2018. október 6., 19:36

Emlékezzünk azokra, akik kiálltak a magyarság és a szabadság mellett

Aradi és a pozsonyi vértanúkról való megemlékezést tartottak a pozsonyi Kecske-kapui temetőben báró Jeszenák János, Rázga Pál, és özvegye Rázga Pálné sírjánál. A koszorúzást megtisztelték jelenlétükkel Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, Vida Csaba alezredes, katonai attasé, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének képviselője, valamint Molnár Imre a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója.

kecske kapui temető
Galéria
+5 kép a galériában
Fotó: Csemadok

Az ünnepélyes megemlékezésen részt vettek Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke és államfőjelölt, Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért elnöke és Hideghéthy Andrea, a Szövetség a Közös Célokért megbízott ügyvivője,  valamint Dunajszky Géza, a Pozsonyligetfalui Polgári Társulás elnöke és Nagy Olivér, akinek Rázga Pál özvegye sírjának felújításának menetrendjét köszönhetjük. Továbbá Pfundtner Edit, az igazságügyi minisztérium államtitkára, illetve Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke.

Fotó:  Radi Anita

A megemlékezés során ünnepi koszorúzásra került sor báró Jeszenák János sírjánál, továbbá Rázga Pál mártír, és özvegye, Rázga Pálné nemrégiben felújított sírja mellett.

Az október 6. megemlékezés szónoka Prőhle Gergely volt, aki ünnepi köszöntőjében ismertette Jeszenák János életét, munkásságát és mártírhalálát. A mai nap ugyanis az emlékezés napja, amikor az ember fölteszi magában azt a kérdést, hogy vajon azok az életsorsok, amelyek október 6-án véget értek, milyen érzésekkel szálltak a sírba, milyen érzésekkel álltak a mártírok a bitófa alatt.

Jeszenák János a legjobb példa arra, hogy az evangélikus mentalistás, milyen módon válhat a haza szolgálatára, hogy egy olyan kötelességtudó, alapos, tisztességes és környezetére tekintettel lévő ember, mint Jeszenák János, akinek korábban még az udvarhoz való hűsége is nyilvánvaló volt, hogy vált mégis nemzeti hőssé. Hogyan vált egy olyan személyiséggé, aki belátta, hogy a Habsburg-uralom elleni felkelés, a magyar függetlenség és a nemzet szabadsága olyan ügy, amiért küzdeni kell és amiért küzdeni érdemes. Miképp vált ebben a folyamatban egyre inkább a forradalom és szabadságharc hívévé, majd hogy vált a forradalom és szabadságharc áldozatává.  

Fotó:  Radi Anita

Jeszenák udvarhű családból származott, mégis amikor a pozsonyi országgyűlésben elindultak azok az ellenzéki mozgalmak, amelyeknek ő is tagjává vált, Széchenyivel megalapították azt az ellenzéki mozgalmat, ami később a politikai gondolkodásban és a forradalmi mozgalmakban az 1848-49 forradalom előkészítőjévé vált.

Nyitra megyei főispánként hivatalt vállalt, amit valóban lelkiismeretesen végzett, mindenféle különösebb forradalmi lelkület nélkül, abban bízva, hogy a tisztességes munka az az ősi jog, ami őt is és a magyarságot is ide köti, és vele képes arra, hogy akár a túlhatalommal szemben is tárgyalásos úton eredményt érjen el.

Később aztán a forradalom kitörése őt is magával ragadta, és elsősorban Batthyány Lajos hatására (Széchenyitől inkább eltávolodott), közelebb került a forradalmi eszmékhez. Teljhatalmú kormánybiztos lett Nyitra megyében, ami már egy keményebb lelkületet és egy nagyobb tetterőt igényelt.

Ekkor került szembe Ľudovít Štúrral, és az általa vezetett felkeléssel is, ez az a pont, amikor a későbbiekben Jeszenák emlékezete az immáron Szlovákia részéve vált magyar területeken problematikussá vált. Ez az a pont, amiről mai helyzetünkből visszatekintve érdemes beszélni, és érdemes ezt az emlékezetet mégis valahogy úgy felmutatni, hogy ez ne a nemzeti szembenállást tárgya, hanem a szabadság iránti közös elkötelezettség, összekötő eleme legyen.

