Értjük egymást – A művészet nyelvén
Három helyszínen, több országból érkező művészek és fiatal alkotók részvételével zajlott idén a Rovás Nemzetközi Nyári Szabadegyeteme. A Tihanyban, Gombaszögön és Debrődön megvalósuló program egyszerre volt alkotótábor, művészeti szimpózium és nyitott szellemi műhely.
A Rovás több mint egy kulturális egyesület; közösségi tér, alkotóműhely, találkozási pont és szellemi műhely egyszerre, vallja Szabó Ottó, az egyesület elnöke. Évtizedek óta dolgoznak azon, hogy a művészet, az építészet, az irodalom, a közösségi élet és a tehetséggondozás egymást erősítve legyen jelen Kassán és a régióban. Programjaik között kiállítások, művészeti projektek, előadások, közösségi események, alkotótáborok, nemzetközi együttműködések és ifjúsági programok is helyet kapnak.
A Rovás nyári nemzetközi szimpóziumai évek óta különleges találkozási pontjai a közép-európai és nemzetközi művészeti életnek. A programok során különböző országokból érkező művészek, építészek, hallgatók és alkotók dolgoznak együtt inspiráló környezetben. A közös alkotás mellett fontos szerepet kap a szakmai párbeszéd, a kulturális kapcsolatok építése és az új gondolatok megosztása, a nemzetközi együttműködések kialakítása. Egy-egy szimpózium nem feltétlenül ér véget a tábor utolsó napján, új együttműködések, szakmai kapcsolatok, kiállítások és projektek indulhatnak el.
Az idei szabadegyetem az Értjük egymást címet viselte. Június 8-a és 17-e között Tihanyban, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művésztelepén dolgoztak együtt a résztvevők. Július közepén Gombaszög következett, ahol a program elsősorban a fiatalokat, középiskolásokat és egyetemistákat szólította meg. Július 27-e és augusztus 5-e között pedig Debrődön folytatódott az alkotómunka.
A program nemzetközi jellege az idei évben is erős volt. Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és Erdély mellett többek között Ukrajnából, Hollandiából, Walesből, valamint Európán kívüli országokból, így Indiából, Irakból, Tajvanról, Algériából és Tunéziából is érkeztek alkotók.
A szabadegyetem gerincét a közös alkotás jelentette, amelyet portfólió-bemutatók, előadások, workshopok és tematikus beszélgetések egészítettek ki. A résztvevők minden nap bemutathatták saját munkáikat, így a művészek nemcsak egymás mellett dolgoztak, hanem megismerhették egymás gondolkodását és alkotói módszereit is.
Az idei szabadegyetem központi témája a szakrális művészet kortárs értelmezése, különös tekintettel a szent fogalmára. Nem vallási vagy felekezeti keretben vizsgálták a témát, hanem kulturális, művészetelméleti és antropológiai nézőpontból, hogy mit jelent a szentség fogalma ma, egy szekularizált, fragmentált világban.
A program során szó esett a szent és a profán viszonyáról, a vallási hagyomány és a kortárs művészet kapcsolatáról, az ikon és a kép szerepéről, valamint a rombolás, a felejtés és az újraértelmezés kérdéseiről. A szent ebben a megközelítésben nem kizárólag vallási kategória, hanem az emberi létezés legmagasabb minőségének metaforája, az igazság, a tisztaság, a transzcendens iránti igény kifejezése, magyarázza Szabó Ottó.
A három helyszínen megvalósult alkotótáborok eredményeként önálló és közös művek születtek, mindhárom helyszínen zárókiállítást rendeztek, de legalább ilyen fontosnak tartják azt a nemzetközi kapcsolatrendszert, amely a résztvevők között alakult ki.
A szervezők hosszabb távú célja a kortárs szakrális művészet újragondolása, a magyar művészek nemzetközi szakmai kapcsolatainak erősítése, valamint olyan alkotói közeg létrehozása, amelyben különböző kulturális és világnézeti háttérrel rendelkező művészek képesek megérteni és inspirálni egymást.
