Elismerésem az összes igyekvő fiatal elismerése
Szeptember 14-én, a kulturális fesztivál keretén belül Királyhelmecen díszpolgári címet, Pro urbe –díjat illetve polgármesteri díjat osztottak. A város díszpolgára lett Benkő Géza, a múlt év novemberében váratlanul elhunyt színművész, aki egykor a helyi gimnázium diákja volt, és mindig szívesen látogatott haza fellépései során. A poszthumusz díjat özvegye személyesen vette át.
Az egyik legfiatalabb díjazott Varga Szabolcs volt, a helyi gimnázium végzős diákja, aki kitűnő tanulmányi eredményéért, a közösségért végzett munkájáért illetve a város képviseletéért lett a díj tulajdonosa. A jelölés kezdeményezője a művészeti alapiskola tanára, Mentoné Hatvani Erzsébet volt, akinél Szabolcs már 11 éve tanul zongorázni, de a jelölést támogatta egykori óvónője, alapiskolája, a gimnázium vezetése és a református egyház is. A kitüntetettel az átadási ünnepség után beszélgettem.
Milyen érzés megkapni egy ilyen elismerést?
Ahogyan köszönőbeszédemben is elmondtam, háromféle gondolat kavarog bennem: egyrészt az öröm érzése önt el, hiszen nem minden nap éri az embert ekkora megtiszteltetés.
Ugyanakkor ott mocorog bennem a bizonytalanság érzése is: vajon eleget tettem le az asztalra ahhoz, hogy ennek a díjnak a tulajdonosa legyek? Végül de nem utolsó sorban hálás vagyok azért, hogy valaki felfigyelt a munkámra. Legyen ez a megbecsülés az iskolából ismert motivációs egyes, hogy képességeimhez mérten még többet tegyek a jövőben, elismerésem pedig az összes igyekvő fiatal elismerése.
Mi járt együtt a díjjal?
Egy plakett illetve egy táskányi, várost népszerűsítő tárgy a virágcsokorral. Az ünnepség után meg egy közös vacsorán vettünk részt valamennyien, szeretteinkkel együtt. Én azonban 16 helyi vállalkozó adakozásának köszönhetően egy diák számára igen jelentős összegű egyszeri anyagi támogatást is kaptam, amit Mento úr nyújtott át még az ünnepségen.
Azt tudom, hogy kitűnő tanuló vagy, kifejezetten tehetséges diák. Szorgalmad és tehetséged ráadásul szerénységgel párosul. Azt is tudom, hogy remekül rajzolsz, a kisszínpadnak is tagja vagy, de talán a zene áll hozzád a legközelebb. Évek óta Te vagy a református egyház orgonistája. Szeretsz nyüzsögni, és nem tudsz nemet mondani.A zeneiskolát milyen rendezvényeken szoktad képviselni?
Elsősorban városi rendezvényeken: kiállítások megnyitóin, testvérvárosi rendezvényeken, versenyeken, jótékonysági koncerteken.
Milyen emlékként őrzöd a szívedben ezt a megbecsülést?
Nagyon kellemes emlékként marad meg bennem, azt mondhatom: érdemes volt aktívan dolgozni. Sokan mások is ezt teszik, csak nem jut mindenkinek az elismerésből. Én szerencsés vagyok, hála az engem körülvevő embereknek!
