Éva az ártézi kútnál – Lipcsey György alkotásával újult meg Vágfarkasd egyik jelképes helye
Több mint egy évszázada ad vizet Vágfarkasd lakóinak a település ártézi kútja, amely most megújult környezetben, Lipcsey György szobrászművész Éva című alkotásával vált a falu egyik új közösségi terévé. Az ünnepélyes átadón Restár János polgármester idézte fel a kút történetét és a közelmúlt településfejlesztéseit, a szobrot és a kutat pedig a helyi katolikus és református lelkipásztor áldotta meg. Az eseményt követően Lipcsey György munkáiból kiállítás nyílt a helyi könyvtárban.
Restár János polgármester az ünnepélyes átadón emlékeztetett arra, hogy az előttük álló ártézi kutat mintegy öt generációval korábban fúratták a település elődei.
A 373 méter mély kút immár körülbelül 120 éve szolgáltat ivóvizet a farkasdiaknak. A kút formáját az évtizedek során többször át kellett alakítani, elsősorban a víznyomás folyamatos csökkenése miatt, a most kialakított megoldással azonban hosszabb távra terveztek.
A polgármester beszédében az elmúlt három év fejlesztéseit is összekapcsolta a víz gondolatával. Mint elmondta, megújultak a település parkjai és piacának környezete, az ártézi kutat pedig teljesen felújították. A központba hulló csapadékot hat, egyenként tizenegy köbméteres föld alatti tartályban gyűjtik, amelyekbe szükség esetén az ártézi kút vize is elvezethető. Ebből öntözik a közterületek növényzetét. A parkok átalakítását és a települési környezet fejlesztését európai szinten is elismerték az Entente Florale Europe keretében.
Az új kútszobor alkotója, Lipcsey György neve nem először kapcsolódik Vágfarkasdhoz. A művész és a település együttműködése több évtizedre nyúlik vissza.
Lipcsey felidézte, hogy farkasdi munkáinak sora mintegy huszonhat évvel ezelőtt kezdődött az első világháborús emlékmű helyreállításával. Később több alkotása és restaurátori munkája is helyet kapott a faluban, köztük a település 900 éves évfordulójára készült Életfa.
Restár János szerint nem véletlen, hogy az Életfa után ismét Lipcsey Györgyöt kérték fel egy olyan mű létrehozására, amely hosszú távon meghatározhatja a település egyik központi helyszínének arculatát.
A kútnál álló bronzszobor Évát ábrázolja. A most elkészített, mintegy 85 centiméter magas mű egy korábbi, kisebb Lipcsey-alkotás nagyobb változata. A választás mögött tudatos szimbolika húzódik: a bibliai Éva neve a mű értelmezésében az élethez, az emberi lét kezdetéhez kapcsolódik, a víz pedig ugyancsak az élet egyik legalapvetőbb jelképe. A polgármester beszédében arra is rámutatott, hogy Éva története az Édenkerthez kötődik, amelyet a bibliai hagyomány szintén a víz jelenlétével kapcsol össze. Így a forrás mellett álló nőalak nem egyszerű díszítőelem, hanem a víz életadó szerepét is megjeleníti.
A gránittalapzaton ennek megfelelően bibliai idézet olvasható magyarul és szlovákul:
„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.”
Lipcsey György számára maga a kút vize is részesévé vált az alkotás további alakulásának. A művész elmondta, hogy amikor néhány héttel korábban felszerelték a bronzszobrot, annak felülete még a bronzra jellemző barna, fényes színt mutatta. A különleges összetételű víz hatására azonban hamarosan zöldes patina kezdett kialakulni rajta. Mint fogalmazott, ez a természetes változás idővel tovább formálja majd a szobor megjelenését, és szerinte „ez még egyre szebb lesz majd”.
A szobrász arra is kitért, hogy egy település és annak vezetése részéről mindig szükség van bizonyos nyitottságra ahhoz, hogy egy műalkotás valóban helyet kaphasson a közösségi térben. Az Éva esetében ezt a befogadókészséget megtapasztalta, és az első visszajelzések alapján a farkasdiak is elfogadták az új alkotást.
Az alkotás létrejötte ugyanakkor több ember közös munkájának eredménye. Restár János külön megköszönte Csémy Olivér építész tanácsait, Balog Lajos és munkatársai kivitelezői munkáját, Ondrusek Ferenc ötleteit, valamint Bélai Tibor marcelházi kőfaragó munkáját, aki a gránittalapzatot és annak feliratait készítette.
Az ártézi kút átadását megelőző Szent István-napi megemlékezésen Szőke Szórád Petra, a Magyar Szövetség polgármesterjelöltje is ünnepi beszédet mondott. Gondolataiban elsősorban arra kereste a választ, milyen értékek mentén őrizhető meg egy helyi közösség a következő évtizedekben.
Felidézte, hogy Vágfarkasdon immár tizenharmadik alkalommal tartanak önkormányzati Szent István-megemlékezést az Életfánál. Beszédében ugyanakkor nemcsak a múltról szólt, hanem arról is, mit jelenthet Szent István öröksége a ma élők számára.
Szőke Szórád Petra a helyi közösség jövőjével kapcsolatban a népesség és a magyar közösség arányának változására is felhívta a figyelmet. Beszédében úgy fogalmazott: a kérdés nem csupán az, hogy az elmúlt tizenhárom év hosszú időnek számít-e, hanem az, hogy tizenhárom év múlva is természetes lesz-e Vágfarkasdon a közösségi megemlékezés és a hagyományok továbbadása.
Szent István intelmeiből kiindulva a befogadás, a közösséghez tartozás és az értékrend kérdéséről is beszélt. Szavai szerint a több mint ezeréves örökség ma sem pusztán történelmi emlék, hanem olyan erkölcsi alap, amelynek a mindennapi döntésekben is szerepe lehet.
– fogalmazott, hozzátéve, hogy tisztesség nélkül nincs bizalom, közösség és jövő. Beszédének egyik központi gondolata az volt, hogy a gyorsan változó, egymással versengő véleményekkel és információkkal teli világban felértékelődnek azok az alapértékek, amelyek hosszú távon képesek megtartani egy közösséget: a hit, a becsület, a műveltség, a türelem és a felelősség.
