Erdélyi segítség a hármashatár közelében
Ebben a tanévben május végéig tevékenykedik az Ung-vidéken, illetve a Bodrogközben egy erdélyi fiatalember, Ádámosy Gábor. Hivatását illetően gyógypedagógus, akit a Petőfi Program keretén belül Szlovákia legkeletibb csücskébe helyeztek. Állomáshelye Nagykapos, de hetente egy napot a bodrogszerdahelyi alapiskolában tölt. Szerény, igyekvő fiatal, aki már otthon is sok közösségi munkát végzett, így hát elsőre elfogadták pályázatát.
Mit szólt hozzá, amikor kiderült, hogy a hármashatár közelében fog élni és dolgozni?
Csak azután vált számomra világossá, amikor megkerestem Nagykapost a térképen. Nem voltam csalódott, sőt, valahol örültem is, hiszen ennél közelebb nem is lehetnék az otthonomtól. Mindössze 350 km választ el tőle, így gyakrabban hazalátogathatok. Különben is szokatlanul kedvesek itt az emberek.
Mi a heti menetrendje?
Tevékenységem három síkon folyik. Hétfőn, csütörtökön és pénteken a Nagykaposi Magyar Közösségi Ház munkáját segítem pályázatírással, szervezéssel…Szerdánként Bodrogszerdahelyen töltöm a napot, ahol délelőtt tanulászavaros, értelmileg akadályozott gyerekekkel foglalkozom, délután pedig az újonnan szervezett cserkészcsapat tagjaival. Keddenként a nagykaposi magyar óvodában és az Erdélyi János Alapiskolában ugyancsak gyógypedagógia munkát folytatok. Véleményem szerint az itteni oktatási intézményeknek feltétlenül szükségük lenne fejlesztő pedagógusokra. A szombat ismét a cserkészeté, Nagykaposon a Mécs László Cserkészcsapat 14 lelkes tagjával dolgozom együtt.
Milyennek találja a felvidéki magyarságot? Mennyire más nálunk a magyarok helyzete?
Tordáról származom, ahol 6 százaléknyi magyar él. Önálló iskolánk és óvodánk is csak 2008 óta van. Akik magyarok, azok szinte kizárólag magyar iskolába küldik gyermekeiket, a vegyes házasságok esetén viszont már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet. Amikor kiderült, hogy itt fogok dolgozni, sokan figyelmezettek: a Felvidéken rosszabb viszonyok között élnek a magyarok, mint nálunk. Amikor megérkeztem, akkor ugyanazt hallottam itt, csak fordított előjellel. Én azt mondom: az itteni és az otthoni élet között nagy a hasonlóság, ugyanakkor jelentős a félretájékoztatás is. Talán Önöknél egy picivel magasabb az életszínvonal. Nyilván a Székelyföldön már nem ugyanazok a gondok, mint nálunk, ott teljesen más értékek mentén folynak a harcok.
Szeretné-e meghosszabbítani megbízatását?
Örülök ennek az egy évnek, tapasztalatszerzésnek kitűnő volt, de visszatérek szülőföldemre. Kolozsvárra szeretném áttenni a székhelyem, ahol 80 000 magyar él, ami az összlakosság 19 százalékát teszi ki, mert ott most kitűnő lehetőségek vannak az elhelyezkedésre. Bevallom, a barátnőmön kívül nagyon hiányoznak számomra a hegyek is. Bár tőlünk is a fiatalok jórésze külföldre költözik, úgy érzem, túl sok energiát fektettem abba, hogy közösségeket építsek, ezért a barátaimat nem tervezem elhagyni.
