Eszterkéért énekelt Vadkerti Imre és baráti köre
Vágfarkasdon nagyszabású gálával köszönték meg az Erdélyi lelkészházaspár legkisebb leányának, Eszterkének nyújtott gyors és rendkívüli közösségi segítségnyújtást. A gyermek beteg szíve olyan páratlan összefogásra késztette az embereket, amelyre ritkán akad példa. Az ünnepi esten vendégszereplő Vadkerti Imre szerint az emberekből nem veszett ki a jóakarat.
A vágfarkasdi református lelkészházaspár hetekkel ezelőtt kért segítséget a közösségtől, mikor kiderült, több mint hatvanezer euróra van szükségük hároméves Eszterke lányuk életmentő szívműtétjéhez. A szükséges összeget egyházi és civil közösségek, szervezetek, magánemberek, művészek és jólelkű segítők páratlan összefogásának köszönhetően rendkívül hamar sikerült összegyűjteni. Eszterke műtétje sikeresnek bizonyult, a kislány már hazatérhetett a linzi klinikáról és szerettei körében lábadozik, megsegítői áldásos imáival és jókívánságaival kísérve.
A páratlan összefogást látva a mátyusföldi és csallóközi művészbarátok és az Erdélyi házaspár egy köszönőestet szerveztek Vágfarkasdon, ahol a résztvevők együtt örvendezhettek és élvezhették a környék művészeinek katartikus előadásait, a gálaesten mindenki Eszterkéért, családjáért és a nagy bajban egy szívként dobbanó közösségért adott elő.
A hálaadó alkalom méltóságát a színültig megtelt kultúrházban a vágfarkasdi dalárda énekei adták meg, majd Erdélyi Anita, tiszteletes asszony, Eszterke édesanyja köszöntötte az egybegyűlteket, aki nagy csodának nevezte azt az összefogást, amelynek az elmúlt hetekben tanúi lehettek. Az édesanya elmondta, amikor kislányuknak az Eszter nevet adták, amely azt jelenti „csillag”, még nem sejtették, hogy ez a kis élet a nevének a jelentését küldetésként teljesíti majd be, hogy kicsi babaként Isten fényét fogja árasztani a családban és az őket körülölelő széles közösségben.
„A világosság a sötétségben fénylik. A mi életünkben is, a lelkünket legmélyebben megrázó szomorúságot, aggodalommal átvirrasztott éjszakákat kellett megélnünk, hogy megláthassuk ennek a kicsi csillagnak a fényét, amelyen keresztül Isten fénye világított ránk. Visszatekintve a próbákkal megterhelt hónapokra, elmondhatjuk, hogy életük legnehezebb periódusa egyben a legáldásosabb is volt” – erősítette meg a tiszteletes asszony a közösségben azt a hitet, hogy az ember megérzi, ha Isten a közelben van.
Erdélyi Anita hozzátette, lelkészként ezekben az időkben értették meg, milyen az, amikor egy közösség felemeli és hordozza a másikat. Az édesanya, akit Eszterke kálváriája a legmélyebben érintett, hálás szívvel köszönte meg mindenkinek az imákat, a támogató szavakat és a lelki segítség mellett az anyagi hozzájárulásokat is. Az Erdélyi házaspár szerint az összefogás akkora mértékeket öltött, amit már nem lehet szavakban kifejezni.
„Úgy gondolom, az sem véletlen, hogy Eszterkénknek éppen a szívével van a baj, hiszen a szív a szeretet jelképe. Eszterke a maga esete folytán nagyon sok embernek megnyitotta a szívét és összekapcsolt bennünket a szeretet által. A kislány által eggyé tudtunk lenni a szeretetben egy olyan időszakban, amikor az érdekek különböző csoportokra bontják az embereket” – zárta le köszönő beszédét a tiszteletes asszony majd áldást adott a jelenlevőkre.
A gálaesten a farkasdi dalárdát követően a negyedi Napsugár kórus énekelt csengő hangon, majd a kamocsai nótaénekesek, Szabó Árpád és Gál László foglalták el a színpadot és adtak ízelítőt a nótás kedvű közönségnek.
Az ünnepi est második felében a Kormorán együttes énekese, Vadkerti Imre és baráti köre léptek színpadra és énekelték be magukat mindenki szívébe. Vadkerti Imre, akinek honlapján már hetekkel ezelőtt megjelent Eszterke történetének ismertetője és a segítségre való felhívás, egy kis dobozt hordott magával a fellépéseikre, amelybe bárki elhelyezhette az Eszterkének szóló támogatását.
A Kormorán frontembere a vágfarkasdi gálára Zsapka Attila, Derzsi György, Sipos Dávid és Jónás Csaba, Wass Albert díjas versmondó társaságában érkezett. Míg a zenészek és énekesek katartikus hatás alá vonták a közönséget és legendás hangorgánumukkal betöltötték a teret, addig Jónás Csaba lélegzetelállító szavalatai alatt mély csend uralta a teret, amelyet csak a tökéletes előadásért járó tapsvihar tört meg. Vadkerti Imre és baráti köre jó egészséget kívánt Eszterkének és azt, hogy „nőjön nagyra”.
Vadkerti Imre elmondta portálunknak, a teológiát tanuló Bálint fiától tudta meg, hogy baj van az Erdélyi családban, akikkel jó barátságban állnak. A baráti körrel karöltve, felelősségteljes apaként próbálták magukat beleérezni a helyzetbe, és egy percig nem volt kérdéses, hogy vállvetve segíteni fognak és közösen karolják fel az ügyet a kultúra világában.
„Állandóan azt halljuk, hogy a világ rossz, az emberek érdektelenek, nem törődnek senkivel. Az Eszterke kálváriája során kialakult összefogás visszaadta a hitemet és folyamatosan azt juttatja eszembe, hogy nincs minden elveszve. Megtapasztaltuk azt, hogy nemzetiségtől függetlenül, Kárpát-medence szerte, Európa szerte jöttek, és segítettek az emberek. Még nincs elveszve a világ” – üzente minden jóakaratú embernek Vadkerti Imre.