Ha azon gondolkodunk, hogy lehetne Jeszenákról akár itt Pozsonyban is utcát elnevezni, és mindazokról, akik a magyar szabadságharcban részt vettek, akkor a szabadság az az összekötő elem, ami a két nép között egy olyan hívó szó lehet, ami ezeket a régi ellentéteket feloldja. Így nem a nemzetté válás folyamatának fájdalmai elevenülnek fel, hanem a szabadság iránti elkötelezettség közös öröme.

„Nem bírok megválni hazám földjétől”

Jeszenák János később fogságba esett, számunkra pedig pontosan dokumentálva van mindaz, ami kivégzése előtt történt. Tudjuk, mi mindent hagyott örökül, nem csak szeretetteire, de egyházára, nemzetére is.  Amikor a szabadságharc a világosi fegyverletétellel befejeződött, sokan a távozást választották, vagy a menekülés útját keresték. Jeszenák állásfoglalása egyértelmű volt: „nem bírok megválni hazám földjétől, bármi történjék is velem”. Ennek jegyében maradt itthon és került a magyar golgotára.

Fotó:  Radi Anita

Meg kell említeni, hogy Jeszenák János volt az, aki felismerte az 1800-as évek elején, hogy csakis a minőségi iskoláztatással lehet egy nemzetet megerősíteni. Ő volt az, aki magánvagyonából is nagy összegeket szánt arra, hogy a magyar nyelvű iskoláztatás megtörténjék, és az evangélikus iskolák minél nagyobb számban jöjjenek létre. Úgy vélte, egy nemzeti közösség csak rendezett formában, mérsékelt állapotok között tud megmaradni.

Prőhle Gergely felidézte Jeszenák János halála órájában elhangzott mondatát: „Mondja meg azoknak, akiket illet, hogy én azt, amit tettem, halálom óráján sem bántam meg. Egyet sem tagadtam meg azon elvek közül, amelyekért nemzetem annyi áldozattal és vérontással küzdött.”

Végezetül elhangzott Jeszenák azon gondolata, amely bizonyítéka annak, hogy Jeszenák a hősiesség mellett mégis csak a forradalmi lendülettől mentes, inkább a megállapodás, kompromisszum felé vezető utat támogatta: „Gyermekeimnek atyai áldásomat küldöm, és azon kérelmemet, hogy maradjanak meg az erény útján, ha lehet alkalmazzák nézeteiket az uralkodó nézetekhez, de ha ki nem békélhetnek velük, vonuljanak vissza és őrizzék meg lelküknek nyugalmát.

Fabiny Tamás elnök-püspök az aradi és pozsonyi vértanúkra való megemlékezés kapcsán Jézus Hegyi Beszédében elhangzott gondolatát idézte: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.” Majd áldást kért mindazok emlékezetére, akik előttünk jártak, és életüket kockáztatták, életüket adták a Szent igéért, Isten igééért, a nemzet ügyéért. A püspök áldásában kérte, hogy a mai emlékezők széthúzás helyet összefogásban, méltósággal, és reménységgel tudjanak élni az elődök példájához méltóan, hogy nemzedékről nemzedékre tovább tudják adni ők maguk is ezt az áldást.

A pozsonyi vértanúk névsora: báró Jeszenák János, Dressler (Kurz) Dániel, Baldini János, Barta József, Petőcz György, Nimnichter János, Gruber Fülöp, báró Mednyánszky László, Rázga Pál (evangélikus lelkész), Mészáros Dávid, Stift József, Bugyik József, Tóth József, Treksler Ferenc. Tardoskeddi vértanúknak is nevezik őket, mivel ott fogták el őket. Közéjük tartozik Gasparich Kilit ferences rendi szerzetes is, akit 1852-ben végeztek ki.
 

A mai ünnepi megemlékezés a XXXII. Városi Kulturális Napok rendezvénysorozatának része.

Pozsony_megemlékezés
Galéria
+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.