kiderül, adhat-e az illető. A vért feldolgozáskor nagyon sok mindenre átvizsgálják, és ha valamit találnak, az ember segítséget kap, hogy hová forduljon. Akár időben kiderülhet egy olyan probléma, amely kezelhető. Én ezt mindenképpen pozitívumnak tartom – mondta.
A segítés Zsuzsanna életében ma már nem csak a véradásokhoz kapcsolódik. Jelenleg Leleszen tanít, közben különböző fejlesztő módszereket tanul, és hosszabb távon egy királyhelmeci fejlesztőközpont létrehozásában gondolkodik, ahol gyermekekkel foglalkozhatna.
Mint mondja, még sok tanulás és munka áll előtte, de ugyanaz a szándék vezeti, mint a véradásoknál: ha a saját gyermekén már nem tudott segíteni, más gyermekeknek szeretne támaszt nyújtani.
Megjelent a Magyar7 2026/23. számában.
