Élet a tanyán
A modern világ rohanásában egyre ritkább az olyan családi gazdaság, ahol a hagyományos ízek és a generációk közötti összefogás kéz a kézben jár. A gömöralmágyi Tóth család mindennapjaiba betekintve egy olyan világ tárul elénk, ahol a hajnali fejés, a sajtkészítés finom mozdulatai és a föld szeretete nem csupán elvégzendő munkát, hanem teljes életformát jelentenek. Ez a fajta elköteleződés ma már ritkaságszámba megy, hiszen a kistermelői lét rengeteg lemondással és folyamatos készenléttel jár, amit csak mély alázattal lehet hosszú távon csinálni.
A gazdaságban jelenleg mintegy 70 tyúk és több mint 40 szarvasmarha található. Kevésen múlott azonban, hogy ez a szép állomány létrejöjjön, hiszen a mai szintet kemény, közös munkával, szinte a nulláról építették fel.
„Nekem ez kikapcsolódás, nem munka”
Amikor férjhez jöttem ide, a szülők már jó pár éve elhunytak. Akkor a férjemnek volt egy borjúja, meg egy disznója. Ezt az alapot kezdtük fokozatosan fejleszteni
– emlékezik vissza a kezdetekre Nóra.
Az évek során, lépésről lépésre vásároltak újabb állatokat, és alakították ki a mai, jól működő rendszert. Az állatok ellátását és gondozását ma már az idősebb fiú, Tibor végzi édesapjával. Sok mai fiatallal ellentétben őt teljesen magával ragadta a mezőgazdaság, illetve azon belül az állattartás. Míg a kortársai közül sokan a városi élet kényelmét, vagy a külföldi munkavállalást választják, Tibor a szülőföldjén, a családi birtokon találta meg a boldogulást és a belső békét.
Az állatok ellátása reggel és este legkevesebb két-két óra megfeszített munkát jelent, az etetés előkészítése és a legeltetés pedig kitölti az egész napot. A tanyasi életben nincs hétvége, nincs ünnepnap vagy fizetett szabadság; az állatoknak minden áldott nap szükségük van a törődésre, a takarmányra és a tiszta alomra, legyen szó nyári kánikuláról vagy fagyos téli hajnalokról.
"A gimnázium után nem tudtam, milyen irányba menjek. Időközben azonban rájöttem, hogy ez az én utam. Szeretem az állatokat, a gépeket, a növényeket. Van gyümölcsösünk, szőlőnk, kertünk is. Szeretem a természet közelségét, a tehénistállóban például 34 fecskepár fészkelt a nyár folyamán, és nap mint nap emlékeztettek arra, miért érdemes ezt az életformát választani. Nekem az, hogy traktorba ülhetek és vezethetek, kikapcsolódás, nem pedig munka" – mondja Tibor.
Gomolyából parenyica
A tanyán a tejtermékek feldolgozása igazi kézműves folyamat. A frissen fejt tejet üvegekbe teszik, ahol a melegben megalszik, a tetejéről lekanalazott tejfölből pedig esetenként házi vajat köpülnek. A megmaradt aludttejből készül a friss házi túró, aminek az íze össze sem hasonlítható a boltok polcain található tömegtermékekkel. A sajtkészítés igazi mestermunka, amely komoly odafigyelést és precíz időzítést igényel.
A folyamat alapja a gomolyasajt, amely natúr formában is fogyasztható, de kiválóan alkalmas füstölésre is. Ha a gomolyát egy pár órát állni hagyjuk, a sajt enyhén megsavanyodik. Ekkor meleg vízbe téve tesztelem a nyújthatóságát. Ha a víz túl forró, a sajt átfolyik a szitán, ha a víz megfelelő hőmérsékletű, a sajt gyönyörűen nyújthatóvá válik, amiből parenyica szalagokat vagy szép kis „görcsecskéket” formázok. Az én kedvencem a füstölt parenyica
– avatott be Tibor.
Kelt tésztából túrós batyu
A konyhában a sajt mellett a sütésnek is nagy hagyománya van. Bár a nagyszülők idejében a klasszikus túrós lepény volt a sláger, a család fiú tagjai ma már jobban szeretik a kelt tésztából készülő túrós batyut.
A recept megegyezik a hagyományos túrós lepényével, én annyiban változtattam rajta, hogy a tésztából batyut formázok. Ezt úgy készítem, hogy a kinyújtott, hólyagosodó kelt tésztát kockákra vágom, majd bőségesen megtöltöm a tojássárgájával, cukorral és friss citromhéjjal kikevert házi túróval. A batyuk tetejét tojással kenem le, majd rövid kelesztés után irány a sütő. Ez az az édesség, amelynek a legválogatósabb családtag sem tud ellenállni
– avatott be mosolyogva Nóra, és hozzáfűzi, hogy a gasztronómiai tudását a kisebbik fia, Patrik örökölte.
Imád sütni-főzni, és a mai napig szívesen kísérletezik a konyhában, amikor ideje engedi. Jelenleg Szolnokon dolgozik pilótaként, de a gyökereit és az otthoni ízeket sosem felejti el. Sajtot viszont nem készít, ez a pepecselős munka Tiborhoz áll közelebb.
Két hét itthon, két hét külföldön
A vidéki élet és az állattartás ma sem mentes a komoly anyagi és fizikai kihívásoktól. A takarmányárak ingadozása, az időjárási viszontagságok és a kistermelőket érintő piaci versenyhelyzet mind-mind nehezítik az előrejutást. A család fenntartásához Nóra is hozzájárul, Ausztriában idősgondozóként, ápolóként dolgozik kéthetes turnusokban. Ez a kétlaki élet hatalmas áldozatot követel tőle és az itthon maradóktól is.
Nagyon szívesen itthon maradnék, de nincs annyi bevétel a mezőgazdaságból, hogy ezt megtehessem. Az ingázás ellenére a távolból is intézem a hivatalos papírmunkát, egyeztetek az állatorvossal és a felvásárlókkal, hogy könnyítsek az itthoniak vállára nehezedő terheken. De a munka oroszlánrészét ők végzik
– mondja az édeasnya.
Nóra célja azonban a végleges hazatérés: a tervek szerint a közeljövőben egy hazai idősotthonban szeretne elhelyezkedni, miközben a családi állatállományt is fokozatosan bővítenék. Nem vágynak ezerhektáros birtokra, csupán egy családi léptékű gazdaság fenntartása az álmuk, amely becsületes munkával biztos megélhetést nyújt.
Megjelent a MAGYAR7 46. számában.
