Ének, tánc, muzsika és rengeteg résztvevő a zsigárdi Rév táborban
Hatalmas érdeklődés előzte meg az idei népzenei tábort a mátyusföldi Zsigárdon. Az augusztus 7-én kezdődő táborban rekordot döntött a résztvevők száma. Mintegy 150 gyerek és fiatal döntött úgy az idén, hogy 4 napon keresztül néptáncot, népdalokat, népzenét tanul. Bár rövidnek tűnhet ez az idő, a táborzáró fellépés azt bizonyította, hogy nagyon eredményes munkát végeztek az oktatók és a tanítványok egyaránt.
Lakatos Róbert brácsaművész, a Rév zenekar megalakítója és vezetője volt az oktatás koncepciójának a megalkotója és megszervezője az idei Rév táborban is.
A zárókoncert után minden gyerek, fiatal arca ragyog, az oktatók elégedetten mosolyognak, a szülők büszkék. Mint a tábor szellemi atyja, te milyen érzésekkel zárod ezt az ideit?
Ami számomra a legfontosabb ebben a táborban, az nemcsak az, hogy mindig több és több gyerek jön ide tanulni – és nem is csak tanulni, de együtt lenni. Itt együtt és egymásnak vannak, beszélgetnek, muzsikálnak, táncolnak, énekelnek, udvarolnak, szórakoznak. Az is nagyon fontos számomra, hogy itt olyanok vannak, akik nem sietnek sehova. Együtt vagyunk négy napig, muzsikálunk és beszélgetünk még éjszaka is. Ezekre a nagy közös muzsikálásokra, beszélgetésekre, táncházakra mindenki emlékezni fog, mert nagyon közel kerülnek itt egymáshoz az emberek, itt egy nagy szív van. Szeretik, amit csinálnak, a zenét, a táncot, az éneklést, és szeretnek együtt lenni. Ez látszik a rekordot döntő létszámon is. Persze, ez nem kevés szervezési munkát igényel, amit Kiss Laci végez itt, és nagyon örülök, hogy ezt így ketten össze tudtuk hozni.
A tábor utolsó napja, este kilenc óra. Az emberek már átmentek a kulturális központba, a KIC-be, hogy ott folytassák a muzsikálást, szórakozást, Kiss László, a tábor főszervezője fáradtan, de elégedetten tesz-vesz, utasít, irányít a záróelőadás után a majdnem kiürült kultúrházban.
Nem egy kimerítő összefoglalót várok. Arra vagyok kíváncsi, hogy te most, ott belül a lelkedben, hogy vagy.
(Még el se hangzott végig a kérdés, mikor odaszaladt egy kislány elbúcsúzni. Átölelte és annyit mondott: „Laci bácsi, köszönök szépen mindent!”)
Hát, látod, így vagyok. Ez mindennél többet kifejez. Itt a gyerekek egy óriási közösséget alkotnak. Egy alkotó közösséget. És látni, hogy mennyit fejlődtek a tizenegy év alatt, mert a többség visszatérő. Az újak pedig teljesen beágyazódnak ebbe a fantasztikus közösségbe. Ezt nem tudom kifejezni szavakkal. Ez egy csodálatos érzés!
Oktatás mesterekkel
A haladóknak Halmos Attila „Csiga” (hegedű), Árendás Péter (brácsa) és Mohácsy Bertalan (bőgő) bonchidai muzsikát tanított. A kezdőknek Lakatos Róbert (hegedű) és Hanusz Zoltán (brácsa és bőgő) tanított Vág-Garam közi és csallóközi zenét. Az énektanítás Korpás Éva feladata volt. Somogyi, gyimesi és bonchidai népdalokat tanultak.
A táncoktatás is két csoportban zajlott. A haladóknak Oláh Attila és Kovács Anita, a kezdőknek Bitter Péter és Fecske Renáta mutatta a lépéseket. Bogártelki, mezőkölpényi és Vág-Garam közi táncokkal ismerkedhettek meg a fiatalok. A táncosok zenei kisérete is a legjobbak közül került ki. Takács Ádám, Lelkes Tibor, Csoóri Sándor „Sündi”, Joó Bence, Mester László, Varsányi Ildikó és Farkas Róbert húzták a talpalávalót.
