2023. február 4., 18:18

Elkötelezett szolgálat a Csemadokban

Dániel Erzsébetet nemcsak szűkebb pátriájában, hanem országszerte is jól ismerik. Párkány környékén a mai napig ott van minden magyarsággal kapcsolatos rendezvényen, ő maga is szervez, töretlen hittel bátorít, figyelmeztet, a Csemadok-alapszervezetek újraindítására ösztönzi azokat a falvakat, ahol az idők folyamán megszűnt a szervezet. Munkásságát nemrég Csemadok Életmű Díjjal jutalmazták.

 

Dániel Erzsébet
Dániel Erzsébet a Csemadok Életmű Díjjal
Fotó: Bokor Klára

Otthonában beszélgetünk, az egyik szobája tulajdonképpen iroda is, ahonnan szervez, ahol beszámolóit írja, vendégeit fogadja.   

– Diákkoromban versmondóként mindig színpadon álltam, az állandó szereplés bátorságot adott és kiállást jelentett. Ahogy az életkorom engedte, beléptem a Csemadokba. Tanítónőként Barton kezdtem, ahol bekapcsolódtam a Csemadok színjátszó csoportjába, rendeztem és szerepeltem is. Én szerveztem a kis faluban az első író-olvasó találkozót Gyurcsó Istvánnal. Amikor férjhez mentem, a szülőfalumban, Nánán telepedtünk le. Azonnal az éneklőcsoport tagja lettem, itt szerettem meg egy életre a népdalokat. 1971-ben férjemet, Zoltánt megválasztották a Csemadok nánai alapszervezete elnökének. Ekkor már benne voltunk a csemadokos tervékenység sűrűjében, kislányunkat is mindig vittük magunkkal a próbákra, rendezvényekre. Férjem harminc évig töltötte be az elnöki tisztséget. Nem volt szónokló alkat, de én maximálisan segítettem, a szervezésben viszont oroszlánrészt vállalt – mesél csemadokos életének kezdeteiről Dániel Erzsébet, akit környékünkön mindenki Erzsikeként ismer. 

A Csemadok nem enged…

A Csemadok alapítóival csodákat lehetett művelni. Író-olvasó találkozókat szerveztek, szinte minden hazai magyar irodalmár megfordult Nánán. A még élőkkel a mai napig tartja a kapcsolatot. Ő maga irodalmi színpadot vezetett, az egyes összeállításokkal tíz éven át járták a környék iskoláit és óvodáit, erősítették a felnövekvő generáció nemzeti identitását.

Elkerültek a komáromi Jókai Napokra is. Szervezésükben az 1970–80-as években egymást váltották a kirándulások, bálok, színházlátogatások, nyári táborok, mesemondók találkozói.

1981-ben megkereste őt Őszi Irma, a Csemadok érsekújvári járási titkára, hogy vállalja el az instruktori posztot.

Minden gondolkodás nélkül igent mondtam, bele se gondolva, hogy a napi száz kilométer vonatozás kimerítő lehet. Irma temperamentumával belevitt mindenbe, bár a kommunista párt nagyon nyesegette a szárnyainkat.

Irmát gyakran hívták „raportra”, ha egy ünnepélyen valakinek kereszt volt a nyakában, azért, ha Csókás Feri bácsiék úgy köszöntek be a színpadon, hogy Adjon Isten!, azért. Gyönyörű járási ünnepélyeket szerveztünk, ebben szabad kezet kaptam, s nagyon sokszínű, működő csoportunk volt. Nem sajnáltam a Csemadokra fordított időt, fáradtságot, sokszor látogattam a helyi szervezeteket, a közelben akár biciklivel is. A Csemadok járási bizottsága mellett több szakbizottság működött, a többi között egy néprajzi is, Liszka József vezetésével. Gyűjtésbe kezdtünk a régióban, néprajzi táborokat szerveztünk jó pár éven át.

Az irodalom mellett a néprajz lett a másik szenvedélyem. A gyűjtés anyagából állítottuk össze a Kurtaszoknyás hat falu című kötetet, de sok jegyzet a fiókban maradt, részben feldolgozatlanul, mert a néprajz át van szőve vallásos elemekkel, ezért nem hagyták jóvá a kiadását

– emlékezik vissza Dániel Erzsébet. Ő maga is volt kihallgatáson, amikor egy magyarországi összejövetelen elmondta, milyen korlátok között dolgoznak, de hozzáteszi, ez semmiség volt ahhoz képest, ahogy a központban dolgozókat zaklatták.  

„Csakazértis” 

– 1989-ben a csemadokosok is a tereken gyűjtötték az aláírásokat a kommunista párt megbuktatásáért. Őszi Irma után Száraz Dénes, majd én lettem a járási titkár. 1995 körül kegyetlen időszak következett, a mečiari érában menesztették az országos és járási alkalmazottakat (mintegy 90 személyt), megvontak a szervezettől minden támogatást, s aki maradt (járásonként egy személy) annak fizetése sem volt egy évtizedig. De ekkor már bennem nagy konokság volt, „csakazértis” kitartani.

Nagyon jó elnökség állt mellettem, Kovács Feri bácsi, aki akkoriban Köbölkút polgármestere volt, ajánlotta, minden település polgármestere adjon a járási Csemadoknak lakosonként egy bizonyos összeget. Ezt meg is szavazták, hogy legalább egy ember foglalkozzon járási szinten a magyar kultúrával.

Ekkoriban vállalta Budapestről a Magyar Kollégium, hogy képzésre viszi az összes Csemadok-titkárt, ahol arról kaptunk információkat, hogyan lehet túlélni. Közben Nánán is folyt a munka, szüreti felvonulásokat, kirándulásokat, kiállításokat szerveztünk és Sebők Zsigmond mesemondó-találkozókat óvodásoknak és iskolakezdőknek, érveltünk a magyar iskola mellett. Minden évben megtartottuk nemzeti ünnepeinket, az évfordulók alkalmából emlékjeleket raktunk le falunkban – meséli tovább sokéves munkájának történetét a Csemadok Életmű Díjjal kitüntetett Dániel Erzsébet.

Dániel Erzsébet
A díj átvétele után
Limes Anavum  

2001-ben életre hívta a Limes Anavum Regionális Honismereti Társulást, 2005-ben pedig a Szülőföldért Polgári Társulást. 1997-ben diplomát szerzett a Debreceni Egyetemen néprajzból, és néhány évig a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elnöke volt. Erzsike fontosnak tartotta, hogy a magyar közösség emlékjeleket hagyjon maga után. Ezek talán legfontosabbika III. Sobieski János lovas szobra a párkányi csata 325. évfordulóján, amelyet az általa vezetett civil szervezet kezdeményezett 2008-ban. Szervezőmunkáját a lengyel állam kitüntetéssel ismerte el. Rengeteg fényképe és videófelvétele van a rendezvényekről, amelyek segítségére lehetnek a jövő kutatóinak. 2013-ban Őseim emlékére címmel megírta szülőfaluja történetét, de megírta a Csemadok 50 évének a történetét is, és reméli, lesz még ereje és ideje összefoglalni a további éveket. 

Dániel Erzsébet máig hírt ad a Párkány környéki rendezvényekről, hogy példát állítson más falvak elé, és kifejezze tiszteletét a magyar kultúráért dolgozók iránt. Életét a közösségi munka töltötte ki (s tölti ki ma is), amelybe belevonta családját is.

Hálás, hogy munkáját Életmű Díjjal ismerték el, hiszen, mint mondta, mindent a Csemadokban végzett munkának köszönhet, amelyért hálát ad a Jóistennek.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/5. számában.

 

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.