Életeket változtatnak
A Bátor Tábor 2001-ben indult, azzal a céllal, hogy súlyos beteg gyermekeknek és családtagjainak nyújtson életre szóló élményeket. Hatvan melletti táborhelyünkön évente 14 táborban mintegy ezer résztvevőt tudnak fogadni, méghozzá teljesen ingyenesen. A tábor nem ismeretlen a Felvidéken sem, hiszen innét is érkeznek gyermekek és önkéntesek. Topa Szabinával, a Bátor Tábor adományszervezési munkatársával Rácz Rebeka Magdolna fiatal festőművész budapesti kiállításának megnyitóján beszélgettünk, ahol a fiatal művész egy kiválasztott képét árverésre bocsátotta, hogy annak bevételéből a tábort támogassa.
Első kérdésünk arra vonatkozott, hogyan tudott ez a tábor ilyen naggyá és már a határokon túl is ismertté válni?
„Rengeteg munkával, megbízhatósággal, a legjobb minőséget nyújtva és nem utolsó sorban azzal a rengeteg szívvel és szeretettel, amit ebbe beleadunk. Táboraink magánszemélyek és cégek adományaiból valósulnak meg, bárki hozzájárulhat ahhoz, hogy a daganatos beteg vagy krónikus beteg gyermekek életét kicsit jobbá tehessük. Azt szoktuk mondani, hogy életeket változtatunk” – válaszolta Szabina, akinek arcáról egy pillanatra sem tűnik el a mosoly.
Megtudtuk tőle, hogy az egyszerre hetven gyermeket fogadó élményterápiás táboroknak kórházi kapcsolattartóik vannak, akik segítenek abban, hogy a megfelelő fizikai és lelki állapotban lévő gyermekek, akik betegségük olyan stádiumában vannak, hogy elmehetnek az adott táborba, kerüljenek hozzájuk. Természetesen a táborban orvosok is vannak, így a szülők teljes biztonságban tudhatják gyermekeiket.
„Minden gyermek más, amikor a táborba érkezik. Van, aki fél, mert először van távol a szüleitől, van, aki mindenben benne van, s vannak visszatérő táborzóink is. Mivel tudjuk, hogy súlyos betegségeikkel milyen kegyelten harcot vívnak, mi igyekszünk mindent megadni nekik, hogy ezt a harcot egy kicsit megkönnyítsük számukra. Közel ezer táborozónk van évente, s közel ugyanennyi önkéntesünk. Ők olyan emberek, akik számára nincs lehetetlen, ha gyermekekről van szó. Ha tudják, hogy jön egy gyermek, akinek amputálták a karját, akkor mindent megtesznek azért, hogy erre felkészüljenek és a maximális élményt kaphassa ő is minden programból. Kitalálják például azt, hogy más tartja helyette az íjat és ő az ép karjával meghúzhatja a húrt. Saját határaikból, komfortzónájukból léptetjük ki a gyermekeket, életre szóló élményeket adva nekik” – avatott bele a tábor titkaiba Szabina, aki nemcsak irodai munkát végez, hanem maga is önkéntes.
Egy ilyen érzékeny munkához válogatott csapatra van szükség. Ezért az önkéntesek – akiket cimboráknak neveznek – kiválasztása már januárban elkezdődik. Ekkor lehet online jelentkezni egy egyszerű életrajz feltöltésével és néhány kérdés megválaszolásával, amit egy csoportos és egy egyéni interjú követ, hogy megállapítsák, a jelentkezők mennyire játékosak, kreatívak,hogyan tudnak csapatban dolgozni. A házi cimborák reggeltől estig a gyermekekkel vannak és anyaként támogatják őket, a játszó vagy programos cimborák pedig a foglalkozásokat tartják a gyermekeknek, ha úgy tetszik, ők a szórakoztatásfelelősök. Bizony csak szoros napirenddel tudják biztosítani, hogy a lehető legtöbb élményhez juthassanak a gyermekek, és feltöltődve, erőtől és jókedvtől duzzadóan térjenek haza, s folytassák küzdelmüket a betegséggel. A táborban rengeteg életre szóló barátság szövődik, nemcsak a gyermekek, hanem az önkéntesek között is.
Az egyre gyarapodó tábornak nemzetközi turnusai is vannak, amikor tolmácsok is érkeznek, ezért az önkéntesek számára szállásbővítés van folyamatban.
„Magyarországon kívül három országból várjuk a daganatos és krónikus betegséggel élő gyermekeket – Lengyelországból, Csehországból és Szlovákiából. Van egy cseh-szlovák táborunk, illetve egy lengyel táborunk is. A cseh-szlovák táborunkban magyar a munkanyelv, a lengyelben angol, és mindkét turnusban tolmács önkéntesek segítik a kommunikációt. Nemzetközi táborainkba külföldi önkénteseket is várunk, az angol nyelv lehetővé teszi, hogy a világ bármely pontjáról fogadjunk őket. Ahogy Magyarországon, úgy a többi országban is vannak kapcsolattartóink, akik toborozzák a hozzánk érkező gyermekeket. Ami nagyon fontos, hogy nálunk nem beteg gyermekek, hanem gyermekek vannak. A betegségükről nem esik szó, de természetesen, ha ők maguk akarnak erről beszélni, azt meghallgatjuk” – mesélte a tábort működtető alapítvány munkatársa.
Táboraik közül kiemelkedő a testvértábor, ahol a beteg gyermekekkel jönnek egészséges testvéreik, vagy a családi táborok, ahol a hat évnél fiatalabb beteg gyermekkel jön az egész család, és vannak még gyásztáboraik is, ahová azokat a családokat hívják, akik már elvesztették gyermeküket egy krónikus betegségben vagy balesetben. Mert a Bátor Táborban is vannak nehéz pillanatok, amikor nem a gyermekek győznek, hanem a betegség… Szerencsére azonban sokkal gyakoribb az örömkönny, a boldog és önfeledt pillanat, amit csak tetéz, hogy a legtöbb gyermek meggyógyul. Sokukból később szintén önkéntes lesz.
